Töprengések az „otthonvédelmi” törvény nyomán

Megtudhattuk az otthonvédelmi törvény kapcsán is, hogy a mai magyar kormányzás – ahogy az egykulcsos, tabuként kezelt adótörvény is – elsősorban a gazdagoknak kedvez.

Azoknak, akiknek eddig sem volt gondja, most még kevesebb lesz. Kósa Lajos debreceni polgármester nyilván csak a jéghegy csúcsa, mellette még több tízezren megkönnyebbülhettek így vagy úgy szerzett, a végtörlesztésbe rakott millióik révén. De mi van a kilátástalanság határain túljutott vagy ahhoz vészesen közelítő százezrekkel? Az átlagjövedelmű, egzisztenciális élet-halál harcot vívó magyar családokkal. Velük ki törődik? Ez a törvény valóban nem hagy senkit az árok szélén, sokakat viszont még a reménytől is megfoszt…

Uniós zászlót már égettek a közelmúltban a Jobbik által szervezett tüntetésen, de a vöröskeresztes svájci lobogó meggyalázása még senkinek nem jutott eszébe, pedig a helvét kölcsöntől sanyargatott családok száma nem csekély kis honunkban.

A kormány határozott, de rendre elhibázott gazdaságpolitikája nyomán forintunk – és munkánk bére – folyamatosan értékelődik alá. A többszázezer lakáshitelekkel sújtott család – szinte mindegy, hogy euro vagy frank alapú hitelről beszélünk – sorsa egyre reménytelenebb.

Senkit sem hagyunk az árok szélén

– szól Viktorunk kormányköltséget nem kímélő demagóg propagandája. Majd jön a militáns stílusú, hadigazdálkodásra emlékeztető úgynevezett Otthonvédelmi törvény.

A kormány és az azóta

lekozmásodott

köztársasági elnök – a dakota stílben

idegen tollal ékeskedő

Schmitt Pál – sikersztoriként kommunikálja ezt a valójában félresikerült törvényt, amely a bajbajutott családok százezreinek házait, lakásait kívánta védelmébe venni. Legaktuálisabb a miniszterelnök évértékelő beszéde, amely ő szerint 15O ezer család szabadulhatott ki a devizahitel fogságából.

Arról viszont nem szól a fáma, hogy milyen áron. Ha ide soroljuk azokat is, akik forinthitellel váltották ki devizahitelüket, akkor kedvezőnek tűnik a helyzet: de tudjuk azt a kézzelfogható tényt is, hogy a forinthitel valójában a

cseberből vederbe

tipikus esete. A havi hitelszolgálat terheit lényegesen nem csökkenti. Bizonyára sokan lesöpörték a padlást az adósrabszolgaságból való kitörés reményében, azaz szülői, baráti. rokoni kölcsönök árán váltották meg a szabadulás árát. Beszélnünk kell azokról is , akik lakásuk és házuk kényszerértékesítése révén jutottak forráshoz,vagy éppen megélhetésüket biztosító vállalkozásukból emelték ki a tőkét.

Eléggé valószínűtlenül hangzik a miniszterelnöki érvelésben. hogy százezren háztartási megtakarításból fedezték a devizahitelek végtörlesztésének átlagosan öt és félmilliós árát. Maradjunk annyiban, hogy a romló életkörülmények között a magyar középrétegek az elmúlt években jórészt felélték tartalékaikat, így a sikeres végtörlesztések mögött is családi drámák sokaságát sejthetjük. ami az esetek többségében a jövő felélését jelenti. Kivétel az egyre szűkebb gazdasági elit, aki a tranzakció egyértelmű nyertese… Ebből a perspektívából a politikai sikerpropaganda legfeljebb sovány részsikerként értékelhető.

A valóban könnyítést jelentő, fix árfolyamon történő havi törlesztő részletek lehetőségével mindössze háromezren éltek. Mai hír, hogy 2O17-ig meghosszabbítják ezt a háztartási kiadásokat jelentősen csökkentő lehetőséget, így a gyűjtőszámla rémének fenyegetettsége tárgyában időt nyerhetünk. A gyűjtőszámlán megjelenő árfolyam különbözet is addig tetemesre duzzadhat a forint leértékelődése következtében, de a törlesztő részletek öt év múltán sem emelkedhetnek drasztikusan, mert az állam és a bankok a hitelessel közös teherviselést vállalnak. Az otthonvédelmi törvénynek tehát van az átlagpolgárok számára is jó lehetőséget biztosító passzusa, ami 2O-3O százalékos kiadáscsökkentést hoz a konyhára,de eddig sajnos az érintettek közül csak kevés család vette igénybe.

Egy hivatalos közlemény szerint az érintett családok – nyakatekert magyarsággal devizakitettségtől függők – több mint negyede, 144 ezer família kíméletlen banki eljárást eredményező, három hónapon túli hitelszolgálatot volt képtelen önerejéből teljesíteni, így elveszítheti otthonát. Ez több mint félmillió magyar állampolgárt jelent. További félmillió pedig az egyre nehezedő életkörülmények miatt, egzisztenciális bizonytalanságban tengeti életét hónapról-hónapra, sőt hétről hétre. Magyarország újjá – és átszervezése kapcsán történő karcsúsítások és leépítések – amelyek az eladósodott önkormányzatoktól az újonnan létrehozott kormányhivatalokig, az eddig biztos megélhetést jelentő köztisztviselői középrétegeket is megtizedelik, nem szólva a még védtelenebb közalkalmazotti milliókról – tovább növelik a kilátástalanságba sodródó, deklasszálódó családokat, miközben a köztévében esténként megvigasztalódhatnak az elkeseredettek a

Szeretlek Magyarország

című showparádén.

Kinek az érdekét szolgálta az otthonvédelmi törvény? Bizonyára annak a kiváltságos elitnek tettek jót,amely megtakarításaiból – vagy mint Kósa Lajos ünnepelt közéleti sztár esetében

baráti milliókból

– könnyíthetett a családi terheken 180Ft/svájci frank, vagy 250Ft/euro árfolyamon.

Ez a szűk gazdag réteg volt az igazi haszonélvezője az otthonvédelmi törvénynek. Az amúgy is jómódú elit, akinek eddig sem okozott fejfájást a havi törlesztő részletek teljesítése, tovább gazdagodhatott a végtörlesztés egyszeri törvényileg garantált lehetőségével. Nyilvánvaló, hogy kormány– és hazaszeretetük egyenes arányban emelkedett az államilag garantált profittal.

Vegyünk egy egyszerű példát: akinek 6 milliós svájci frank alapú hitele volt, az 6,7 millióért megszabadulhatott tőle az otthonvédelmi törvény lehetősége nyomán. Aki viszont nem tudott január 30-ig előrántani a házipénztárból vagy nokiás dobozból, barátaitól, vagy bárhonnan ennyi készpénzt, annak a végtörlesztés kb. 9 millióba kerül. A kiváltságosok tehát ebben a keservesen válságos időkben is nyerészkedhettek – esetükben több mint kétmilliót.

A baráti kölcsönnel – 25 millióval –

megsegélyezett

Kósa Lajos esetében a tiszta nyereség az

otthonvédelmi tranzakción

meghaladja a tízmilliót. Nyilván, mint

rászoruló

ő sem hagyhatta ki az általa is megszavazott kínálkozó lehetőséget. Családja pedig

fellélegezhetett

A többszázezer kevésbé szerencsés sorsú magyar család pedig vigasztalódhat a

Szeretlek Magyarország

című műsor megtekintésével, vagy azzal a bűnbakpropagandával, hogy ezt az áldatlan helyzetet is a nemzetrontó szocik és a külföldi pénzügyi spekulánsok ármánykodásának köszönhetjük.

Meddig lehet még megélni a visszamutogatás propagandájából?

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Vélemény