Ajjaj! Már fáj a hátam attól, amit írni fogok, de érthető lehet az olvasónak, ha tudja, álltam én már magyar bíróság előtt, mert azt mondtam a goj motorosokra, hogy…(most már tudom, hogy kuss, az olvasó jöjjön rá magától). Különösen azért is, mert végül szóbeli dádát kaptam, vagyis a Magyar Köztársaság (akkor még az volt) ítéletében szóban elmarasztalt, én meg (nem) lehajtott fejjel távoztam. Azóta sem jelentett fel senki.
Lehet, hogy ez az én bajom. Már nem írok úgy, hogy kedve legyen egy politikusnak bíróságra jönni velem, ahol a tárgytól függetlenül döntenek a kérdésben. Vagyis nem vizsgálják, hogy a kijelentés megfelel-e a valóságnak, hanem azt, hogy jog-formailag megvalósult-e a becsületsértés tényállása. Például, lehet, hogy valaki hülye és korrupt, mégis a becsületét sértheti egy hasonló kijelentés (mert elkerülte eddig a börtönt, és nincs róla pszichiátriai igazolás, hogy tikkes). Hiába közszereplő, többet kéne elviselnie, de a politikus nálunk igen érzékeny páros ujjú patás állat.
Őszintén megmondom, azt még legvadabb rémálmaimban sem mertem vizionálni, hogy egyszer majd a véleményt is fel lehet jelenteni, a puszta kommentet, amit azért találtak ki a neten, hogy mindenki kiélhesse erkölcsileg helytelen, de a májnak jóleső ítélkezési kényszerét. Nem vagyok fakír, én is olvasom, mennyire utálnak engem a neten, bár annak is örülök, hogy sok közöttük a náci. Nem kell mindenkinek tetszeni, mert az a pokolba visz, különben is, rájöttem egy idő után, hogy legalább az ellenségeim komolyan vesznek.
Vagyis, ha nincs bennünk akkora méltóságérzés, hogy megsértődjünk azon, ami általában is igaz, akkor a trollok hasznosak, a net bulvár patkányait jelentik, akik sokszor hasznosan tematizálják a beszédet. Még ha állításuk merő hazugság is. Például, utálom, amikor a neten évekkel később is kolbász lopásról beszélnek, amikor az szalámi volt. Ez a pici különbség fontos, emiatt nem lehet például netről diplomadolgozatot írni, mert forrásként megbízhatósága gyenge. De ezt mindenki tudja, aki rajta szánkázik.
Papcsáknak, úgy látszik, csak egy golyós számoló gépe lehet otthon, a Dörmi mackós játszósarkában, mert ő minden pironkodás nélkül feljelentette a népszava.hu. és a 24 h. kommentelőit, becsület és jó hírnév megsértése miatt. A baj az, hogy nem volt senki a rendőrségen, az ügyészségen, aki elmagyarázta volna a kockás fülű nyúl szellemi örökösének, hogy a névtelen véleménymondás, minden felelősség vállalása nélkül, na ez a digitális huszonegyedik század furcsa szabadságának a következménye. Sajnálatos, de így alakult a digitális demokrácia, aminek szabályairól még a Kínai Kommunista Bizottság sem dönthet, pedig sok pénze és fegyvere van.
Bárki pofázhat bármit, ha nem adja hozzá a nevét, ám ha aláírja, akkor a vélemény magasabb szinten áll, peresíthető, amiben a jog védi a jó hírnevet, és a becsületet. Ha kapott volna az őrsön egy jó gyümölcs teát, és egy profi pszichológust Papcsák a szándékához, akkor nem kéne ma erről írnom.
De nem ez történt, hanem megindult a rendőrségi vizsgálat a neten történt kommentelés miatt. A mélypont újabb ünnepe. A barna árnyalata egyre szarosabb. Észak-Korea jó hely, ott minden rendben van…- dúdolom magamban, és elfog az irigység. Én miért nem sérthetem meg Szalai Annamária jó hírét?! Azért, mert arcommal együtt vállalom? Tudtam, hogy lúzer vagyok, kommentelőnek kellett volna állnom.
No de félre a tréfával polgártársaim. Ha Papcsákot megvédik a netes kommentelőkkel szemben, cudar fekete világ jön ránk, olyan, amit csak ujgur másként gondolkodók ismernek tőlünk keletre, Ázsiában. A net alapvetően szabad a világon, és persze, minden kormány szeretne felette ellenőrzést, mert a hatalom már csak ilyen. Tőlünk függ, hogy ezt engedjük-e? Ez elleni tiltakozás lehet például, ha a site-ok kitűzik maguk elé a célt, minden nap beszélnek Papcsákról. Mindenki azt mond, amit akar, gondol, nem gondol, hülyéskedik, vagy trükközik.
Legyen Papcsák a kommentelők védőszentje! Papcsák azzal, hogy feljelentette a kommentet, visszaszerezte az anonimitás reputációját, vagyis most már tényleg nem lehet tudni, mi fájt Papcsáknak, az igazság, vagy a gazság, hogy közszereplőnek céltábla a pofája.
