Max Weber óta egyértelmű, hogy a politikusok a hatalom megszerzésért és annak megtartásáért küzdenek - mondta Pálinkás József, az Új Világ Néppárt elnöke, előválasztási miniszterelnök-jelölte a Nyugat.hu
podcastjében
Podcast Pálinkás Józseffel: "A CEU és a Tudományos Akadémia megtámadása volt a fordulópont"
2021.
July
06.
21:15
.
A politika céljának ilyen rövid megfogalmazása tényleg Max Webertől ered, aki a 19. század végének, a 20. század elejének meghatározó szociológusa volt, őt tekintik a modern politikatudomány atyjának is.
Bele kell nyugodnunk a politika szándékaiba?
Weber politikafogalmát azóta sokan átvették, továbbformálták, de a lényege maradt: a politikusokat igazából semmi sem érdekli, csak a hatalom. Amit meg kell szerezni, és ha már megvan, meg is kell tartani. Minden más ebből fakad.
Pálinkás József a fogalmat a beszélgetésben úgy használta, mint a Fidesz politikai változásának okát. Ami miatt egyre távolabb kerül a demokratikus és a polgári értékektől, és csak a hatalom és a belőle fakadó haszon érdekli.
Max Weber idejében már kialakulóban volt a mai fogalmak szerinti demokrácia, így volt összehasonlítási alapja. A kijelentés keserűségét nála is és Pálinkásnál is a saját tapasztalataik okozták, ugyanis ez a megfogalmazás a politikusokat is minősíti.
Meg lehetne teremteni a "jó államot" ?
Persze nem volt mindig így. Volt idő, amikor a politikának pozitív fogalma volt, a közösségért folytatott cselekedetek összességét nevezték politikának, és a politika célja a "jó állam" megteremtése volt.
2400 éve, az i.e. 4 században Platón és Arisztotelész görög filozófusok próbálták megfogalmazni, milyennek kellene lennie egy államnak, egy politikai berendezkedésnek. Platón tanait ma már utópiáknak tartják, de leírta a társadalmi munkamegosztást, és azt, hogy mindenki a képességeinek megfelelő munkát végezze a köz érdekében.
A jó állam nála azt jelenti, hogy a legkiválóbbak vezetik az államot, közéjük sorolta a nagy tudású filozófusokat is. De Platón figyelmeztet, hogy a pénz hatalmának növelésével a legkiválóbbak helyét a leggazdagabbak veszik át, így oligarchia alakul ki.
Lázadás az oligarchák ellen?
Azt jósolta, hogy a tömeg fellázad az oligarchák ellen, és kialakul a demokrácia . De ha a demokráciákban a hatalmon lévő többség elnyomja a kisebbséget, akkor az egész anarchiába torkollik, aminek a vége az erőszakos zsarnokság lesz.
Tanítványa, Arisztotelész ennél is tovább ment. Ő sokkal több államformát fogalmazott meg, de nekünk most azaz érdekes, hogy a demokrácia negatív fogalom volt. Mégpedig hasonló okokból, mint Platónnál, a többség zsarnoki módon uralkodhat a kisebbség felett, így a demokrácia nem őrzi meg sokáig a békét.
Arisztotelész ehelyett a politeia , vagyis a cenzusra (szűkített választójogra) alapított köztársaság mellett érvelt. Szerinte az ideális állam a középosztály uralma, mert a középosztály az, ami a gazdagok és a szegények közti ellentétet képesek enyhíteni. Arisztotelész úgy fogalmazott, hogy egyenlőség az, amit az állam természete szükségképpen megkíván.
Igen, valóban naivnak tűnik mindkét ókori filozófus állameszménye, de ami a lényeg, hogy ők még a "jó állam" megteremtését tartották szükségesnek, és elutasították a hatalomért folytatott öncélú politikát.
Érdemes lenne visszahozni némi naivitást?
Ehhez képet ma már mindenki elfogadja, hogy a politika csak a hatalomért van. Lehet, hogy vissza kellene hozni némi naivitást, ismét elgondolkodni a "jó állam" megalkotásán. Elvégre a politikusok nem az uraink, hanem a szolgáink. Ami talán szintén naiv kijelentés.
Apropó. A demokrácia egészen a felvilágosodás koráig negatív fogalom volt a filozófiában és a politikai gondolkodásban. Ennek Montesquieu francia filozófus vetett véget, amikor megfogalmazta a fékek és egyensúlyok rendszerét. Ez egy olyan szabályrendszer, ami megakadályozza a választásokon nyertes többséget abban, hogy bármit megtehessen, és - mondjuk - zsarnokként uralkodjon a választáson alulmaradt kisebbség felett.
Az, hogy egy többségbe került politikai formáció mit tesz a fékekkel és egyensúlyokkal, ha módja van rá, nem csak őket minősíti, hanem azt a társadalmi rendszert is, ami megengedi, hogy kiiktassák ezeket a szabályrendszereket. Sajnos, ma éppen ezt látjuk kis hazánkban.
Könnyen lehet, hogy többet kellene olvasni filozófusokat, mint politikai propagandát.
