A sors úgy hozta, hogy mindhármunknak nehéz napjai lettek, kinek ezért, kinek azért. Persze, az élet nem állt meg, a főzést elengedtük a hétre és a hétvégére is, így csak „apróságokat” vásároltunk a csajokkal.
Az előző írásomhoz 
„Nem értem, hogyan lett a darált hús 499-ről 899, a paradicsomszósz 599-ről 899 pár nap alatt” 2022. January 19. 11:01 érkezett két kommentre szeretnék reagálni: nem, nem utálom a gyerekeimet. Való igaz, olykor el tudnám képzelni őket, hogy Ugandában töltik a hétvégéjüket, de azért ez nem tart sokáig. Kamasznevelésből szívesen veszek leckét, kérem, jelezze, hogy kihez fordulhatok életvezetési tanácsadásért. A másik: igen, a kis Tescohoz ragaszkodunk, ez van, ott mozgunk komfortosan, és valóban kedvesek az eladók.
De nézzük a hetet: csütörtök este, vészhelyzet! Azokra a bizonyos napokra kell gondolni, így a kisebbik lerohant a boltba, megvásárolta a szükséges dolgokat, mellé joghurtokat, fagyasztott áfonyát, actimelt, így fizetett 5.233 forintot.
Ami inkább megijesztett, hogy a kis Tescóban szórakozott az önkiszolgáló pénztár, és az 5000 forint fölötti tranzakcióknál is kérte a kártya számát. Alapból 15 a limit, így egy kicsit hüledeztem, mikor kérte a leányom a kódot. Mondta, no para, nem vette meg a fél boltot…
Pénteken megbeszéltük, hogy szombaton elmegyünk kajálni egyik kedvenc helyünkre: nem azért, mert burzsujok vagyunk, hanem mert én délelőtt meló, nagy is, és így tűnt egyszerűnek. Ráadásul egy barátom édesanyja töltött káposztát főz, és ilyenkor gondol rám is – innen is csókoltatom! Szombat este buliba indulnak, így a rendelést szavaztuk meg vasárnapra: alélt testüket délután egy-két óra körül kihozzák a szobájukból, kétszer nyolc pizzabatyu, sok szósszal, és rendesen tele lesz a pocakunk.
A pénteki bevásárlás így 7.431 forintba került, ebben felvágott, tej, kenyér, rágó, actimel, joghurt, nekünk és anyumnak is, lila hagyma, öblítő, két tészta, májkrém, oreos keksz, és ami prémium cucc, az a szemetes zacsi volt. Abból nem engedek: inkább fizetek 729 forintot – annyiszor kukáztam már a lépcsőházban, a tárolóban, egészen a célegyenesben a hulladékgyűjtő előtt a rossz, vékony nejlon izék miatt.
Egyébként biztosan lehet jobban és rutinosabban csinálni, mint ahogy mi tesszük, de ez fér bele az időnkbe. És itt szerintem illik kicsit megdicsérni a szombathelyi vendéglátósokat, akik túlélték a Covidot, pedig őket aztán – elmondásuk szerint - nem igazán sikerült megtámogatni. Talpra álltak, és szerintem reális áron hozzák akár házhoz is a kaját.
A hét elején újra támadás – utazás vár az egyikre, és ugye arra fel kell készülni…
