A posztmodern hatalomváltás leglátványosabban a médiákban történik. Így van ez a nagyvilágban, meg a hazai szemétdombon is. Tudni lehetett, hogy új csókosok kerülnek a közszolgálati stúdió kebelébe, ami nem feltétlenül jelentett volna színvonalromlást, annyira szar volt az M1 korábbi nézettsége. De ha a pince alatt van még egy mélyebb üreg, akkor az mindig esélyes arra, hogy valaki beleönti a szemetét. De hát miről is van szó? Természetesen a Szövetségről.
Nem arról, amit a hatalom köt saját rokonságával, osztálytársaival, spanjaival, leginkább azért, hogy egzisztenciájukat állami sarzsiból megsegítsék. Bár, nézve az éjjel vetített családi vetélkedő díszletét, erős bennem a gyanú, hogy megint tojtak a nézőre. A kommunisták is ezt csinálták a maguk módján, de ha mégis vetítettek valami érdekeset a késő éjszakai órában, akkor az értelmiségi fennmaradt kultúrszomjából fakadóan. Ebben az esetben képtelenség megválaszolni, vajon ki lehetett a célcsoport? Álmatlanságban szenvedő hittanosok?
Vegyük sorra. Először is a műsorvezetők. Jó, megengedem, Szabó Kimmel Tamás már alakított filmvásznon, és még színész is lehet belőle, persze, csak akkor, ha az ilyen típusú vetélkedőkből kimarad. Láttam én már karón Bucit, de ez azért barátságtalan kijelentés, mert Stohl hamarabb volt színész, mint Buci. De talán a producer is érezhette ezt, mert jobbról és ballról is megsegítették őt Fekete Pállal, és Puskás Petivel.
Őszinte vallomás: ma már bánom, hogy a Megasztárban annyi lehetőséget adtunk ennek a Peti gyereknek. Jó, világot meghódító énekes már nem lesz belőle, de úgy látom, hogy televíziós személyiségként velünk fog megöregedni. Olyan édi, én azt tudom, de már nem vagyok tini, hogy ettől bepisiljek, akkor már Gerald Philip. Főleg egy olyan műsor kapcsán, amely a vallás témakörében próbálja versenyeztetni a családokat.
Apropó családok. Annak ellenére, hogy teológiára is jártam, és közelről érdekel a téma, a kérdések közel felére sem tudtam volna válaszolni. Ennek ellenére a keresztény középosztályból származó családok kenik-vágják a témát, nemcsak az Ó és Új Szövetséget, az egyházi képzőművészeteket, de még az egyházi zene berkeiben is járatosak. Vagy arról van szó, hogy jó előre kapnak némi titkos segítséget, vagy már szárba szökkent a Hoffman Rózsa féle reform, mely tisztává teszi a szívet, és megvilágosítja az elmét. Egy biztos, a porosz bűntető módszert alkalmazzák, mert ha valaki nem tudja időben a választ, akkor pontot veszít, megbüntetik. Ez helyes, de minket mért kell büntetni azzal, hogy adásképet adnak.
Adáskép? Ez azért túlzás. A díszlet annyira penetráns, hogy róla csak az elpusztult bakui olajmezők munkásszállása jut eszembe. A sziklát, követ imitáló műanyag borítás, gondolom, a hit szilárdságára akar utalni, de a feelingje inkább olyan, mintha felrobbant volna a Gellért hegy, és a túlélők beszorultak volna az egyik rakás alá. Nem látok a mű bunkerben keresztet, csak egy menórát, aminek nincs szándékolt jelentése, de ha náci lennék, tiltakoznék miatta. A műanyagból sajtolt üvegportálok a modernség illúzióját kéne hogy kölcsönözze a kőkorszaki stúdiónak, de ehelyett csak azt állapíthatjuk meg, hogy a belsőépítészet is egy szakma, és ebben az esetben nem volt szakember a közelben.
Hirtelen megszakad a versenyzés, és Fekete Pali énekelni kezd három csajszival, akiknek a hangjuk megfelelő, talán emiatt nem adtak semmit a mozgásra, illetve túlreagálták egy kicsit, rúdtáncban szép karrierjük lenne. Az ember első benyomása, hogy az elpusztult Budapest tévé korábbi sztárjai kaptak bizonyítási lehetőséget, de azokban volt némi amatőr báj. Hiába énekelnek Jézusról, Máriáról, annyira undorító a kiszerelésük, hogy a pornográfia talaját súrolják. Ilyenkor mindig csodálkozom, vajon létezik e az M1-en belül műsort elfogadó bizottság? Ha, igen, akkor korábban mit néztek? A falat? Köldöküket? Echo tévét? Semjén Zsolt megfestett portréját, amint egy szétdurrantott fácánkakason térdel?
Mindent összevetve, nem reménytelen a helyzet, mert volt a tévénél egy profi, aki elintézte, hogy nézhetetlen sávban menjen az adás. Amíg ő ott van, remény is van arra, hogy a Szövetség ne terjedjen túl a saját verítékénél.
