Régi szép rezsicsökkentett idők, amikor akkora tüzet csináltam az olajkályhában, hogy a kémény tetején jött ki

Az ideológia-vezérelt energetikai-politika nemcsak az Orbán-kormány sajátja.

Ezekben a napokban százezrek, vagy inkább milliók nyitják ki reszkető kézzel a borítékot, amiben a gázszámla lapul. Jogosan: a dolgok jelenlegi állása szerint sokan fognak fázni a télen, miközben intézményeket zárnak be, vállalkozások és életek kerülnek lehetetlen helyzetbe.

A korábban elképzelhetetlen forgatókönyv írója Vlagyimir Putyin és csapata, akik úgy gondolták, ha másként nem megy, akkor fegyverekkel veszik el a másét; de a fázós éjszakáinkhoz még sokan mások is hozzájárultak.

Például a magyar kormány, amely hosszú éveken a „rezsicsökkentés” szlogenével és a szavazatgyűjtés szándékával érte el, hogy a piaci viszonyokon kívül a racionalitás is távol maradjon a háztartási energiáktól.

Így lett a látszatra lakosságbarát rendszerből valami fenntarthatatlan, irracionális, torz szörnyeteg, amire a végső kenetet a háború és az energiaválság adta fel.

Ha az elmúlt évtizedekben a rendelkezésre álló pénzt, tudást és technológiát arra használtuk volna fel, amire kellett volna (szigetelés, korszerűsítés, zöld megoldások, életmód átalakítás stb), emellett a döntéshozók a lakosságot nem a „megvédés” bűvszavával szedálták volna alfaközeli állapotba, hanem a fizetéseket igyekeztek volna európai szint felé közelíteni, akkor kevésbé remegne a kéz a számlát tartalmazó boríték bontásakor.

Régi szép rezsicsökkentett idők

Sovány vigasz, hogy nem az Orbán-kormány volt az első a sorban, amely átgondolatlan energiapolitikával szerzett emlékezetes perceket a Kárpát-medence sokat látott lakóinak.

Nekem a fűtéssel kapcsolatos első gyerekkori emlékem egy cserépkályha, amely két szoba közötti falba volt beépítve. Hamuzni kellett ugyan, meg megrakni fával, szénnel, de barátságos meleget árasztott.

Aztán szüleim hallgattak az idők szavára, és az olajfűtés mellett tették le a voksot. Ez nagyjából akkor történt, amikor felszedték a síneket az országban, merthogy – mondta az akkori szlogen - a benziné és a gázolajé a jövő. (Rezsicsökkentés.)

Unsplash

Az olajkályhákat nem kellett ugyan hamuzni, viszont járhattunk autóval és marmonkannákkal a benzinkútra, az egyik pincehelyiségben volt egy hatalmas hordó is, átható gázolajszaggal.

A gázolajszag amúgy is velejárója volt a rendszernek, de emellett más élmények is megmaradtak. Volt, hogy a tűz elaludt a kályhában, ilyenkor telefolyt tüzelőanyaggal az égéstér. Ezt a jelenséget tinédzser koromra megtanultam kezelni, a folyást néha felitattam vattával, néha viszont megkockáztattam a begyújtást.

Egyszer akkora tüzet sikerült így kreálnom, hogy a kémény tetején jött ki a láng. Én meg az udvarról néztem, és azon gondolkodtam, mit mondok majd szüleimnek, ha hazajönnek a munkából, és a ház helyén csak üszkös romokat találnak.

Az olajkályhák nagyon egyszerű szerkezetek voltak, de néha elromlottak, senki nem tudta, hogy miért. Egyszer apu eladott egy rossz olajkályhát egy szomszédnak. Azt nem tudom, hogy miért gondolta, hogy a szomszédnál majd égni fog. Mindenesetre átvittük, több órán keresztül próbáltuk begyújtani, persze sikertelenül. Amikor a szomszéd összes gyufája elfogyott, hazahoztuk.

Viszonylag hamar kiégett a fürdőszobai bojler is, talán azért, mert szerettünk meleg vízben lubickolni. Apu szerzett valahonnan egy fával fűthető, muzeálisnak kinéző típust, azt mondta ideiglenesen jó lesz. Aztán persze tovább maradt. Minden nap beizzítottuk, közben ment a harc, ki szálljon vízre először és ki utoljára. Az utolsó már jó eséllyel hideg vízben lubickolt.

Közben jött az olajválság, és kiderült, amit ember már a legelején érzett, hogy a gázolaj-vezérelt háztartás fenntarthatatlan.

Ekkor szüleim úgy döntöttek, átállunk az elektromos fűtésre. A közeli bánya miatt fillérekbe került az éjszakai áram (rezsicsökkentés), így egy nap megérkeztek a hőtárolós kályhák. Olyan nehezek voltak a samottéglák, hogy hárman bírtuk csak el őket, de kétségkívül csendben és tisztán működtek, ráadásul meleget is adtak.

Nem sokkal később váratlanul (?) összedőlt a kommunizmus, aztán bezárták a bányákat, ugrott az olcsó áram, vele együtt a hőtárolós kályhák utópiája.

Szüleim – ekkor már nem éltem otthon – a gáz mellett tették le a voksot, erre felé terelte őket az idő szele, és valóban indokolható volt a döntésük (rezsicsökkentés). A korosodó nyílászárókat felújították, én meg segítettem leszigetelni a lapostetős konyhát belülről.

A barátságos, tágas családi házat idén januárban adtuk el, a fiatalok örültek neki, hogy egyedi gázfűtés van, milyen jó lesz majd itt gyereket nevelni.

Most talán azon törik a fejüket, hogy a két gyerekszoba szoba közé cserépkályhát kellene építeni.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Vélemény