Mátyás király visszatért Kolozsvárra

Mátyás király a legtöbbször emlegetett magyar történelmi figurák egyike, mégsem hallhattunk róla szóló operát - eddig. Csak a Hunyadi Lászlóban jutott neki egy elhanyagolható szoprán

nadrágszerep

. Aztán Horváth Zoltán operarendező (akit az augusztus 20-i, szombathelyi Julius Caesar Egyiptomban előadás direktoraként jegyzünk) talált egy zongorakivonatot: Verdi egyik kortársa, a Royal King's College énektanára, Ciro Pinsuti darabját, a Mattia Corvinót.

Mátyás király visszatért Kolozsvárra

A mű (kézirat híján a fellelt kivonat alapján) áthangszerelt változatát hét évvel ezelőtt már bemutatták Budapesten, igazi zenei szenzációvá azonban csak most vált. Október végén Mátyás király szülővárosában jelentős nemzetközi sajtóvisszhanggal, többszöri teltház előtt mutatták be a bizonyíthatóan eredeti változatot, s az előadást Marosváráshelyre is átvitték. Rózsa Ferenc karnagy kereken két éven át, célirányosan kereste a felbecsülhetetlen értékű kéziratot.

- A világ legnagyobb zenei antikváriumában böngészve találtam végül rá – meséli. – A Casa Ricordi amolyan komolyzenei levéltár, ahol kincsekre lelhet, aki olyan szerencsés, hogy beengedik és alámerülhet kicsit az elmúlt korok hangulatában. A Pinsuti-darab nemcsak azért érdekes, mert az első opera, amiben Mátyás király a főszereplő, hanem azért is, mert egy egész Európát átjáró

magyar-kultusz

idején született. Még az akkor nagyon újnak számító Himnusz is szerepel benne, igaz stilizált változatban.

Mit rejt a karmester fiókja?

És ha már a kincsestárban járt a karnagy, más kuriózumokat sem tudott otthagyni. Hogy konkrétan mely szerzők különleges művei várnak még a tarsolyában, titkolja. Nem bölcs dolog kitálalni, míg az összes mecénás azt mondja, amit annyiszor hallott ötleteit előadva az előző érában - tudniillik, hogy:

Nincs rá pénz, Rózsa elvtárs...

(Csak most a kor követelményeihez igazodva

karmester úrral

fejezik be a mondatot. A karszéttárás és a fájdalmas arckifejezés ugyanaz maradt...) Rejtegetni kell a kincseket, mert az elsőség a zene világában ugyanolyan fontos.

- Ez a dolog nehezebbik része, mármint a szponzorszerzés – mondja Rózsa Ferenc. – A nyári Julius Caesar-bemutató szintúgy hosszú kalapolás eredménye. Hatalmas dolog lett volna, ha a Mátyás-darab világpremierjét sikerül Magyarországon színre vinni, de nem jött össze. Amíg nincs pénz, paripa, fegyver, addig, sajnos, tehetetlen a művész, akármekkora érték van egyébként a kezében. És bizony nehezen adnak, akiknek telne erre, holott nem kevés múlhat egy-egy ilyen bemutatón. Ott van például Miskolc! Koszos ipari város volt, mielőtt kitaláltak oda egy operafesztivált. Azóta Európa egyik fontos kulturális központja.

Szombathelyre így nem jön a labanc...

Rózsa Ferenc álmodott egy hasonló fesztivált Savariába – stílszerűen ókorit, a Mucius Scaevolához hasonló művekkel és a népszerű Varázsfuvola állandó műsoron tartásával. Terveit megtapsolták, ám pénz híján azóta is fiókban hevernek - kilenc CD-nyi kiadatlan (de előkészített) hanganyaggal együtt. Zenés-színházat is tervezett, hogy

a labancot

- vagy másnéven a

sógorokat

- átcsalogassa, aki a magyarul előadott prózai darabot természetesen nem érti, ám ez sem jött össze: a Weöres Sándor Színháznak a tervek szerint nem lesz saját zenekara.

Hát mindegy, megrázza magát a karnagy. Volt ez már hasonlóképpen. Az élet megy tovább, ő meg majd a megfelelő időben ismét meglobogtatja a terveit. Nem az a fajta, aki bármit feladna. Visszahelyeztette magát a nyolcvanas évek közepén akkori munkahelyére, a Savaria Szimfonikus Zenekarba is, ahonnan

emberi körülmények miatt

elbocsátották. 1978-tól 1986-ig volt egyébként tagja harsonaművészként, s a város fúvószenekarát vezette, valamint akkortájt alapította a város első Big Band-jét, mely 10 évig működött.

Maga ló!

Rendezvényszervezősködött is egy ideig, majd ének-zenét tanított középiskolákban. (A Nagy Lajos Gimnáziumban máig szállóige az általa bevezetett

Maga ló!

, csak úgy, mint a

Maga tengeri elefánt!

.) 1994-ben megalakította a Juventus Savariensis Kamarazenekart, majd egy évvel később mellé az azonos nevű oratórium-kórust. Velük többször fellépett külföldön is. 2003-ban egyedül szervezett Nemzetközi Haydn Áriaversenyt Szombathelyen.

Mint mondja, minden a nagypapával kezdődött, akit szintén Rózsa Ferencnek hívtak, aki 1954-ben megalapította a város fúvószenekarát, és aki idősebb Lehár Ferenc tanítványa volt. Az unoka tanult zongorázni (nem akárkitől, Csikor Évától, a híres Csikor Elemér lányától), aztán aszerint választott magának hangszert, hogy mi hiányzott éppen a nagypapa zenekarából. Így tanulta ki a harsonát, azt a hangszert, ami bár keveset szerepel az előadásokban, mindig a legemelkedettebb pillanatokban szólal meg. Ami, mondhatni, Isten szava...

Helyesírási hibák

a műben

Zenélni már nem zenél - egy súlyos tüdőgyulladás kezelése közben megsérült a tüdeje. Mostanában leginkább dirigál. Abszolút hallása miatt (az ő szóhasználatával élve)

veszett híre van

a zenészek körében. Amikor meg nem instruál és nem játszik kincskeresőt éppen évszázados kották és macskanyelvek között, akkor hangszerel.

- Korábban komponáltam is, de erre már túl kevés az időm. A hangszerelés más. Megálmodni, hogy mi, hogyan szóljon, átalakítani a darabokat kisebb vagy nagyobb zenekarra... Ezt nagyon élvezem. Muzikológus is vagyok, zenetudós, aki kijavítja a művek

helyesírási hibáit

. Egy kézirat ugyanis soha sem pontos, a régiek ráadásul gyakran hiányosak.

Közelebb Istenhez...

Plecsniből és oklevélből jutott neki bőven. Kapott miniszteri dicséretet

A szocialista kultúráért

, aztán a rendszerváltás után már csak a

Magyar Zenekultúráért

, majd

Vas Megye Szolgálatáért

, és évtizedek óta birtokolja az Osztrák Bajtársi Szövetség nagy ezüst érdemkeresztjét. Ezt a sarlókalapácsos korszakban hordta volna, kérelmet is nyújtott be ezért, de elutasították.

Viselését nem engedélyezem

- válaszolták. Miért? Mert nem! Rendben... Most már hordhatná, de csak legyint: így már semmi pláne benne.

- Szabadúszó vagyok már egy ideje, aminek megvannak az előnyei és a hátrányai is. Karmesterként neház elhelyezkedni, több hazai színházban csökkent a zenés darabok előadása. Külföldre meg nem akarok menni, nem vagyok ahhoz én már elég fiatal... Hívtak állásba több helyre, de nemet mondtam. Elfoglalom magam. A Julius Caesar operával hamarosan megyünk Kínába a tervek szerint, és addig is több megtisztelő lehetőségem van karmesterként kiállni a zenekar elé, az árokba. Az valami különleges, emelkedett lelkiállapot! Ilyenkor az ember közelebb érzi magát Istenhez...