A magyar szélsőjobbosokat és antiszemitákat (akiknek Freudhoz hasonlóan mindenről csak „Az” jut eszébe, és már látatlanban pocskondiázzák is a filmet) leszámítva a haza film ismerői és a moziba járók jó része nyilván és érthetően kíváncsian várja a Saul fia júniusi bemutatóját. A premiert több dolog is különlegessé teheti. Direktora több, idehaza és nemzetközileg is osztatlanul elismert rövidfilm ( Türelem 2007, The counterpart 2008, Az úr elköszön 2010) után kapta meg az Andy Vajna vezette Magyar Nemzeti Filmalap támogatását, hogy leforgathassa a sonderkommandósok visszaemlékezéseiből drámai történetté formált első nagyjátékfilmjét.
A koncentrációs táborokban a foglyokból álló Sonderkommando terelte be a megsemmisítésre ítélteket a gázkamrákba, majd vitte át a holttesteket a krematóriumokba, és takarította ki a termeket az újabb transzport érkezése előtt, végül szállította ki a hamvakat a táborból. A többi fogolynál jobb bánásmódban részesültek, elkülönítve laktak - de mint a brutalitásról legtöbbet tudókat, egy idő után kivégezték őket. Az újonnan alakuló csapat legelső feladata mindig az előző elégetése és eltüntetése volt. Közülük nagyon kevesen élték túl a háborút.
Egy valódi mission impossible
1944, Auschwitz-Birkenau: Saul Ausländer (a New York-ban élő Röhrig Géza, akit idehaza underground zenészként, költőként és amatőr színészként is ismerhetünk) egyike a krematóriumokban dolgozó kommandósoknak. Mindannyian tudják, hogy bármelyik pillanatban kivégezhetik őket, ezért fegyvereket gyűjtenek, és lázadást szerveznek. Saul az elégetésre váró holttestek között felfedezni véli saját fiát - és ettől kezdve a menekülés helyett egy másik lehetetlennek tűnő küldetés élteti. Elhatározza, hogy kicsempészi a testet, és keres egy rabbit, hogy méltó módon eltemethesse a gyermeket.
A Cannes Fesztivál művészeti igazgatója, Thierry Frémaux szerint a film az iparszerű népirtás ábrázolásában új korszakot nyithat. Rendezője szerint - és ez összecseng a holokausztról, a krematóriumok és megsemmisítő-táborok kapcsán eddig a legpontosabban fogalmazók, például a Nobel-díjas Kertész Imre megállapításaival - maga a tömeges megsemmisítés ábrázolhatatlan. Mert akik a legtöbbet tudnák mondani erről, azok értelemszerűen már nem tudják ezt megtenni. Minden más nézőpont pedig ennél csak részlegesebb igazságokat mutathat fel. Nemes Jeles László és a francia Clara Royer forgatókönyvének központi karaktere, a beszélő nevű Saul a borzalmakat a filmes ábrázolások történetében eddig létezőknél is közelebbről nézi végig. De nyilvánvalóan nem belülről - és (az általa vélelmezett) fia végtisztessége okán erősen szubjektíven...
Felemás évek után jó úton a magyar film?
A nemzetközi szaksajtó osztatlanul ünnepli a magyar versenyfilmet. Azt egyértelműen az idei mezőny egyik legérdekesebb, legmerészebb témájú és szemléletű, magas minőséget képviselő és következetes alkotásának - egyben a fődíj egyik várományosának minősítik. Hogy a Saul fia mennyiben más, mint az eddigi holokausztábrázolások - annak eldöntéséhez a június 11-i bemutatójáig még idehaza várnunk kell (és azt lesz alkalmunk megvitatni a film alkotójával is a június 16-ára tervezett szombathelyi közönségtalálkozón). Az viszont egyre bizonyosabbnak látszik: 2015 az újraindult-újjászervezett magyar filmgyártás eddigi legjobb éve lehet.
