Tegnap már a kellős közepébe csaptunk a Karneválon. Az ember csak kapkodni tudta a fejét, annyi program volt. Mivel egyszerre lehetetlen mindenhol ott lenni, most egyben muttatjuk a pénteki nap koncertjeit és persze a felvonulást is.
Most, hogy kinézelődtük magunkat, irány a koncertek.
Az ír kocsmazenétől a Soulwave-ig
Zengett a muzsika pénteken is a karneválon - Peltzer Géza írása.
Sok jó zenét lehetett hallani pénteken is a karneválon. Közülük elsőként kell kiemelni a Sörtéren délután ötkor fellépő duót, az ír kocsmazenét teljesen hitelesen játszó Foggy Dew-t. Senki nem gondolná, hogy oroszok zenélnek a színpadon, annyira gyári, amit csinálnak. Gitár-harmonika-ének a felállás, kívülről tolják, nincs előttük „kottás dalosköny”, ahogy azt a magyar zenészektől megszoktuk.
A Fő téren nem sokkal előttük a Boban Markovic stílusban utazó Guča Partyzans Brass Band tolta teljes erővel. A zenekar balkáni szerb „underground” zenét játszik, a pianót, a balladát nem ismerik, egysebességes zene ez, kíméletlenül forró hangulatot teremtenek, depresszió és füldugulás ellen kiváló természetes gyógymód.
A felvonulás után a Művészetek utcájában a Kellene Kis Kert kvartett hangolt. A zenekar nevéhez hűen zöld megvilágítást kértek, ez meg is alapozta bekategorizálhatatlan zenéjüket. Hegedű-cajun-basszus-gitár (sok effekttel) a felállás, szinte tiszta improvizáció az egész, mégis rend van a zenében. Ügyes munka, a „több mint érdekes kategória” – és persze nem tömegzene. Már megszoktuk, hogy a Zsidó udvarban mindig jó zene szól, péntek este is megtelt a színpad zenészekkel – ők Holdosi Attila és barátai.
Attilának sok barátja van ezek szerint, a legújabb Jámbor Ármin, akivel a karneválszínházi előadásokon játszott együtt. A Borok utcája színpadán a balkáni népzenét játszó Cimbaliband fő hangszere (ahogy a zenekar neve is utal rá) a cimbalom, de a többiek is kiválóan játszottak, a meglepetés az volt, hogy Danics Dóra is ott volt a színpadon, és az, hogy a korábban egészen más stílust képviselő énekesnő be tudott illeszkedni ebbe a zenei környezetbe. Pápai Joci és zenekara vette át tőlük a világot jelentő deszkákat, a közönség ismét átélhette koncertjük alatt, hogy milyen az, amikor a tévéből egy szám alapján ismert „sztár” élőben egy órán át próbálja meg izgalomban tartani hallgatóságát.
De ne feledkezzünk meg Soulwave-ről sem. Lelkesedésük töretlen továbbra is, ezt jó látni. Az azonban csalódás, hogy a koncert egy részében szinte cover bandként működnek, ismert számokat próbálnak meg tolmácsolni. Hát ez nemigen sikerülhet egy félig amatőr zenekarnak, a gond ugyanis az, hogy fülünkben ott az eredeti hangzás, emiatt az összehasonlítás elkerülhetetlen. És ha gyenge a kópia, az kínos. Különleges zenészi és énekesi teljesítményről továbbra sem lehet náluk beszélni, talán a dobos játéka ami kiemelkedő.
És persze a felvonulás.