Megmondom őszintén, engem meglepett, hogy ezért a történelmi pillanatért pénzt kért a kormány szellemi verőembere. Azt hittem, megcsinálja ingyé, hisz ezután megváltozik a történelem. Nem vagyok naiv, Csillag Ádám szintén ingyé rögzíti a korszak dokumentumait, jó, azok nem propagandaanyagok. Pont olyan emberekről szólnak, mint Simicska, meg Kálomista. Az utókornak jó lesz arról tudni, hogy milyen magyarok éltek közöttünk?
Elkezdtem fejben osztani-szorozni, de én hülye bölcsész vagyok, fogalmam sincs, mi a matek. Vagyis készítsünk költségvetést. Kell egy vagy két kocsi, sofőrrel, drága a bérlés, de mégsem mehetnek gyalog a művészek. Hát, jattal együtt egy százas. Százas a smink, operatőr lámpákkal együtt kétszázötven, abból kettő, az már egy fél milla. (Ha azt mondja valaki a szakmából, hogy negyvenöt másodpercet nem vesz fel ezért a pénzért, az súlyosan hazudik magának.)
A rendező, az fontos, mert alig egy perc rengeteg másodpercből áll, vagyis neki a szocializmusban megszokottak alapján jár a legtöbb, vagyis egymillió. Van persze büfékocsi is, hisz mit lehet tudni, hogy meddig tart egy perc forgatása? Biztonsági őr is kell, mert a fene fog megbízni a Sándor Palota őreiben, simán lenyúlják a Sennheiser mikroportokat. Ha ráhagyok is, megvan két millióból a cucc, és mindenki csókolommal búcsúzik el tőlem, miután riszteltünk.
Már csak négy és fél millióra kéne kitalálni valamit. Megvan! Speciális szűrők, amit a Holdon használtak, nagy a fényáteresztő képessége, csak a Kubrick hagyatékban volt, a szemetek euróba számoltak, és egy napra egy millió. Huha! Már csak három és fél. Jó lenne, ha valaki segíteni tudna, mondjuk egy filmproducer, hova lehetne ezt a kicsi összeget elsíbolni?
De ne törődjünk a pénzzel, hisz ebben a pillanatban nyer értelmet a szavazófülkés puccs, és a volt olimpikon, Astoria-igazgató, diploma nélküli köztársasági elnök éppen aláírja azt, hogy megszűnik a hivatala (óh, szent ostobaság!), vagyis nincs köztársaság, és nem annak, hanem a magyaroknak az elnöke.
Mint volt filmkritikus, szívesen megyek bele az esztétikai elemzésbe. Nagyon erős kezdés, amikor meglátjuk az ajtónállókat, akik kénytelenek magukra nyitni az ajtó szárnyát, szar érzés lehet utána bámulni a faanyagot. Pali bácsi meglehetősen biztosan lép be, egyszerűen csak megy, de a manökenektől tudjuk, ez mennyire is nehéz!
Fantasztikus vágás: szemben totál. Idős ember ül az asztalnál, körülötte gyerekek, akik álarcos bálra öltözve vitéz feszesen állnak, hisz fényképez a bácsi. A magyar nyelv megszállottja a bácsi, ezért érthető, hogy Széchenyi portréja lóg fölötte. Kár, hogy az a bácsi öngyilkos lett az önálló magyar államiság elvesztése miatt, most mindegy. Váratlan közeli vágás, szűk second, a jobbak közül. Pali bácsi ír, ami a film legfeszültebb jelenete. Vajon sikerül-e neki? Igen, hibátlanul leírta a nevét, pakolhat a stáb, de előtte pénztár. Nem tudom, csak érzem, hogy az operatőr nem kapott annyit, mint ahogy én beáraztam.
Várom azok jelentkezését, akik részt vettek a produkcióban, hogy együtt saccoljuk meg, kb. mennyit is kapott ezért az egy percért ez a tehetséges magyar fiú? A mi Gabink.
Ui.: Ja, a munkaszerződés is érvénytelen volt, mert még arra se vették a fáradtságot, hogy egy pecsétet basszanak rá. Kicsire nem adunk nagy történelmi pillanatokban.
