A kilencvenes évek elején zöldfülő kosárlabda fanokként a legtöbben csak álmainkban futkároztunk a Kanizsai betonpályáján azokban a Nike Air Jordanekben, amiket a hajnali NBA közvetítések során tüzetesen szemügyre vettünk. Persze akadt olyan osztálytárs, aki jól kereső kamionos apukával a háttérben felhúzhatta a már akkor is negyvenezer forintos cipőt, nekünk meg maradt a lógó nyelv. Vagy a kuporgatás. Tény, hogy a márkákkal való emocionális találkozást nagyon kevesen kerülték el, óriási dolognak számított, ha valaki bokától lefele három csíkot vagy egy íves pipát viselt.
A legnagyobb gyártók erre kiválóan játszottak rá az elmúlt évek során, és presztízsük emelésébe gyakorlatilag tudtukon kívül vonták be a cipőfanatikusokat. Akik pedig örömmel vettek és vesznek részt a mai napig az ingyenreklámban. Ennek részét képezi a Sneakerness, a cipőmániások meetingje, ami nagyvárosról-nagyvárosra utazik, és emberek még pénzt is fizetnek érte - esetünkben, Bécsben öt eurót.
De mielőtt még a sötét kapitalista cáparaj egyik jól kifejlett példányát láttatnánk bele a buliba, tegyük hozzá, hogy azért van is minek hírverést csapni: lehet, hogy fillérekből hozzák ki, aztán méregdrágán kínálják eladásra a kész lábbelit - szlengben ismert nevén a sneakert -, az egyedi dizájn gyakorta feledteti az árat. A mániákusok (akik közül a legelvakultabbak csak gyűjteményüket gazdagítják a cipővel, fel soha nem húzzák azt) legalábbis biztosan nem gondolják másként.
Üzenni vele
De nem kell élni-halni a különleges és szexi sportcipőkért ahhoz, hogy az ember beleszeressen egyik-másik darabba, főleg, ha felismeri, hogy azzal, amit magára húz, üzenetet tud küldeni a külvilágnak. Mert hát beszélünk a kiskosztümmel, a sál mintázatával, nadrágunk szabásával, a szemüvegkerettel, és ugyanígy a cipővel is - utóbbiak sportos fajtái mindennek tetejébe popkulturális utalások egész tárházát képesek felvonultatni. A bécsi Sneakerness egyik legeredetibb darabjai a Star Wars ihlette Adidasokat voltak - az egyik orrán Han Solóval, a másiknak pedig szőrös díszítése adózott a legszebb ordítású wuki, Csubakka előtt.
A cipők legtöbbjét haza is lehetett volna vinni, már ha épp erre lett volna szabva az affinitásunk és a büdzsénk, egy extrém kinézetű, félig átlátszó Nike például 500 euróért (kb. 137 ezer forint) kínálgatta magát, míg az Eminem nevével fémjelzett darab már 800 euróról indult (219 ezer forint). A citromsárga Asics Onitsuka Tiger képében azzal a filmsztár cipellővel találkoztunk, akivel a Kill Bill Uma Thurmanja rúgta szét a seggeket - de nem hiányzott a kiállítók közül a Lacoste, a Diesel, a Reebok és a Puma sem.
Az impozáns Schönborn Palais üvegcsillárjai alatt tartott rendezvény persze a vad cipőkön túl szólt street art művészek kiállított alkotásairól, installációkról (találkoztunk sportcipőből készült helikopterrel és egy terülj-terülj asztalkámmal is, amin az étkek Kangaroo cipők voltak), és a Run Vie fesztiválról is, hiszen ezen belül jött össze a Sneakerness.
Hogy Magyarországra megérkezik-e valaha? Ezt nem tudjuk, csak azt, hogy kereslet lenne rá, hiszen itthon is soha nem látott méretekben tombol a cipőláz a tizen-huszon-harmincasok körében. Addig meg lehet Bécsbe kiutazni, ha az ember jó surranókat akar vásárolni magának.
