„Jó, jó ez a banda, hallottam már őket játszani” – mondta ismerősöm, amikor említettem neki, hogy fotósunkkal aznap este a szombathelyi Sons Left Behind próbájára megyünk a Pálya utcai régi „sárgacsempés” épületébe, melyet a zenészek még most is így hívnak. Több bandának is helyet ad az irodaház, aminek falai és ablakai bírják a gyűrődést.
Siet is elénk Kendik Péter a négytagú zenekar billentyűse, nehogy véletlenül a szomszéd teremben próbáló punk bandához tévedjünk be interjúzni, bár lehet, ők is örülnének egy megjelenésnek a Nyugat.hu-n.
De mi a Sons Left Behindhoz jöttünk, hiszen az alig egyéves zenekar körül kezdenek egyre jobban felpörögni az események, de erről majd egy kicsit később. A formációt Joó Máté (énekes), Tamás Áron (gitár), Kendik Dániel (dob) és Kendik Péter (zongora) alkotják.
Kendik Péter nevét már sokan ismerik felénk, hiszen könnyűzenei zongoristaként nagy népszerűségre tett szert az elmúlt években, de az utóbbi időben nagy lett a csend körülötte. Mint mondja, ez tudatos volt, ugyanis régóta szerette volna kipróbálni magát zenekari környezetben.
Rögtön egy hullámhosszon
Peti egy közeli ismerőse hallotta először játszani Máté és Áron duóját. Rögtön mondták Petinek, hallgassa meg a srácokat. A koncert után beszélgetni kezdtek és mivel teljesen egy hullámhosszon voltak, működött a kémia, lényegében még aznap este megalapították a zenekart.
Három hétre rá pedig megkapták az első fellépési lehetőséget, egy hajón zenélhettek, három órán át, amire alig volt idejük felkészülni. Feldolgozásdalokat vittek, de mindegyikbe tettek egy kis csavart, valami pluszt, hogy ne ugyanúgy szóljon, mint az eredeti. Ott teljesen egyértelművé vált, ezt folytatni kell, de azért a fiúknak volt egy kis hiányérzete.
A hátrahagyottak
„Ez nem is olyan rossz, ahhoz képest, hogy benne vagy” – húzta Petit testvére Dani, amikor meghallotta a srácok egyik saját dalának a kezdeményét. Szinte egyszerre fogalmazódott meg mindkét oldalról, hogy Daninak is be kellene lépnie a bandába dobosként. Az ő érkezésével lett aztán teljes az összhang.
Ami a zenekar nevét illeti, sokat gondolkodtak rajta, voltak azért „vadhajtások” az ötletek között, a Sons Left Behind volt az első, amire mindenki felkapta a fejét, hogy ez jó lenne és hűen tükrözi azt az utat, amit külön-külön bejártak addig, amíg meg nem történt a szerintük sorsszerű találkozás.
„Sons Left Behind, vagyis tükörfordításban hátrahagyott fiak, azt a külön utat jelenti számunkra, amelyen korábban mind a négyen jártunk. Hiába játszottunk nagyszerű, tehetséges zenészekkel, volt egy hátrahagyottság érzésünk, nem tudtunk zeneileg önmagunk lenni, mindig hiányzott valami. De most így együtt megtaláltunk a saját, közös hangunkat, összeálltak a puzzledarabok. Ez egy jó zenei és lelki összefonódás” – magyarázza Máté, aki hozzáteszi, hogy a stílusukban is abszolút érezhetőek a korábbi külön utak.
Minden dal egy érzésre, gondolatra épül
Zenéjükben keverednek a stílusok. A legmarkánsabban a rock és a blues jelenik meg, de hogy melyik érvényesül inkább, az zenénként változik. Ami viszont mindegyik saját dalukat egységesen összefogja, hogy azt könnyűzenei formába öntik.
Legyen blues, rock vagy elvontabb jazzes téma, ezeket mindig úgy építik bele a zenéjükbe, hogy az nem veszít a populáris, dallamos hangulatából. A populáris köntösbe bújtatott sokszínűség tehát jellemző a stílusukra. A legfontosabb mindig az, hogy minden dal egy érzésre, gondolatra épül, úgy érzik, így tudnak valami pluszt adni a közönségüknek.
„Ez valami más, minőségi"
Ami a jelek szerint át is megy, hiszen nagyon pozitív visszajelzéseket kapnak nemcsak itthonról, de sok a biztató komment külföldiektől, mivel a srácok csak angol nyelven alkotnak. Mint mondják, nagyon szeretik az anyanyelvüket, de az angolszász zenén nőttek fel és úgy gondolják, így talán még több emberhez tudják eljuttatni azokat az érzéseket, amelyeket a dalaik, dalszövegeik sugallnak.
„Olyan, mintha nem magyar banda lennétek."
„Ez valami más, minőségi, jól összeraktátok, mintha a világ valamelyik másik pontján hallgatnék egy zenekart.”
„Ilyeneket mondanak nekünk koncert után vadidegen emberek, akik odajönnek gratulálni, tehát nem a rokonaink, barátaink. Vannak, akik már követnek minket a koncertekre. Zenekari pólókat, táskákat, bögréket is csináltattunk, mind elfogyott. És nem a rokonoknak osztogattuk el” – mondja nevetve Áron.
A közönségük nagyon vegyes. Ott vannak az egészen fiatalok is, de az idősebbek ugyanúgy belehallgatnak a zenéjükbe a fellépéseken, majd ott ragadnak.
Még szeptemberben jön a nagylemez
A srácok a mai napig játszanak feldolgozásokat, de ahogy egyre több saját daluk lesz, ezeket szeretnék elhagyni. Még szeptemberben kijön az első nagylemezük 9 dallal, a videóklip-forgatás lesz a következő lépés. A zenei anyag az összes népszerű audio streaming oldalon hallgatható lesz.
Máté az éneklés mellett a zenei produceri, hangmérnöki feladatokat is végzi, korábbról van már ebben bőven tapasztalata, folyamatosan bővül az eszközpark és képzi is magát. A tagok hamar eldöntötték, nekik jobb ez az út, mintha egy külsős producerre bíznák magukat, így egészen biztos, hogy meg tudják tartani a saját hangjukat.
De ettől függetlenül, ami az alkotófolyamatot illeti, együtt írják a dalokat, mindenki ugyanolyan mértékben foglalkozik a zenével, mint a szöveggel, de minden egyéb zenekari teendőt is megbeszélnek. Közben pedig zrikálják, húzzák egymást, ahogy azt egy zenekarban szokás.
„Nyilván van, hogy valaki egy teljes dalszöveggel, vagy dallammal érkezik a próbára, de a többiek azt utána teljesen szétszedik, és együtt csiszoljuk tovább. Nincs sértődés, egoharc, arra törekszünk, hogy mindenki magáénak érezze a dalokat, az egész projektet” – meséli Dani és tényleg azt érezni, hogy a fiúk figyelnek arra, hogy mindenki ugyanannyit jusson szóhoz, el tudja mondani a gondolatait, nagyon udvariasak egymással. Ha valaki véletlenül a másik szavába vág, rögtön bocsánatot kér. Tényleg nagyon vigyáznak az összhangra.
Nincs sértődés
Az elején persze voltak súrlódásaik és biztosan lesznek is még, de ezeket nem hagyják kibeszéletlenül, hogy senkiben se maradjon rossz érzés. Elfogadják egymás ötleteit, mindent kipróbálnak.
„Vannak a zenekarban, akik tanult zenészek és vannak, akik autodidakta módon képezték magukat és képzik azóta is. Mindkettőnek megvannak az előnyei. Aki nem tanult klasszikus keretek között zenét, az bátrabban kísérletezik, a profi pedig hagyja, hozzáteszi azt, amit képzett muzsikusként jobban tud és ebből nagyon jó dolgok tudnak kikerekedni” - fejti ki Áron, aki egyébként civilben szoftvermérnök.
Máté informatikus, rendszergazda, Peti, mint tudjuk, zongorista, Dani pedig Bécsből jár haza heti kétszer próbálni, közgazdász. Szerencsére mindenkinek a párja, családja nagyon támogató, megértik, hogy a banda körül sok a teendő és próbálni is kell, ami sokszor el is húzódik.
A tagok nem mondják, hogy nem fárasztó egy-egy 8-10 órás, vagy akár még hosszabb munkanap után bemenni a terembe és a próba végére elfáradnak mentálisan. Mint mondják, sokszor két végén égetik a gyertyát, de közben fel is töltődnek.
A cél az országos ismertség, ki is merik mondani
A céljuk, amit ki is mernek mondani, egyértelműen az országos ismertség, hivatásuk lehessen a zene, és egyre szélesebb körhöz juttathassák el a dalaikat. Ennek érdekében a nyáron egy budapesti menedzserirodával is leszerződtek, ami jó döntésnek bizonyult. Egyre több lehetőséget kapnak, rádiók is játsszák már a dalaikat, voltak a Petőfi Tv-ben, hamarosan a Petőfi Rádióban is szerepelnek, egy egyórás műsor vendégei lesznek.
Már a következő évre is vannak lekötött fellépéseik. Az elmúlt egy évben nagyon sok helyi rendezvényen hallhattuk őket: Savaria Karnevál, Kőszegi Szüret, Velemi Gesztenyenapok, Asztalkő Fesztivál és még sorolhatnánk.
Az idén is ott lesznek Velemben, ahol tavaly teljesen véletlenül léptek fel. Eredetileg csak utcazenélni mentek ki poénból, de az egyik zenekar nem érkezett meg vasárnap a színpadra, ezért gyorsan szóltak a szervezők, hogy menjenek fel a színpadra. 20 percük volt a beállásra. Végül a koncert olyan jól sikerült, hogy ez lett a belépőjük az idei rendezvényre.
Jó ügyek mellé is odaállnak
De előtte még szeptember 25-én a Szimfónia Kávézóban hallhatjuk a Sons Left Behind zenekart, méghozzá egy jótékonysági koncerten, amely 19 órakor kezdődik. Először Bujtás Ervin, aztán a Sons Left Behind zenél. Ahogy arról lapunk is beszámolt, 
„Szerintem minden kisebb alapítványi iskola kínlódik” – Végveszélyben az egyik szombathelyi Waldorf-iskola July 23. 11:12 a szombathelyi Apáczai Waldorf Iskola fennmaradása veszélybe került, amikor a bandát megkeresték szülők, rögtön igent mondtak a jótékonysági koncertre, a fontos ügy mellé álltak. 2500 forint lesz a belépő, a teljes bevételt felajánlják az iskolának és egy adománydobozt is kihelyeznek, ha valaki a belépőjegyen kívül szeretné segíteni a sulit. A koncertig pedig itt van egy újabb ízelítő a csapat zenéjéből.
