El kell, hogy mondjam, egész idáig nem beszélgettem a Soulwave zenekarral. Voltam már a koncertjükön párszor: Átjárón és Esélykiegyenlítőn, és ugyan tehetségesnek éreztem őket, de mégse másztak a szívembe. Az egyik számukat, a Lonely-t egészen megszerettem, ebből készült egy klip is a Rock TV segítségével, ami viszont egyszerűen pocsék lett. Gyanítottam, hogy a klip koncepciójába a srácok egyáltalán nem szólhattak bele. Aztán meghallottam, hogy stúdióba vonultak, hogy felvegyenek egy lemezt, és felcsillant a szemem. Felajánlották, hogy bekukkanthatok a munkálatokba, és Máté, az énekes készségesen válaszolt minden kérdésemre.
A zene az életünk!
Amikor beléptem a stúdióba, akkor értettem meg, hogy ők ezt mennyire komolyan gondolják. Elég sokszor hallottuk már, hogy „A zene az életünk!” és hogy „Mi ebből szeretnénk megélni!”, de hogy egy zenekar egyetem melletti munkákból összehozza a pénzt egy stúdió kibérlésére, azt annyiszor azért nem. Magamban mosolyogva gondoltam arra, mikor a Moszkvicsbuszsluszkulcs zenekar (amit sajnos ma már csak No Thanx elődjeként emlegetnek) mesélte, hogy próbálták felvenni a számokat zokniba csavart mikrofonnal az egyikük erkélyén.
- Bár szívesen hallgatnám még, ahogy énekelsz, de ha már így abbahagytad, akkor elmesélnéd azt, hogy milyen lesz az új lemez?
- Mint egy rohasztó nap után egy pohár whiskey egy füstös kocsmában… Félre a viccet: nem olyan lesz, mint a mai lemezek, hogy berakod, és akkor egy órán keresztül hallgathatod ugyanazt. Ebben lesz lassú, érzelmes blues és pörgős 60-as évekből ide teleportált rock’n’roll. Lezárjuk a „Lonley-s korszakot”, szép volt, jó volt, de túlléptünk rajta. Vagy 30 számunk van már, hogy csak a legjobbak lehessenek az albumon. Fejlődtünk is azóta rengeteget. Én a zene- és szövegírásban, az éneklésben, a többiek is a saját hangszereiken.
- Engem az érdekelt mindig, hogy hogy lehet megtanulni zenét írni. Van gitártanár, éneklecke, és végülis dalszöveget már én is írtam (bár ebbe nem menjünk bele), de azt nem tudom elképzelni, hogy hogyan pattan ki valakinek a fejéből egy új dallam, és abból egy egész szám.
- Nincs rá konkrét recept. Legalábbis nekem biztos nincs. Nagyon sokat kell vele foglalkozni. Egyrészt sokat kell zenét hallgatni, mindenféle stílusból. A komoly zenén át, bluest, countryt, rockot, popot, metált, rapet, mindent hallgatunk, egyfolytában, rengeteget, de csak a jót. Ha a zenével foglalkozol, akkor teljesen máshogy állsz hozzá egy-egy számhoz, mást hallasz ki belőle. Emellett ugye a gitározást gyakorlom napi 6-7 órát. Ezzel foglakozni kell, ha fejlődni akarsz. Néhány dologban az internet segített. Töltöttem le mindenfélét, énekleckéket, vagy hogy hogyan kell összeállítani egy lemezt, milyen legyen a számok sorrendje, aránya. Zenetörténeti lapokat olvasgatok a wikipédián, hogy tudjam kik azok, akik tényleg mérföldkövet jelentettek például a blues történetében.
- Én ha zenét hallgatok, az első, amire odafigyelek, az a szöveg. Te mi alapján írod őket? Vannak talán versíróleckék a wikipédián?
- Úgy érzem a dalszövegeim sokat fejlődtek az elmúlt 3 évben, egyrészt azért, mert az angoltudásom is sokat javult, másrészt itt is a gyakorlás a legfontosabb. De a wikipédiára ebben nem hagyatkoznék, mert szerintem ezt nem lehet megtanítani. És sajnos nem is vagyok egy költő. Ott van Ákos, és Cseh Tamás számait megíró Bereményi Géza, ők tényleg költők, gyönyörűek a szövegeik, de én erre nem lennék képes. Ezért is írok angolul, bár ezt nehéz elmagyarázni. Mindig angol zenét hallgattam, erre áll rá a szám, meg a tollam. Ami azt illeti, szeretem az angol nyelvet. Másrészt a hangzás is fontos. Semmi bajom a magyar nyelvvel sem, nem erről van szó, de egy külföldi számára a egy magyar nyelvű nem hangzik valami jól, márpedig ha meg akarjuk valósítani az álmunkat, akkor erre is figyelnünk kell.
- Hűha! Mi az álmotok?
- Egy minibuszban turnézni végig a világot, klubokban és kis kocsmákban fellépni, sokat menni végtelen utakon. Magányosan, mégis együtt a legjobb barátaiddal. Ez az igazi szabadság. Mint a kamionsofőrök. Senki nem piszkálja őket, ha éhesen megállnak és esznek egy hamburgert. Oké, persze semmi kifogásunk nem lenne ellene, ha olyan híresen lennénk, mint a Guns’n’Roses, lenne sok pénz, nők, pia, drogok nem, mert mi jó fiúk vagyunk. És koncerteken kalóznak öltöznék.
- Ez jól hangzik, de azért nem megyek veletek, ha nem baj. Egyet még áruljatok el nekem. A klip miért ilyen? Szerintem azért belőletek sokkal többet ki lehetett volna hozni.
- Igen, igazad van. Nem lett jó, de nem a mi hibánk. A Rock TV kiírt egy pályázatot, és mi ezen nyertük azt, hogy készítenek nekünk egy klipet. Kezdjük ott, hogy én ehhez a számhoz nem is csináltam volna videót. Másrészt előre kész volt a koncepció, milyen háttér előtt, hol, mikor mit csinálunk, semmit nem szólhattunk bele, és ez meg is látszik a végeredményen. Ha én rendezhettem volna, nem ilyen lenne és kész. De ahogy a közmondás tartja: Ajándék lónak ne nézd a fogát.
Aki kedvet kapott egy kis Soulwave hallgatáshoz és meg akarja nézni a srácokat élőben, annak a körmendi Alterába fesztivált Borsodi Alterába Fesztivál és Motoros Találkozó 2010. April 16. 10:37 tudom ajánlani, ahol a fiúk is szerepelnek a fellépők névsorában.
