Sok énekes, egy énekesnő
A Trojka Kaland kezdett a színházteremben, majd az Anonym Project folytatta az aulában. A két színpadon körülbelül felváltva játszottak a zenekarok, hogy legyen mindig mire fülelni. Ha mégis úgy alakult, hogy két kedvenc zenélt egyszerre a két színpadon, a két terem között félúton, a padoknál ülve mindkét zenekart tisztán lehetett hallani. Jó kis térhallás-gyakorlat, bár inkább mindenki a színpad előtti táncolásra voksolt.
Mi tesz egy alternatív koncertet alternatív koncertté?
Például az, hogy amíg a zenekarok hangolnak egy kis csapat gimnazista bújócskázik a termekben, az asztal alatt kuksolnak, a hirdetőtáblák mögött, vagy a színházteremben lévő széksorok között álcázzák magukat. Mikor megtalálják egymást, békés vízipipázásba kezdenek egy saját gyártmányú, Fütyülős pálinka üvegéből készülttel.
Vagy az, hogy a Jurij basszusgitárosa behajol a közönségbe és engedi a lányoknak, hogy belepengessenek a gitárba egy szám közepén.
Az, ahogy a Belmondo gitárosa a közönségből kap egy félig elszívott cigit a koncert közben, amit aztán nyelvnyújtogatós, vicces pofavágásokkal köszön meg.
És az is, hogy Beck Zoli leadja a magukkal hozott csörgőt az első sorba, így egy - szerencsére jó ritmusérzékkel megáldott - rajongó is beleszól a dalokba. Aztán felajánlja az ásványvizét is, hogy az első sorban lévő, az ugrálástól minden bizonnyal már megszomjazott hallgatóság is kapjon folyadék-utánpótlást.
Szóval nem feltétlenül az, hogy milyen stílusban játszanak a zenekarok.
Harc a dobverőkért
Nyíregyházáról 5 és fél óra az út Szombathelyre - a Jurij ezt már pontosan tudja. Őket egy éve már hallhattuk a mozi aulában a 30Y előzenekaraként, én akkor kedveltem meg őket. Akkor futott be a legtöbb ember az oladi ÁMK-ba, mikor játszani kezdtek. Látványos volt a változás, a koncert elején még csak pár ember ácsorgott a színpad előtt, a végén pedig már egy egészen nagy közönség táncolt és ugrándozott, ment is a harc a dobverőkért.
A koncertek után a világosító mindig egyértelműen a közönség tudtára adta, hogy „Nem, most nem lehet visszatapsolni, szoros ütemtervhez kell tartani magunkat” azzal, hogy az összes lámpát felkapcsolta a teremben. Így legalább könnyű volt megtalálni a barátainkat, ha esetleg elveszettük őket táncolás közben.
Egy kellemes csalódás
Belmondón inkább táncolás, Impact Pulse-on inkább ücsörgés. A rossz előérzetem, hogy 30Y-on akkora tömeg lesz, hogy mozdulni se lehet majd, és valahogy túl sok lesz a Beck Zoli cuki haját csodáló kislány, szerencsére nem igazolódott be.
A hangulat olyan családias volt, mint 4 éve, mikor először voltam 30Y-on, ugyanitt, az akkor még OMK-ban, és összesen 30-an voltunk - a zenekar tagjaival együtt. Ugyan most jóval nagyobbra nőttünk, mégse volt szardínia-a-dobozban érzésem.
Ezredszerre is bizonyítást nyert, hogy az ÁMK sokkal alkalmasabb a koncertek lebonyolítására, mint a mozi csöpp kis aulája.
Sörakció és sztriptíz
A Beat Dis volt az egyetlen zenekar az este folyamán, ahol női tag is szerepelt a színpadon. Ráadásul szerintem gyönyörű az énekeslány, és nagyon jól állt neki a piros miniszoknya fekete tornacsukával.
Minden elismerés a közönségnek is, aki ekkorra már 6 fellépőn volt túl, de még mindig lelkesen táncolt-lötyögött. Az utolsó koncert joga a PASO-é volt. Fogalmam sincs, hogy csinálják, de náluk már hagyomány, hogy hajnali háromkor is rávesznek vagy 100 embert, hogy őrült módjára táncolják a skat. Lehet, hogy Szasza, a 17 zenekar groteszken magas és vékony énekesének sztriptíz-produkciója gyakorol ilyen hatást az emberekre, vagy a büfé „egyet fizet, egyet kap” sörakciója.
Mivel azonban én sem a sört, sem a csontos felsőtestű férfiakat nem szeretem, így az afterparty helyett inkább az ágyamat választottam.
