IV. Károly magyar király az első világháború utolsó éveiben ült az Osztrák-Magyar Monarchia trónján. Uralkodói jogainak gyakorlását a Monarchia összeomlása után, 1918 őszén függesztették fel. Az elmenekült király három évvel később Szombathelyen keresztül tért vissza az országba.
Az egykori király napra pontosan száz évvel ezelőtt, 1921. március 26-án érkezett Szombathelyre és tíz napot töltött a megyeszékhelyen. Ezalatt az idő alatt a Püspöki Palotában fogadta a híveit, akikkel nagyon aktívan azon dolgozott, hogy valamilyen úton-módon visszaszerezzék a hatalmat . A puccskísérlet történetét a Vasi Szemle is azóta számos tanulmányban feldolgozta.
Bélszín tükörtojással és spenóttal volt a welcome étel
A király visszatérése ugyan napi beszédtéma volt, de még a legnagyobb hívei sem tartották időszerűnek a kora tavaszi kísérletet. IV. Károly tehát teljesen váratlanul kopogtatott be 1921. március 26-án este tíz órakor a Püspöki Palota kapuján. A hívatlan vendég egy hamis spanyol útlevéllel érkezett Bécsbe és onnan Szombathelyre. Az elbeszélések szerint az ekkor hivatalban lévő Mikes János megyéspüspök, még amikor kezet fogott vele sem ismerte fel a királyt. Amikor azonban bemutatták neki, szörnyen zavarba jött és azon nyomban ébresztette a szakácsot. Bélszínt tükörtojással és spenóttal szolgáltak fel az éjszakába nyúló vacsorán.
„Olyan vagyok, mint egy koldus”
Az anekdoták szerint ezt mondta IV. Károly magáról, amikor a püspökség dolgozói és a hozzá hű nemesek kisegítették őt ruhával és pipereholmikkal. A cipőjét például a püspöktől, az ingét Teleki Pál miniszterelnöktől, a fogkeféjét pedig egy Vas megyei falusi plébánostól kapta.
IV. Károly az idő legnagyobb részében a Püspöki Palotában volt. Itt fogadta az őt támogató nemeseket, papokat, katonákat és híveit. Kezdetben a felső körökben mozgó arisztokratáknak viszonylag könnyű volt bejutnia hozzá, ahogy azonban elterjedt a híre a szombathelyi tartózkodásának, egyre több katonával őrizték.
A király egyszer hagyta el hosszabb időre a Palotát, amikor személyesen utazott Horthy Miklóshoz Budapestre, felszólítva őt, hogy adja át számára a hatalmat. Akciója nem járt sikerrel, azonban a nyitott autóban annyira megfázott, hogy szinte mindvégig, amíg Szombathelyen volt, betegeskedett.
A gyógyulófélben lévő király végül azért kényszerült elhagyni április 5-én a várost, mert Horthy ekkor már erélyesen, a környező hatalmak megtámadásától is tartva, felszólította őt az azonnali távozásra. IV. Károly nem tehetett mást, minthogy katonai kísérettel ismét Svájcba vonult . Szombathelyen írt búcsúlevelében úgy fogalmazott, hogy
„ismét távozom, de távol a magyar nemzettől is minden erőmet és minden időmet, ha kell, véremet is hazámnak akarom szentelni, melytől elszakadni, melyhez hűtlenné válni sohasem fogok."
Valóban ekkor még nem nyugodott bele a trónfosztásba. Fél évvel később, 1921 őszén ismét Vas megyén keresztül érkezve próbálkozott újra visszaszerezni a hatalmat, kísérlete azonban ekkor is kudarcba fulladt.
