A Star Wars hivatalos YouTube-csatornáján bukkant fel ez a friss videó, ami egyelőre csak alig százezres megtekintésnél jár, nem is értjük, miért, de most segítünk neki egy kicsit. Ebben a trilógia rendezője, George Lucas taglalja először azt, hogy a Csillagok Háborújára komoly mértékben hatottak a negyvenes évek kalózos-kalandoros filmjei - például a Robin Hood kalandjai -, amikben a kardforgatás romantikus éllel párosult. Míg régen a daliás lovagok, meg szépreményű aranyifjak bújhattak a békeosztó főhősök köntösébe, addig Lucas világában ezek a jedik, így nem lehetett a kezükbe adni protonágyút. Fénykardot viszont annál inkább.
Ez egy régi, egyszerűbb kor szimbóluma volt
- mondja Lucas a videóban, hozzátéve, hogy ezzel együtt sokkal inkább volt szimbólum, mint fegyver. (Ami nem támadásra, hanem védekezésre való, mert a jedi lovag nem agresszív fajta.) Sőt, eredetileg hagyományos kardban gondolkodtak, de aztán futuristábbra akarták ezt varázsolni, és így jött, hogy akkor már ne fémből, hanem fényből készüljön a penge. És lőn. Világosság:
Érdekes adalék továbbá, hogy a fénykardot egy nagyon súlyos valaminek képzelték el, mint valami jövőbeli excaliburt, amit éppen ezért csak két kézzel lehet megtartani, annyira masszív. De aztán ahogy az ifjú Skywalker egyre jobban belejött a forgatásába, néhol már megengedte magának a luxust, hogy egy kézzel suhogtassa. Erre szükség is volt, mert az idő előrehaladtával a harcjelenetek is egyre komplexebbé váltak.
Na és a kard bűvös, zümmögő hangja?
Arról pedig a film sound-dizájnere, Ben Burtt beszél. Tőle megtudjuk, hogy ez volt az első hangok egyike, amiket megtervezett a Star Warsban. És hogy nagy hatással voltak rá a vetítőgépek, amik mindig mágikusan zümmögtek. Úgy képzelte el, a fénykardnak is valahogy így kéne "megszólalnia." És kiderül az is, hogy a suhintásnak kölcsönzött csattanás-szerűséghez meg egy elektronikus hiba adta az ötletet.
Itt a teljes negyed órás videó, eredeti, trükkmentes jelenetekkel, gyakorlással, ilyesmikkel:
