Hallottál az utóbbi hónapok szombathelyi történéseiről? Mit gondolsz róluk? ( Mint ismeretes nemrégiben egy szocialista városatya, Soós József kilépett a pártból és a frakcióból, így város közgyűlésének - 15:14 - arányban jobboldali többsége lett.) Szerinted működőképes maradhat a város, annak ellenére, hogy a vezetése baloldali, a közgyűlési többség pedig a jobboldalé?
Az önkormányzatok
elnöki
rendszerben működnek, ami azt jelenti, hogy a két hatalmi ág nincs hierarchikus viszonyban, viszont egymásra vannak utalva, ha tenni szeretnének valamit. Az ilyen társbérleteket meg lehetne oldani eleganciával és kultúráltan, csak éppen pontosan ezek azok, amelyek hiánya miatt annyira nehéz szeretni nálunk a politikát.A polgármester nyilatkozataiban azt hangsúlyozza, megegyezésre törekszik, egyfajta független, pártok feletti szerepet szán magának. Az országos politikai játszmákat elnézve lehet ennek realitása? Nem válik jelképessé a polgármester szerepe?
A végrehajtó hatalom birtokosai gyakran próbálják eljátszani ezt a szerepet, a kormányok élén is, de még inkább az önkormányzatokban. Önmagában azonban ennek kevés a jelentősége, sokkal fontosabb, hogy milyen eredményekre képes a polgármester. A tapasztalatok alapján leginkább attól lehet tartani, hogy a felek ereje a kölcsönös betartásra terjed csak ki, valamint a tehetetlenség miatti egymásra mutogatásra. Ennek azonban nem kellene törvényszerűen így lennie, ezt soha ne felejtsük el.
Volt példa arra, hogy hasonló felállásban sikeresen működjön egy város? Mekkora lesz a politikai kommunikáció szerepe?
Nem is egyszer, sőt, még pozitív példák is akadnak, amikor a polgármesterek kisebbségben is képesek voltak helyi kvázi-nagykoalíciókat kialakítani a település érdekében. Sokszor elmondták már, hogy nincs baloldali és jobboldali útépítés vagy csatornázás, sajnos azonban ezeket a kommunikációs paneleket általában egészen másféle cselekvés követi.
Nem egyedi eset a szombathelyi. Lehet prognosztizálni azt, mi várható majd? Nem lenne szerencsésebb, ha tiszta viszonyokat teremtve feloszlatná magát a közgyűlés?
A feloszlatás a kudarc beismerése lenne. S ne feledjük, kettőn áll a vásár: ha valóban idáig fajulnak a dolgok, akkor akár mindkét oldalt is megbüntethetnék a választók. Nem azért küldjük őket az önkormányzatba, hogy működésképtelenné tegyék. Vitázzanak keményen, képviseljenek érdekeket, de ne destruktív módon dolgozzanak.
Vajon mi lehet a többségbe került ellenzék érdeke? Leállítani, megbénítani mindent, átvenni az irányítást, vagy asszisztálni egy szocialista polgármester ténykedéséhez?
Ne feledjük: nem csak színtiszta hatalmi érdekek léteznek. Tételezzük fel, hogy aki politizál, annak nem csupán önérték a hatalom, hanem kezdeni is szeretne vele valamit, mondjuk a város érdekében. Ha ezt elfogadjuk, akkor nehezen védhető a minél rosszabb, annál jobb logika. Az ellenzéknek is az az érdeke, hogy a város fejlődjön, működjön. Miközben természetesen arra is figyelniük kell, hogy a sikereket hozzájuk is kössék a választók, a kudarcokért pedig elsősorban a polgármestert tegyék felelőssé. Ez a játék része, de a rombolás, megbénítás nem. Helyes politikai lépésekkel komolyan csökkenteni lehetne a bajt!
Politológusként mit gondolsz a globális pénzügyi hitelválságról, és a fenyegető gazdasági recesszióról?
Nem tudok mást tenni, mint hiszek azoknak a közgazdászoknak, akik azt mondják, hogy példátlanul súlyos a helyzet. Viszont azt érdekes látni, hogy mennyire szorosan összefonódik a gazdaság és a politika. A világ számos országának példája azt mutatja, hogy helyes politikai lépésekkel komolyan csökkenteni lehet a bajt, miközben persze, még nagyobb kárt is lehet okozni.
Szerinted a nemzetközi pénzpiaci krízis - mint sok más országban - itthon is megegyezésre sarkallja majd a politikai elitet? Lehet, hogy a kívülről jövő válság ürügyül szolgálhat a meg nem valósított hosszú távú reformok (pl. nyugdíj-) elindításához és valamilyen - szélesebb megegyezésen alapuló -
szakértői
kormányzáshoz ?Ha a válság valamire jó, az talán az, hogy kijózanítja valamelyest a politikai erőket. Itt a valóság szólt közbe, márpedig a való világ kemény tényeire nem hatnak sem a populista lózungok, sem a kommunikációs cirádák. Cselekedni kell!
Elképzelhető, hogy a politikai elit a válság mögé bújik, saját tehetetlenségét rejtegetve?
Erről szól a politikai felelősség. Mindig van alternatíva: most éppen az, hogy az elit bizonyítja alkalmatlanságát. De jobb lenne, ha azzal lepnék meg az országot, hogy azért rendkívüli helyzetekben államférfiként is tudnak viselkedni.
Mi lesz az MDF-fel és az SZDSZ-szel? Ki állhat az MDF
felszalámizása
mögött?A politikai ködszurkálásba nem szeretnék belemenni: úgy látom, a bizonyíték nélküli találgatások inkább csak rontanak a helyzeten. Az MDF az elmúlt egy hónapban évek munkáját tette tönkre, de az SZDSZ sincs túl jó állapotban. Idén ősszel tettünk egy újabb lépést a kétpárti parlament felé, de itt sincs a csillagokban megírva a sors: a kisebb pártok még javíthatnak helyzetükön.
Járható út lesz-e a függetlennek mondott képviselők
megvásárlása
a szavazat-maximálás érdekében?Mandátumtechnikailag igen. Amúgy inkább ketyegő bombának látom Lengyel Zoltán leigazolását. Bármikor robbanhat, s akkor még rosszabb helyzetben lesz az MDF, mint lett volna, ha arcát megőrizve fogadja el a frakciónélküliség állapotát.
Kinek volt jó az újabb megfigyelési ügy, kiderül valaha is valami? Lehet-e arról beszélni, hogy valamelyik oldal profitál belőle, vagy csak a károk minimalizálása lehet a cél?
Most inkább úgy látszik, hogy a komoly botránynak látszó történet múló epizód is lehet. Egyelőre teljesen lekerült a napirendről.
Ismét előállt egy
harmadikutas
formáció. Mire van esélyük?Nem lehetetlen, hogy betörjenek a politikai piacra. Komoly hátszelet kaphatnak, mert óriási az igény valami újra. Egy komoly bekerülési küszöb van: ha jobban megismerjük őket, vajon akkor is frissnek és jobbnak látjuk-e majd az LMP-t, mint a régieket. Ha ezt túlélik, bármi lehet belőlük.
