Az 1978-as első Superman film végén az Acélember nekiáll körberepülni a Földet, hogy megfordítsa a forgási irányát, hogy egy röpke időutazással megmentse az előző jelenetben elhalálozó Lois Lane-t, íme:
Nyilván, a valóságban ez a megmozdulás a bolygónk teljes pusztulását jelentené, szóval az időutazás helyett egy marha nagy katasztrófa lenne a végeredmény, ami a planétánk teljes felszínét tükörsimára gyalulná. Ettől függetlenül, elméletileg lehetséges a dolog, de ehhez legalább egy olyan isteni erővel rendelkező szuperhős kell, mint a piros köpenyes csávó – legalábbis a Nerdist szerint.
A Leicesteri Egyetemen készült számítások szerint Kal-El-nek 46 296 kört kellett volna megtennie másodpercenként a Föld körül, ez 1 062 167 040 kilométer per órás sebességnek felel meg, ez pedig a fénysebesség 98 százaléka. De ez még mindig nem lenne elég, hogy megváltoztassa a kék planéta forgását, mert ahhoz még ő is csa egy porszem a gigantikus égitesthez képest, ezért hát Supermannek a saját tömegét is meg kellene növelni, mindezt csupán 13,7 millió alkalommal.
Ez elméletileg még mindig nem lehetetlen, de minimum Superman-szintű képességekre van szükség
A definíció szerint a nyugalmi tömeg független a sebességtől
– mondja a Caltech alkalmazott matematikusa, Dr. Spyridon Michalakis.De van egy másik súly, amit relativisztikus tömegnek hívunk, ami arra a tárgyra utal, ami nagyon-nagyon gyorsan mozog
– teszi hozzá.
Ha átrendezzük Albert bácsi egyenletét, az E = MC²-et, akkor azt kapjuk, hogy m = E / c², és máris láthatóvá válik, hogy az egyenlet jobb oldalán mekkora energialökés szükséges ahhoz, hogy közel fénysebességre gyorsítsuk a bal oldalon lévő nagyobb tömeget. Ez az új tömeg a relativisztikus tömeg, ami nagyobb, mint a nyugalmi tömeg, mert a mozgási energia bekerül a rendszerbe
– magyarázza Michalakis.
A fény sebessége mintegy 1 077 616 740 kilométer per óra, ami nagyon közel van a számított repülési sebességhez, ami Superman téridő-kontinuum hajlító mutatványához szükséges. Amikor elérné ezt a tempót, az hatalmas mennyiségű energiát szabadítana fel, ami viszont egy hasonlóan nagy relativisztikus tömeggel járna. Így, ha Kent át tudna vinni a tehetetlenségi erejét a Földre, akkor az úgy hatna a bolygóra, mint egy fék
- jegyzi meg a Caltech alkalmazott matematikusa.A.R.M.A.G.E.D.D.O.N.
De van egy kis probléma: a tömeg gravitációval jár. Szóval, a mi kis piros bugyogós barátunk a végzetet szabadítaná el a bolygón, ha meg tudná állítani a Föld forgását. Bár annak a veszélye nem áll fenn, hogy a Hold jelentősen befolyásolja Superman akcióját, de az egyéb Föld-közeli tárgyakat (kisbolygók, műholdak és a többi) valószínűleg nagyon hamar a földfelszínen találnánk
– írják a szerzők. Arról nem is beszélve, hogy az így létrejövő légköri változások és a szél sebessége feltételezhetően az emberi faj, és minden szárazföldi élőlény kihalásához vezetne a Földön. Szóval, a végeredmény egy Lois pirítós lenne, viszont a dolognak lenne egy pozitív oldala is, mégpedig, hogy Lex Luthor bohóckodása sem számítana semmit soha többé, mert Superman maradna az egyetlen élőlény ezen a golyóbison.Ezt a koncepciót már a Flash (Villám) képregényekben is használták párszor, bár a tömeges rész a tévésorozatban még nem került elő. Szóval, egy ilyen megmozdulás komoly problémákkal járna, hiszen ahhoz, hogy működjön a dolog, növelnie kellene a saját tömegét, ez viszont a földközeli objektumokat - például meteorokat - könnyen kimozdíthatná a pályájukról, és akkor a légköri változásokról még nem is beszéltünk.
Tehát, ha Clark Kentnek egy kis időutazáshoz szottyan kedve, inkább kérje kölcsön Dokitól a DeLorean-t, és inkább azzal csapasson a múltba, vagy a jövőbe.
Via Nerdist
