Egy „mitologikusan hülye picsa” swingelése a szombathelyi éjszakában

Béres Attila nem hazudtolta meg eddigi szombathelyi rendezéseit, a POSZT versenyprogramjába beválasztott Vitéz Mihály 10 + pár érv, amiért felelőtlenség lenne kihagyni ezt a Vitéz Mihályt 2015. February 07. 03:16 után újabb sikerre ítéltetett darabot állított színpadra, egy csillogó szemű prosti, Sweet Charity keserédes meséjét. Nem lett hibátlan, a főpróbán láttunk döccenőket, főként a férfihangok keresgélték a helyüket, viszont annyi ötletesség és játékosság szorult ebbe a rendezésbe, ami épp elég ahhoz, hogy megemeljük a cilinderünket.

Revüszínház vagy kupleráj, egyre megy

Mészáros Zsolt

Belépsz a nézőtérre, leülsz, aztán felgördül a függöny, és egyszer csak egy szétgraffitizett budapesti vagy New York-i aluljáróban találod magad, ahová begördül az éjszakai szerelvény. Ha ettől nem dobsz egy hátast, akkor semmitől! A második felvonás nyitánya épp ezért tarolt, a nézők nyílt színi tapssal örültek a befutó szombathelyi metrónak, aztán a térítő-gyülekezetes aluljárós blokknak.

Metróhuzatban: Mindenki siet, Mindenki megy. Mindenki senkije Mindenkinek. Robog a metró, A penetra nem retró...

Mészáros Zsolt

Az alap, hogy ne szaladjunk ennyire előre, Federico Fellini Cabiria éjszakái című mozija (emlékeznek a bohócarcú Giulietta Masinára), ezt gyúrta át és hangszerelte a Neil Simon - Cy Coleman - Dorothy Fields musicalgyáros trió. Készült belőle mozifilm is, amit a '60-as évek végén az a Bob Foss vitt színre, aki a legendás Kabaré-filmet (vagy a Mindhalálig zenét és a Chicagót) is jegyezte. A zene pedig a '30-as évek Amerikájának jazz-, swing- és spirituálé világa.

Nagy Cili, ha bekerül egy luxuslakosztályba

Mészáros Zsolt

Adva van egy naiv, lelke mélyén ártatlan utcalány, aki mindenki könnyű prédája (Nagy Cili). Egy éjszakai szociális munkás, ahogy magát definiálja, akit szolgáltató eszköznek tekintenek a férfiak, legyen szó a futtatójáról, a kitartott fiújáról vagy a filmsztárról, akik nem akarnak se érzelmeket, se felesleges szavakat. (Csak pénzt és pinát, ahogy az éjszakában dolgozó ismerős összefoglalta.) A lány azonban makacsul és naivan hiszi, hogy ő is elfogadható és szerethető, hogy nincs az a bugyor, amiből ki ne lehetne mászni, hogy neki is jár valaki, aki többre tartja ennél. Hogy van kifelé is út, fel lehet mászni a gödörből.

Mészáros Zsolt

Ha csak a felszínt kapargatjuk, első látásra egy bárgyú hollywoodi tündérmesének gondolhatnánk, hiszen minden fordulatával találkoztunk valahol. Olyan hamiskás bohém világba kalauzol, amit a szombathelyi, színházba járó polgár hallomásból és filmekből is ismer. Ettől aztán még pikánsabb, szőrmentén frivol, élő zenével és félpucér táncoló csajokkal, akár egy night clubban (csak színház után nem rendelhetnek a pasik a női étlapról).

A kérdés persze az, mennyire messze van ez tőlünk. Semennyire.

Hiszen ebben a pillanatban is sok-sok ezer magyar lány, jobb egzisztencia és a társadalmi felemelkedés reményében ugyanezt csinálja, áll a rúd mellé és/vagy adja el magát valahol az éjszakában egy magyar, holland vagy svájci lokálban. Létezhet számukra szerelem, férj, kicsi ház, ahol egyszer ők is gyereket nevelhetnek?

Leányvásár

Mészáros Zsolt

Béres Attila rendezésében épp ez a jó, hogy nem idegeníti el tőlünk a történetet, nem helyezi szigorúan a múltba, feltétlenül a '30-as vagy a '60-as évek Amerikájába. A graffitis díszlet, a mai nyelvezet mind közelebb hozza és aktualizálja a problémát. Mert a kérdés most is kérdés, és érdemes egy musical kapcsán megcsócsálni: mennyire mobil a társadalom, mennyire van átjárás a kasztok között? Milyen feladatot, szerepet szánunk az elesett családokban felnőtt gyerekeknek, lányoknak?

Van-e más út a kilátástalanságból, mint külföld és a prostitúció?

A graffitis háttér az első felvonásban még öncélúnak is tűnhet, de a másodikra, a metróaluljárós jelentben már teljes jogot nyer. Aki fújta, Brunszkó László, aki a '90-es évek végétől kezdve Nikon néven Graffitisek fújták tele a Weöres Sándor Színház belterét? 2015. March 17. 08:06 mutatta be a főváros utcáin és azon túl, hogy ocsmány falakra nemcsak ocsmányságokat lehet írni. Most ő tagelte tele szombathelyi színház díszleteit is, és mutatja meg, milyen volt az old school graffiti, vagyis milyen volt New Yorkban 30 évvel ezelőtt.

Mindenkinek van egy álma...

Mészáros Zsolt

A graffiti a gettó segélykiáltása, kifejezési formája, naiv művészete, ugyanarról a problémáról szól, csak más eszközökkel, mint ez a bárgyú kis musical: kasztokról, megbélyegzésről, a lehetőség hiányáról, gettóról.

Már semmi se baj, már zene a zaj

Mészáros Zsolt

Nagy Cilin áll a vásár, ő viszi a hátán az előadást

Belülről hozza ezt az esetlen, szeretnivaló csajt, ezt az édes táncos-kurvát. Topon van Nagy Cili, fecseg és beavat, játszik, ríkat és nevettet, dallal és prózában is. A legjobb színpadi jelenség ő ebben az előadásban.

A közös csajos jelenetek szintén, hangban, látványban és kooreográfiban is ütnek, a darab legjobb zenés és táncos blokkjai a Fekete Linda és Németh Judit vezette női kar megmozdulásai. Igaz, például kár eldugni egy kék paróka mögé Edvi Henrietta szőke hajzuhatagát, és nem mindenkinek áll jól a tánckarban ez a szopós díva jelmez, de ez az életben is így van:)

Mészáros Zsolt

A férfiakat alakító fiatalok talán túl kölykösek Nagy Cilihez, kevésbé érzem a súlyát a szerelemnek, nincs köztük nagy vibrálás. Ennél nagyobb baj, hogy a zenés betétekben, hangban elvesznek, van, akinél nem tudom eldönteni, karikíroz, vagy tényleg ennyire túlterhelte magát a főpróbahéten. Kivétel a pasik között Szabó Róbert Endre kurta énekes-táncos megmozdulása. Irigylésre méltóan jól cseng a basszusa, nagyon rendben van mellékkaraktere. Kár, hogy ritkán kap lehetőséget az ilyen megmutatkozásra.

Egy kis poén

Mészáros Zsolt

A tökéletes és képzett hang persze nem is annyira létfontosságú egy vidéki musicalben, ott van mindjárt Vass Szilárd megváltó papja, remekül megoldja, ha van hangja, ha nincs, az egyik legjobb jelenet lesz az övé.

Mészáros Zsolt

Működik ez a játék, elragad a színpadi világ, vannak benne sziporkázó ötletek, folytathatnám a sort a filmes hatású be- és leállásokkal, kimerevítésekkel, kizökkentő ki- és beszólásokkal. Ezt a szellemességet, játékosságot utoljára a Vitéz Mihályban láttam…