Illetve nem több graffitis támadta meg a díszleteket festékszóróval, hanem egy, és ő is csak exgraffitis. Azok közül viszont az egyik legismertebb Magyarországon.
Brunszkó László a '90-es évek végétől kezdve Nikon néven mutatta be a főváros utcáin és azon túl, hogy ocsmány falakra nemcsak ocsmányságokat lehet írni, hanem ki lehet emelni őket a szürkeségből, mégpedig nagyon komoly, művészi érvényű rajzokkal. Ma már hivatalosan és gyakran foglalkoztatott alkotó egy rakás megkereséssel (a munkái itt és itt követhetők nyomon), mint amilyen ez is a szombathelyi színházban. Ráadásul most arra kérték fel, amiben felnőtt:
mutassa meg, milyen az old school graffiti, vagyis milyen volt New Yorkban 30 évvel ezelőtt.
Mindez a március 20-án debütáló Sweet Charity című musical hátteréül szolgál majd, a darab egy manhattani táncosnő zűrös életét mutatja be, mely tele van idegen, rosszlelkű és rossz életű férfiakkal. Ennek megfelelően a környezetnek is ilyennek kellett lennie, ezért esett a választása Horesnyi Balázs díszlettervezőnek Nikonra - hiszen ha valaki, akkor ő ezt a kívánt hatást néhány kannával villámsebesen eléri (kannának hívják a graffitis szlengben a legelső képen látható festékes flakonokat). Ráadásul már dolgoztak együtt korábban többször is, például az Állami Operaháznak.
Nikon mondott érdekeset a munkafolyamatról is:
a rendezőnek (Béres Attila - a szerk.) nagyon tetszett, ahogy fújok, sokat kérdezett a graffiti világáról is. Eredetileg elég homogén lett volna, csak bordók, barnák, vörösek használatával, de útközben rákattant, hogy lehetne színesebb. És az lett.
Hogy bánik Nikon a festékkel? Így!
Bár nekünk itt most csak állóképeink vannak az alkotó jóvoltából; aki szeretné látni mozgásban is, hogy általában hogyan jönnek létre az ilyen művek, az csak nézze meg ezt a szuper hangulatos videót, melyben őt láthatjuk:
