Stallone megtette, amit megkövetelt a zsáner - októberben jön az Expendables

Végre egy film, ami fel is ért ahhoz a hype-hoz, amit kavartak körülötte. Stallone valahol talán hivatalosan is leplombált egy korszakot, amin felnőtt a nyolcvanasok ifjúsága. Tette ezt tökösen és méltósággal.

Törött fog, törött borda, hajszálrepedés a nyakban, ami miatt fémlemezt kellett beültetni - ezekkel úszta meg Sylvester Stallone a forgatást, és túl a hatvanon ezért bizony jár minimum egy elismerő hümmentés. Azért meg egyenesen egy csicskalángos csattanását is túlharsogó high five, hogy összerakott egy olyan filmet, ami teljesen megéri majd a pénzét - már amikor moziba kerül majd itthon, amit a bennfentesek októberre tippelnek. Nekünk ettől függetlenül volt szerencsénk megtekinteni, ropogtatnivalóval a kézben, laza elhelyezkedésben, mert kétely ne essék: nem a megfejtő filmmel állunk szemben, de nem is volt ez a végcél.

Ellenkezőleg: a nagy elődök által kikövezett úton hullik a férgese, olyan szereplőgárdával, ami miatt már az amerikai premier hetén a dobogó legfelső fokára ugrott a mozi. A csonttörős popcorn mozi.

kemény dudások egy csárdában
-

Mert az Expendables jelenleg 2010 elsőszámú akciófilmje. De nem csak ennyi: hagyománykövető akciófilm abban a tekintetben, hogy egy árva digitális kütyü nem tűnik fel a vásznon. Itt nem NASA által fejlesztett szuperdekóderrel vadásznak lenyomozhatatlannak hitt nyomokra, nem lézerrel akasztanak le végtagokat a helyükről, de nem is hiányzik ezek közül egyik sem. Bőven beérjük azzal, amink van: egy csapatnyi sokat megélt zsoldossal, akik a legújabb kor elektronikus vívmányaival való tökölés helyett kizárólag a boszniai misszióban már szétzúzott férfiökölre és a teli táras fegyverekre bízzák magukat (na meg a velük öregedő motoros hidroplánra, amivel szintén jófajta old school tűzvészt visznek véghez).

A nyolcvanas évek újra velünk vannak, öles késekkel, bitang motorokkal, kocsmaszagú amerikai rockkal, és az elmaradhatatlan odabaszós egysoros incselkedésekkel, amik néha szándékoltan csúcsra vannak járatva - önreflektív poénok, hogy az ember helyére tegye magában, ez a film tényleg egyszerre akarja keblére ölelni a Die Hardot, a Halálos Fegyvert, a True Liest, meg az összes havert. És visszahozni azt, amin ma már csak nevetünk, de úgy, hogy ne legyen komolytalan. Na ez a művészet.

lóg a rendező
-

A szereplőgárda pedig tudja a dolgát, de hát hogyne tudná, ha egyszer a műfaj királyaiból rakta össze a magát nagyszerű rendezővé kiképező Sly? Van itt nekünk mokány késes specialista, aki előszeretettel állítja bele az ellen nyakába a szúrószerszámot ( Jason Statham), romantikus tetoválóművész ( Mickey Rourke), karfiollá gyömöszölt füle miatt pszichiáterhez járó exbirkózó ( Randy Couture), vagy az egymással is szembekerülő apró Ying Yang ( Jet Li) és a zakkant óriás Gunner ( Dolph Lundgren), ami nem mellesleg a film egyik legparádésabb jelenete. Hibátlanul prosztó költészet az is, ahogy Hale Ceasar ( Terry Crews) úgy mutatja be legújabb mordályát, mint élete nőjét.

Bruce Willis és Schwarzenegger villanása rövid, de figyelemreméltó - utóbbi egyébként azért nem vállalt nagyobb szerepet, és ezt is teljesen ingyen, mert a kormányzóságra kíván koncentrálni. De mások is látókörbe kerültek, csak különféle okok miatt nem vállalták: Van Damme felszínesnek tartotta, Steven Seagal időbeosztása nem engedte, Wesley Snipes adócsalásos ügye miatt nem hagyhatta volna el az országot.

Élmény volna velük együtt kaszabolni

A brutalitásban áztatott, gyönyörűen kidolgozott összecsapásokban egyébként megjelenik az erőátvitelen alapuló kifinomult harcművészet éppúgy, mint a nyers döngölés, például amikor a két izomtorony, maga Sly és a beszédes nevű Paine ( Steve Austin, naná) esik egymásnak. Eric Roberts pedig lubickol a tőle elvárt gátlástalan féreg figurájában.

Ahogy ezek az élemedett, de legalábbis a kenyerük javán túljutott színészek alakítanak, az még egyik-másik bődületesen bénán kivitelezett fröccsenővér-effektet is megbocsátja: ha Stallone futásán azért látszik is a nagypapakor, egyetlen rezdülésére sem pattan elő belőlünk szánalom. A kicsivel több mint másfél óra végére viszont könnyedén kicsírázhat az a tinédzserkorból ismert érzés, hogy ebbe a csapatba kurvajó volna tartozni.

Végezetül muszáj belengetnünk a magyar vonatkozást is, ami már jó korán felkerült a YouTube-ra: Stallone ezzel fővárosunk előtt kívánt tisztelegni, itt forgatta ugyanis 1980-ban a Menekülés a győzelembe című nagy sikerű filmjét.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Kultúra