Az irodaházban, ahol a Nyugat.hu szerkesztősége is működik, van egy felülről nyitott belső udvar. Hangulatos is lehetne, ám az évtizedekkel ezelőtt beköltözött galambok teleszarják az egészet, így, aki teheti, elkerüli.
Nemrég azonban az udvar egyik sarkában megjelent egy galambcsapda. Egy ketrec, ahová bejutni könnyű, kijönni viszont lehetetlen. A szakemberek kukoricát szórtak a közepére, egy konzervdobozban vizet is raktak bele.
Innen kezdődik a mi igazi történetünk.
Csütörtökön délután egyetlen galamb árválkodott a ketrecben. Őt szándékosan hagyták ott, a portás szerint ő a csaligalamb. Akinek az a feladata, hogy azt mutassa a kint lévő, még szabad galamboknak, hogy ez egy tuti jó hely.
Van állandón kaja, van víz, nem kell érte csinálni semmit. Védve vagyunk, senki és semmi nem tud bántani minket. Igaz, repülni nem tudunk, csak ezen a fél négyzetméteren mozoghatunk, de minek is kellene több? Jó ez így, ahogy van, legyünk hálásak érte.
Péntek reggelre már két galamb volt a ketrecben, úgy látszik, célt ért az üzenet.
Aztán megjelent egy, még szabad galamb. Először az udvarban keresett csipegetnivalót, de ott nem sokat talált, és egyre közelebb tipegett a csapdához.
Észrevette, hogy a ketrecben kívülről is elérhető távolságban van néhány kukoricaszem, neki is állt kiaknázni a lehetőséget. A másik két galamb megértően és nyugodtan figyelte a ketrec túlsó sarkából.
Galambunk egyre közeledett a csapda ajtajához, egy kicsit be is dugta a fejét, de még tétovázott. Viszont látszott rajta, hogy nagyon vonzza a beljebb lévő kukoricakupac, és hát ott volt a másik két galamb, akik láthatóan nyugodtak, jóllakottak és jól érzik magukat.
Egy kicsit magára hagytam az udvarban kifejlődő drámát, bő egy óra múlva néztem vissza a galambokra. Megvallom, nem számítottam ilyen gyors eredményre, a ketrecben ugyanis már három galamb ücsörgött.
Győzött a biztonság, a nyugalom, a könnyen elérhető étel-ital ígérete. Kit érdekel akkor a szabadság? Legalább a szárnyainkat sem kell megmozgatni. A rács nem minket tart bent, hanem minden mást odakint, hála annak, aki mindentől megvéd minket.
Ők még nem tudják, hogy este jön a galambász, és kiüríti a ketrecet. Mert kell a hely a többi, még szabadon élő galambnak.
A történetnek a mai magyar társadalommal való kapcsolata csak a véletlen műve.
