A szomszéd csajok és srácok a pincéből a Fő térre értek

Szombathely friss, görcsök és pózok nélküli kortárs-underground minifesztiválja, a SZAVASZ megerősödve megélte a második esztendejét.

„Kezdjük a végén, kezdjük a végén…!”. Sikítás és karmolás ugyan nem volt, de a feltámadó durva, hűvös szél meg a közeledő esti sötétség mégiscsak felerősítette a SZAVASZ minifesztivál szombat esti Fő téri performanszának egyszerre meghökkentő és szíven ütő, elgondolkodtató hatását. Az agórán összegyűlt barátok és érdeklődők gyűrűjében, a téren buliba-társaságba vagy éppen hazafelé igyekvő kíváncsi, esetleg fejcsóválva értetlenkedő és vállalt rándító városlakók gyűrűjében vagy 40 percen át egy talpig vakító fehérbe öltözött alak kúszik-mászik, halad és gyötrődik egy kapualjtól a szentháromság-szobor mellett az OTP-átjáró irányába.

Performansz a Fő téren
Minden, amit tudni akartál a performanszról, csak sohasem merted megkérdezni
Vágvölgyi Bálint

Arca nincsen - csak sorsa, sorsvonala-idővonala. Amit éppen mozgása, útja jelöl ki. Szaggatott, hol dallammá összeálló, hol pedig atomjaira hulló és csak fájdalmasan sikító hegedűhang ( Horváth Dániel Dudu ) és a tér túloldaláról egyre sűrűbben felhangzó türelmetlen dörömbölés zaja kíséri. Támogató, együtt érző módon mozdul vele a produkcióra összegyűlt embercsoport. A helyzet természetéből adódóan egyre több a csak pillanatra megálló és az után dolgára siető idegen meghökkenő-ledöbbenő pillantása. Egy helyütt az őt eddig csak követő közönség (közösség?) pár tagja állja körbe (állja útját?). Rövid dermedtség és küzdelmes átfordulás után a passió mégis az eredeti irányában folytatódik, és a csoport szétoszlik körülötte.

Az ajtón túl

Patyolatfehér, makulátlanul tiszta öltözete egyre megviseltebb és mocskosabb. A tér sarkán álló dohánybolt közelében magányos díszletajtó áll. A küzdelem itt mintha célba érne, a magányos hegedűszó is abbamarad. „Talpunk alatt fütyül a szél”. A mászó alak erejét összeszedve feláll és benyit, majd belép az ajtó túloldalára. Egy ideig rezdülés nélkül csak áll. Az igazság mégis odaát van? - ötlik fel sokunkban. A tömeg lassan szintén áthúzódik az ajtó másik oldalára. A klasszikus drámai hatásszünet után pedig a „most mi lesz, hogyan tovább” létezéselméleti horderejű kérdésére jön a válasz: a gyötrelmes, ám megtörhetetlen mozgás folytatódik (mert, ugye, „A cél halál, az élet küzdelem…”). A kettős átjáró alatt az egybegyűlt közönség magányos útjára engedi hősét (mert most már egyértelmű - az).
Performansz a Fő téren
Kattintásra ön is beléphet az ajtón túlra
Vágvölgyi Bálint

Poprócsi Barnabás és barátainak az aktív vagy csak érdeklődő, netán közömbös reakciókat a hatás szerves részeként kezelő és kiprovokáló kis esti szeánsza elgondolkodtató, hiteles művészi gesztus a decens polgári város kora estéjében. „Knocking on Heaven’s door” (a Mennyország kapuin dörömbölve) - ahogy az előadás egy pontján kiszakad egy barátomból önkéntelenül is kiszakad az (egyik) lehetséges értelmezés. Mindenestre a performansz legklasszikusabb hagyományait folytató kis esti passiójáték adott némi, az agyunk félreeső zugaiba befészkelődő, nyugtalanító gondolkodnivalót a szemlélődőknek. Akkor is, ha a szeánsz hatását sok részvevője aztán a fesztiválzáró kortárs elektronikus zenei parti keretében vezette-lazulta le, amelyre (a külső, városi helyszín szintén újítás és nyitás a befogadó-inspiráló közeg felé) a belvárosi Bohémban került sor (s amelyet a magunk részéről már kihagytunk)…

A családi üzenőfaltól a disztópiáig - és tovább, a teljesség felé

Ami pedig mindezen kreatív eseményeket péntek este felvezette, az a minifesztivált kitaláló-mozgató művészi-baráti közösség és az általuk meghívott alkotók munkáiból nyílt egyestés pincekiállítás volt a Szelestey utca tavalyról már ismerős, barátságos alagsorában. Ahol a kreativitás (Oroszy Csaba festőművész által helyszínen spontánul elnevezett) új szombathelyi mértékegysége szerint az alkotóenergia nagysága pontosan egy pincényi volt. A PUK csoportos Csáki Ivett színes post-it cédulákból komponált üzenőfala fel-felkunkorodó sarkai alatt családi és gyerekfotókon intim titkok és pozitív szeretettöredékek sejlettek fel. A kortárs tervezőgrafikával foglalkozó de-form stúdió-duó ( Demeczky Nóra és Déri Enikő ) az op-art hagyományosan síkszerű vizuális illúziókeltését egy rafinált tipográfiai dizájn formájában ezúttal valóságosan is a térbe öntötte elénk-közénk.

SZAVASZ kiállítás 2017
Steampunkba zárt szellem (kattintásra még több munkát láthat)
Garai Antal Atom

A Weöres Sándor Színház rendező-asszisztenseként dolgozó és képalkotóként is aktív Kovács Nóra a kortárs magyar művészet egyik legöntörvényűbb és legmagányosabb életművére reflektált: egy esti sétán hétköznapi villamos szekrény elhasználódott felületén ismerte fel és dokumentálta, aztán kollázstechnikával idézte meg El Kazovszkij legendás kutya-motívumát. Poprócsi Barnabás a gravitációt és száradást is felhasználó sajátos „öntés-döntés” technikájú gesztusfestményeiből ezúttal egy színpompás, oldott piros és egy japán tusrajzokat a klasszikus avantgard abszolút festészettel keverő, titokzatos-delejes hatású fekete-fehér kompozíciót láthattunk. Rasperger Dávid komor jövővíziókkal érkezett: klasszikus digitális nyomatának ember utáni, embertelen motívumait a mellette elhelyezett bizarr, steampunk stílusú objektje kíméletlenül és tapinthatóan valós terünkbe is forgatta.

Minden út Szombathelyre vezet?

Sztarnyák Zsófia egy lebegős kék-fehér light-box kompozícióval és egy Magyarországon most debütáló hanginstallációval (egy tapétacsíkból és vetítőfóliából konstruált „nyírfa” két oldalán elhelyezett lejátszókból emberek által megidézett városi madarak hangjai hallatszanak) érkezett. A tavalyi kiállításon még csak közreműködő fotós Zergi Bori pedig gyönyörű és nagyméretű képein érzékletesen bevilágított női melleket és formában azokhoz hasonlító gyümölcsöket állít játékosan-provokatívan képárokba - például azért, hogy rádöbbentsen minket arra, hogy „Egy a világ és egyszer, egyszer majd összeáll…” Érdekes, inspiráló, a kreativitást a legszabadabban értelmező válogatás, amit a levegős, letisztult elrendezés csak erősített.

A SZAVASZ kiállítói
A szomszéd csajok és srácok a megnyitón (kattintásra pedig a munkáik)
Garai Antal Atom
A Szombathelyen született, egykor itt tanult vagy itt ragadt és gyökeret vert fiatal alkotókat felvonultató közösségi projekt megélte tehát a második felvonását. Úgy tűnik, a tavaly világra jött gyermek idénre elég magabiztosan lábra is állt - sőt léte immáron a szélesebb városi nyilvánosság számára is érzékelhetővé vált. A szervezőknek egyszerre adhat bátorítást és kihívást ez a két nap a (remélt) folytatáshoz. Szombathelynek meg némi gondolkodnivalót, hogyan tarthatók életben és működtethetőek esetleg a szélesebb kulturális nyilvánosságban az ilyen és hasonló önjáró kezdeményezések autonómiájuk és lényegük tiszteletben tartásával…
Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Kultúra