A tábor a magyar határon lévő tranzitzóna előtt áll. Sokan hónapok óta várják már, hogy beléphessenek a zónába, ahol beadhatják a menedékkérelmüket, a magyar hatóságok azonban naponta csak 15 embert engednek át. A magyar oldalról csupán egy vízcsap lóg át a menekültekhez.
A tábor szélén az egyik menekült amatőr fodrásszá avanzsált. Van olyan nap, amikor húsz kuncsaftja is van.
A táborban nincs közvilágítás, a menekültek napelemes lámpákkal világítanak, amelyeket nappal töltenek fel.
A táborban szerb segélyszervezetek osztanak ételt, és az Orvosok Határok Nélkül is jelen van egy orvoscsapattal. Azt mondták, sok a vírusos megbetegedés, a menekültek gyakran küzdenek depresszióval és pánikrohamokkal.
Van, aki már két hónapja várja, hogy beengedjék Magyarországra.
A spájz – itt tárolják a segélyszervezetek által osztott ételt.
Farazd 55 napja él a családjával a táborban, édesanyja azt mondja, kicsi nekik a sátor.
Az ötéves Benjaminnal édesapja játszik egy fából és lepedőből összetákolt hintán.
A mecset – a tábor közepén közösségi sátor áll, ahol napi öt alkalommal tartanak imát.
Ebédidő.
A sátrak belsejében sokan zuhanyzót alakítottak ki, ami lényegében egy luk a földben, ami kivezeti a vizet a sátron kívülre, ahol egy tócsában gyűlik. A segélyszervezetek szerint komoly higiéniai problémák vannak a táborban.
Tükör híján a menekültek egymást borotválják.
Sokan alakítottak ki tűzrakóhelyeket a sátrukban, ahol spagettit és krumplit szoktak főzni.
A fürdővizet a napon melegítik.
A szerb vöröskereszt aggregátorról működtetett telefontöltőt üzemeltet, és wifit is biztosít.
Volt olyan menekült, aki arra panaszkodott, hogy pofán vágták a táborhoz közel fekvő Horgoson, egy férfi pedig azért viselt maszkot, mert egy seb van az arcán.
