Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Szentgotthárd, a kétarcú kisváros

Szentgotthárdon jó élni, mert jó a levegő, szép a táj, közel van Ausztria, itt az Opel. Szentgotthárdon nem jó élni, mert távol van mindentől, sok az osztrák, kevés a program és a szórakozási lehetőség, és magas a munkanélküliség.

Forró, kánikulai nap indulunk útnak, hogy körbejárjuk Szentgotthárdot. A feladat nehezen is lenne teljesíthető, hiszen ha szigorúan vesszük, Szentgotthárd tulajdonképpen egy kisvárosból és hét faluból áll, utóbbiakból három már teljesen összenőtt a várossal. De a legtávolabbi városrészek (falvak) közötti távolság van vagy 15 km. Így maradunk a szűkebben vett városnál, annak is a belső részénél.

Osztrákok által megszállt terület…

Amely aránylag nagy területet foglal el így is, pedig a teljes közigazgatási határon belül évtizedek óta csupán 9500-9600 ember él. Ennek az adatnak később még lesz jelentősége, most elég annyi, hogy ezzel a lélekszámmal az ország belsejében egy nagyobb falu büszkélkedhet. De a történelem, a kistérségi szerep, és az itteni életmód egyaránt városi jelleget mutat.

Az autót a katolikus templom mögötti ingyenes parkolóban hagyjuk. Ez, ugye feltételezi, hogy van nem ingyenes is, igen, Szentgotthárd a megyében harmadikként (Szombathely és Kőszeg után) vezette be a fizetőparkolást. Amelynek bevallott célja nem is a bevétel volt, inkább a belváros forgalmának csökkentése.

Nincs is nagy forgalom, mára csökkent az osztrákok száma, akik a 90-es években rendesen megszállták a várost. Persze, senki nem panaszkodott, hiszen ennek következtében a virágkorát élte a város. Aminek aztán vége szakadt, de a városvezetők továbbra is az idegenforgalomban látták az esélyeket.

Impozáns látvány, foghíjas parkoló

Így történt, hogy hosszú és viharos előkészítés után néhány éve megnyílt a termálfürdő, ami azonban nem igazolta az elvárásokat. A hivatalos indoklás szerint azért nem, mert nincs a városban igényes hotel, amely vonzaná a turistákat. Aztán lett hotel a fürdő mellett, itt kezdjük a sétányt.

A látvány impozáns, de a parkoló eléggé foghíjas. Nem is vesztegetjük sokat az időt, csak nyugtázzuk, hogy nem most először fektettek be nagyobb összegeket azért, hogy utána – finoman fogalmazva – kétséges legyen az eredmény. A 90-es évek elején több százmillió forint önkormányzati pénzből építették ki az ipari park infrastruktúráját, az érdeklődés azonban elmaradt.

Igaz, van az Opel, és rákészülve jónéhány beszállító, közreműködő, néhány kisebb cég, de hatalmas területek vannak parlagon. Most építkezik a cég, hiszen egy új gyárat hoznak ide, állami támogatással, ami valószínűleg enyhíti a környék magas munkanélküliségét.

Az enyészet prédája…

De mi most sétálni jöttünk, és a címben kétarcúságot ígértünk. A fürdőtől a tényleg szép és hangulatos Várkertbe sétálunk, ahol nem lehet elkerülni a volt városi strandot. amely most az enyészet prédájára van bízva, hogy alkalmazzunk egy kis képzavart is. A kerítés letaposva, az öltözők omladoznak, a medencében nő a fű. Lehangoló látvány és éles kontraszt a fürdő és a szálloda eleganciája után.

A Várkertben körbesétáljuk a szabadtéri színpadot, a sok zöld miatt most is jól mutat, igaz, egyre kevesebb itt a program, az 1990-ben itt indult Hopplá fesztiválnak is új helyszínt találtak az idén. Kár, mert ennél jobb bulihely nincs közel és távol. A park azért karban van tartva, most senkit nem látunk, hiába, 30 fok felett van a hőmérséklet.

Kis séta után hátulról közelítjük meg a művelődési házat. Itt a kerthelyiség, amely szintén sokat tudna mesélni, koncertek, diszkók, bulik, városi rendezvények helyszíne volt, most üresen áll, a fából készült tető roskadozik, életveszélyesnek nyilvánították. Az egykori díszkavics helyén lóhere nő, hiába keresgélünk, nem találunk négylevelűt, pedig most a kerthelyiségnek utalnánk át a szerencsét.

Kamionpróba a kettős körforgalomnál

A művelődési ház folyosója hűvös, de dohszagú. Valamikor kaszinónak építették, ma csak irodáknak ad otthont, az emeleti nagyterem szintén életveszélyes, pedig általános iskolásként jártunk ide komolyzenei koncertekre, sőt, a Bánk bánt is láttuk itt, az egykor volt vidékjáró Déryné Színház előadásában.

Volt már elképzelés, hogy eladják az impozáns épületet, most megint hasonlóban gondolkodnak, a művelődési feladatokat ellátó Pannon Kapu Egyesület rövidesen a színházba költözik, állítólag.

Néhány lépés, és mellbe vág a meleg, a Kossuth utcán vagyunk, szemben a rendőrség, mellette üzletek. Jobbra fordulunk, a város közepét jelentő kereszteződéshez, itt épült meg jó tucatnyi éve az ország első kettős körforgalma. Vannak, akik most sem tudják, hogyan kell itt közlekedni, egyébként a legenda szerint az építkezés közben egy helyi teherfuvarozó éjszaka kipróbálta, kamionnal be lehet-e venni a kanyarokat. Neki sikerült, így mehetett a dolog.

A gotthárdi lányok és a korona…

Délre indulunk az Árpád utcán. Kétoldalt panelházak, nem is ezért jöttünk, hanem a mintegy száz méterre lévő liget miatt. Közben azért megállunk, fotósunk gyümölcsfát talált, nem tudjuk, milyen gyümölcs érik, egy fotót azért megér.

A város közepe - egy kereszteződés, két körforgalom
A város közepe - egy kereszteződés, két körforgalom
Mészáros Zsolt

A ligetnél nosztalgiázunk egyet, az általános iskola második felét töltöttük ezen a környéken, néhány lépésre van az Arany János Általános Iskola, amely most a többi iskolával összevonva működik. A ligetet néhány hónapja újították fel. Korábban a Várkerthez hasonló buja növényzet jellemezte, most térköves sétautak, játszótér, padok. Nem is néz ki rosszul, de a nagyobb fákat kivágták, az ültetett facsemeték még kisgyerekkorukat élik, kevés az árnyék.

Vissza a főtérre, amit a rendszerváltáskor neveztek el Széll Kálmán térnek, előtte a Béke tér nevet viselte. Ez megint egy másik világ, a járdák mellett árnyat adó fák, gyorsan megnőttek. A napfényben hatásos a színkavalkád, az új szökőkút mellett szépek a virágok. A padokon most senki, persze, tűz a nap, de azért jó itt néha elücsörögni. Főleg augusztus 20-a környékén, amikor a szökőkút mellett rendezik meg a város szépségversenyét, a gotthárdi lányok már távolabbról is hoztak koronát.

A gyalogos III. Béla

A Deák Ferenc utca elején megint egy impozáns, de elhanyagolt épület, kis tornyai most is jól mutatnak. A zeneiskola otthona, évtizedekkel ezelőtt itt volt a városháza. Az utcába most nem megyünk be, nem akarjuk elrontani a jó hangulatot, ott megint egy másik arcát mutatja a város.

A tér északi felén áll III. Béla király szobra. Szó szerint, 1984-ben, amikor emelték, el is terjedt, hogy ez az ország egyetlen, gyalogos királyszobra. A rendelkezésre álló adatok szerint ő alapította Szentgotthárdot, erről lásd keretes írásunkat.

A teret északról a Vörösmarty gimnázium zárja. Itt érdemes megemlíteni megint csak Széll Kálmánt, aki nem csak a főtérnek és egy kormányprogramnak adott nevet, Szentgotthárd sokat köszönhet neki. Ő alapíttatta a gimnáziumot, amely akkor a megye első állami gimnáziuma volt. (A többi gimnáziumnak valamelyik egyház volt a gazdája.)

Csákányi László, a gotthárdi diák

Széll Kálmán egyébként Vörösmarty lányát vette el, így valószínűleg nem véletlen a névadás. És még egy híresség: Csákányi László színész. Aki Németújváron (Güssing) született, ide járt gimnáziumba. 1936-os érettségi tablóját néhány évvel ezelőtt megtalálták a padláson, de olyan rossz állapotban van, hogy nem nagyon merik mozgatni.

A Hunyadi út valamikor a gyárnegyed volt. Előtte át kell sétálnunk a felújított hídon, ami most tényleg jól néz ki, főleg a kovácsoltvas korlátok miatt. Az út elején balra a mozi. Ma is működik, pedig többször keltették halálhírét. Kevés olyan kisváros van, ahol még van mozi…

A kaszagyár némán várja az elmúlást. A 90-es évek közepén zárt be, azóta semmi nem történt, az udvarán még mindig vannak eladatlan, kész termékek. Valamikor itt készültek a világ legjobb vívópengéi, de a szocialista tervgazdaság tönkretette ezt, később főként mezőgazdasági gépeket gyártottak, amelyekre a téeszek megszűnése miatt nem volt kereslet.

Rozsda marja a kaszagyárat

Volt már terv arra, hogy a terület nagy részén új városközpontot építenek, de a környezetvédők szerint jó két méter mélyen ki kellene cserélni a talajt, annyira szennyezett. És volt terv arra is, hogy a gyár első részéből ipari múzeumot csinálnak, hiszen itt még 15 évvel ezelőtt is dolgoztak olyan gépekkel, amelyeket a 19. században telepítettek. De most zárva a kapu, mindenütt rozsda és az elmúlás szaga.

A gyár előtt egy kápolna, amely öregebb, mint a város barokk temploma. Amikor a közelben lévő buszállomást építették, rengeteg csontvázat találtak, arra következtettek, hogy itt volt a város első temetője. A kápolna fel van újítva, bemenni, sajnos, csak előzetes bejelentkezéssel lehet, ezt elmulasztottuk. Állítólag alagutak vannak alatta, az egyik átvezet Ausztriába. Bizonyítékunk nincs rá…

Kevés az ember…

Lesétálunk a Rába gátjához. A vízszintszabályozó műtárgyat is kikezdte a rozsda, most éppen félig felhúzott állapotban van. Ez az a hely, ahol a laikusok is figyelték a Rába habzását, volt, amikor a vastag, barnás hab egészen a hídig egybefüggően hullámzott. Politikusok is jártak ide bőven, maga Sólyom László is megfordult itt, de több környezetvédelmi miniszter és országgyűlési képviselő is. A Rába most tiszta, egy ideje már az, noha időnként felröppennek a hírek újabb habzásokról. A hely egyébként a horgászok kedvence is.

A szakorvosi rendelőt 14 ezer emberre tervezték
A szakorvosi rendelőt 14 ezer emberre tervezték
Mészáros Zsolt

Nem messze a szakorvosi rendelő. Azért érdekes, mert a 90-es évek elején építették, amikor az önkormányzat úgy számolt, hogy az Opel és az ipari park miatt rövidesen 14-15 ezerre nő a lakosságszám. Ehhez igazították az intézményrendszert, de a lakosságszám csak nem nőtt. Az Opel nem gotthárdi alkalmazottai ugyanis nem költöznek ide, inkább bejárnak még Szombathelyről, Zalaegerszegről is.

A vezetőket, akik nagy része nem is magyar állampolgár, három évre nevezik ki, ők nem vásárolnak ingatlant, inkább házat bérelnek Ausztriában. Nos, ez a felduzzasztott intézményrendszer, pontosabban annak működtetése vezetett oda, hogy a város évek óta komoly anyagi gondokkal küzd.

A Markusovszky kórház székhelye

A Hunyadi úton sorra végigmustráljuk az egykori gyárépületeket. A 20. század elején – szintén Széll Kálmánnak köszönhetően – volt itt dohánygyár, óragyár, aztán az út végén selyemszövőgyár. Most van kollégium, a főváros kezelésében lévő pszichiátriai otthon, és a rehabilitációs kórház. Amely évekig volt a Markusovszky kórház székhelye. Most már nem az, kicserélték a névtáblát is.

Évekig itt volt a Markusovszky kórház székhelye
Évekig itt volt a Markusovszky kórház székhelye
Mészáros Zsolt

Vissza a Széll Kálmán térre, ahol a város barokk temploma is áll. Egy épületben a polgármesteri hivatallal, ez a rész valamikor kolostor volt, a város az államosításkor örökölte meg. A 18. század végén készült el, sokak szerint pazarlás erre a célra használni, az önkormányzat szerint is, készültek mindenféle tervek. Például, hogy a kaszagyár területének hátsó részén építenek új városházát, a jelenlegi épületet pedig eladják, akár szálloda céljaira.

Egyébként a rendszerváltás után a város felajánlotta a tulajdonjogot a cisztercita apátságnak, de nem fogadták el, mert a tulajdon gonddal jár. Hazánkból ugyanis szinte teljesen kivonult a cisztercita rend, Zircen maradt egy kisebb apátság, de nekik nincs pénzük az épület működtetésére. Így maradt az önkormányzaté…

Varnus Xavér lemeze

A templom a viszonylag kevés barokk templom egyike, közadakozás segítségével újítják fel, apróbb lépésekben. Orgonája világhírű, jó néhány évvel ezelőtt Varnus Xavér itt vette fel egyik Bach-lemezét, a felvétel miatt a fél belvárost lezárták.

Az ország egyik legszebb barokk temploma - orgonája világhírű
Az ország egyik legszebb barokk temploma - orgonája világhírű
Mészáros Zsolt

De a környéken több templom maradványai is láthatóak. A jelenlegi színház épülete is templom volt korábban, körülötte az első, állítólag az Árpád-kor végéből származó templom megőrzött romjaival. A Várkert helyett most ezen a területen tartják a városi rendezvényeket, a színház és a templom között állandóan áll egy fából készült színpad.

Az épületegyüttes hátsó része kevésbé impozáns látványt mutat, pedig megérdemelné. Az egykori kolostor egykori refektóriumából házasságkötő termet alakítottak ki, a dolog szépséghibája, hogy viszonylag messze van a parkoló, az ifjú párnak és a násznépnek komoly lépcsőket kell megmászniuk.

Véletlenül Ausztriába

Alig ötven méterre van a másik általános iskola, amely 1985-ben készült el, Széchenyi István nevét viseli, ma már összevontan működik a többi iskolával. Visszaérünk az autóhoz, de előtte megcsodáljuk a barokk kertet, amelyet 8-10 évvel ezelőtt alakítottak ki, és annyira óvtak, hogy élő ember be sem sétálhatott. Ma már szabad a gazda, igaz, lemondtak az értékes dísznövényekről, sétálni is lehet itt.

Végighajtunk a Hunyadi úton, el a temető mellett, át a mára villamosított vasútvonalon, ezen a részen a nemzetközi vonatok közlekednek. Ezt az utat már elég régen megcsinálták, az osztrákok a túloldalon szintén, de betonakadályokkal zárták le, amíg létezett az útlevél ellenőrzés. Jóval régebben, a rendszerváltás előtt itt szögesdrót húzódott, és állandóan járőröztek a határőrök.

A határvonalat keressük, vagy legalább az Austria táblát, de egyszer csak alig száz méterre vagyunk a Mogersdorf településtáblától. Úgy léptük át az országhatárt, hogy észre sem vettük. De nem Ausztria az úticélunk, visszafelé látjuk a Magyarország táblát, úgy látszik, az osztrákok nem tartják fontosnak, hogy az utazóban tudatosuljon, másik országban van már.

A kihagyhatatlan Hársas-tó

Visszafelé sétakocsikázunk a városban, így már nehezebb észrevenni a város dicsekvésre nem méltó másik arcát. Néhány kilométer, Máriaújfaluban vagyunk, ez is Szentgotthárd részét képezi. Igazi kanyargós falu, számoljuk, 17 kanyart gyűr maga alá a kocsi, mire megérkezünk a Hársas-tóhoz.

A tavat a 80-as évek második felében alakították ki azzal, hogy a völgyet egy gáttal zárták le, és az ott folyó patak szépen felduzzasztotta. A gátnál állítólag hat-hét méter mély, déli irányba csökken a vízmélység, a másik végén térdig ér a víz. A hossza jó hétszáz méter, jártak itt már vitorlás szörfösök is, gyakoriak a gumicsónakok is.

A tavat ma már körbe lehet sétálni, kiépítették az ösvényt, padokon pihengethetünk. A táj érintetlen, villany, vezetékes víz csak messze van. Ez csípte az ÁNTSZ szemét is, amikor nemrégiben kötelezni akarta az önkormányzatot, hogy építsenek ki zuhanyozókat, ivóvíz-csapokat. Ha nem, betiltják a fürdőzést a strandon.

Ki is kerültek a fürdést tiltó táblák, azután eltűntek, azt nem tudjuk, melyik szerv gondolta meg magát. De az biztos, ha pihenésre alkalmas helyet keresünk, a Hársas-tó az.

Ezzel véget is ért szentgotthárdi túránk, összegzésként két vélemény, amelyeket a városban gyűjtöttünk: Szentgotthárdon jó élni, mert jó a levegő, szép a táj, közel van Ausztria, itt az Opel. Szentgotthárdon nem jó élni, mert távol van mindentől, sok az osztrák, kevés a program, a szórakozási lehetőség, és magas a munkanélküliség. Mindkettőben van némi igazság…

Szentgotthárd történelme

A kutatások szerint a jelenlegi Szentgotthárd területe már az őskorban lakott volt, a város neve egy 1183-ból származó alapítólevélen szerepel először, amelyben III. Béla a cisztercita rendnek ajándékozta a kolostort és a mellette lévő majorokat. A nevet egyébként Szent Gotthárd bencés püspökről kapta. A középkorban egyházi birtok volt a kolostor és a mellette kialakult falu, amelynek lakói a majorokban dolgoztak.

1391-ben Zsigmond király a Széchy családnak ajándékozta, a család háromszáz éven át birtokolta. Az 1600-as évek elején stájer csapatok foglalták el, Bocskai István hajdúi űzték ki őket, a sereg közeledtének hírére a stájer csapatok felrobbantották a templomot, a tűzben a falu is leégett. Ekkor szánt meg az egyház és a cisztercita rend fennhatósága is.

A történelembe az 1664-es csatával vonult be a település. A Montecuccoli vezette koalíciós sereg a város határában győzte le a Bécs felé vonuló török csapatokat, de a törökök csak 1690 körül távoztak véglegesen a környékről. A Rákóczi-szabadságharc alatt aztán Vak Bottyán szinte ugyanazon a területen aratott győzelmet a labancok felett, 1705-ben.

A város a 18. század végén indul jelentős fejlődésnek, ekkor lett megyeszékhely. Szentgotthárd sokat profitált abból, hogy a Gasztonyban született és Rátóton élő Széll Kálmán pénzügyminiszter majd miniszterelnök lett. Ugyanis Széll kezdeményezte a Szombathely, Szentgotthárd, Gyanafalva (Jennersdorf) közti vasútvonal megépítését, és több gyárat is idetelepített.

Az első trauma a trianoni döntéssel érte, ekkor ugyanis a város elveszítette természetes vonzáskörzetének nagyobb részét, gyárai sorban zártak be. A II. világháború után aztán elzárt területnek számított az osztrák és a jugoszláv határ közelsége miatt, az idegenek csak külön engedéllyel utazhattak ide.

A 80-as évek enyhülésének első jele volt, hogy a monostor alapításának 800. évfordulóján, 1983-ban, városi rangot kapott. De a város akkor kezdett igazán éledezni, amikor 1990-ben ide telepedett le az Opel magyarországi gyára.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Kapcsolódó cikkeink

Nemesmedves, az április 4-ről híres falu

- Jót tesz a legenda a falunak, sokan jönnek ide – mondja egy fiatalasszony. A Lord is koncertezett itt, a harckocsi mellett, egy régi április negyedikén.

Babgánica almakompóttal – ahogy Szentpéterfán szeretik (Faluriport)

Külön kis világ ez, ahol a fiatalok horvát zenét hallgatnak, a focipályán meccs alatt horvát zene szól. A fél falu - mesélik - 1956 után disszidált...

Rumba, Rumba centrumba – Faluriport a Rába bal partjáról

A hivatal előtt találni némi életet, épp aszfaltoznak. A helyiek a traktorok mellett a munkálatokat nézik, közben a focicsapat hétvégi szereplését ecsetelik. - fotósunkkal Rumban és Zsennyén térültünk- fordultunk.

Hét dombra épült, mint Róma - Fotóriport Vasvárról

Milyen hely Vasvár? – firtatjuk a piacon. Egy középkorú nő szóba is áll velünk, ő gyüttment: szép hely, de nagyon zárt. A fiatalok törölközőkkel a kézben: Milyen is? Unalmas, de jó hogy van strand…

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Életmód

Tovább az oldalra