Talán nem mondunk újdonságot azzal, hogy a legtöbb vendéglátós csak hagyományos vendéglátóhelyekben képes gondolkodni - meg persze abban, hogy minél rövidebb intervallum alatt minél több pénzt emelhessen ki a vállalkozásából, át sem gondolva, hogy vannak dolgok, amiknek idő kell, hogy megérjenek. Még szerencse, hogy Magyarországon nem csak lelki füleik előtt kasszacsörgéssel ébredő vendéglátósok csinálnak ilyen helyeket, hanem néha olyanok is ráfordulnak a témára, akiknek nem ez a hivatalos foglalkozásuk. És rendre ezekből szoktak létrejönni az izgalmasabb dolgok.
Ahogyan ez Pécsen is történt, példának okáért. A SZOBA nevű helyszínről beszélünk, ami egyszerre szokatlan és hívogató a maga eredetiségében. Két, egyenként harminc alatt és fölött egy hangyányival járó lány találta ki, ma pedig már a dél-nyugati nagyváros egyik legfontosabb kulturális iránytűje. Mármint azoknak, akik nem puccos galériákba vagy konzumidióta diszkóklubokba vágynak.
Szerettünk volna egy olyan találkozási pontot az embereknek, ahol otthon érzik magukat. Aztán egy nap a lakásunkban beszélgettünk, hogy mégis mekkora helyre van szükségünk, hány asztal férne el, és egyből beugrott, hogy milyen jó lenne egy lakásból megcsinálni az egészet
- meséli nekünk Ildu és Maja, a két ötletgazda.Onnantól kezdve célirányosan kifejezetten lakást kerestek, és amit először néztek meg, abba ott, helyben beleszerettek. Ma már itt csapolják a pult mögül a habzóvodkát, ismertebb nevén a fényt, amit egy ujjnyi szörpre töltenek rá szódásszifonból, és azonnal fel kell hajtani (mondjuk azoknak, akik esetleg még nem ismernék ezt az egyébként nem pécsi tradíciót).
Nem lett volna erre jó egy kocsma, lányok?
Persze a helyszín azóta átalakításokon ment keresztül. Nyilván nincs benne háló vagy dolgozószoba, van viszont több apró sarok, ahova félre lehet vonulni az újrafelhasznált, szockó fotelekben. Na de miért pont erre volt szükség, tesszük fel a kérdést, amire ez a válasz érkezik: hát mert Pécsen még nem volt ilyen, miközben Budapesten már ezerrel pörgött a kiállításokkal is megspékelt romkocsma-bolondéria. Csak hát ők romok helyett egy korábbi otthont alakítottak át közösségi otthonná.
A koncepció része, hogy érdekes művészeket, dj-ket, fotósokat hívnak meg, akik zenélnek, illetve feltöltik a falakat az alkotásaikkal. Az egész számunkra egyébként a kelet-berlini anarchista squat-kultúrát idézte meg, csak itt kivételesen legálisan zajlott a "házfoglalás."
A Szobába a lányok elmondása szerint 20 és 35 év közötti hallgatók, külföldiek - lévén, hogy itt van az ország egyik legfontosabb tudományegyeteme - és szintén fiatal jómunkásemberek járnak, sokan közülük valamilyen kreatív szakmában dolgoznak.
A más városból érkezők általában mindig benéznek hozzánk, mert hallottak rólunk
- teszik hozzá az elismerni való tényt. Ettől függetlenül eléggé "szűr" a hely: van, akinek egyből bejön és imádja, más meg már a küszöbnél sarkon fordul, mert mondjuk sérti az omladozó fal látványa.Igen, a címben Szombathelyt emlegettük
Mégpedig azért, mert szerettük volna bemutatni az élő példát, aminek Vas megyében tudomásunk szerint egyelőre nincsen követője. Lakatlan, elhagyott, üresen kongó helyszínek viszont alighanem léteznek. És az ezekben rejlő lehetőségeket luxus volna nem kiaknázni a közjó érdekében. Máris toporogva várjuk az első helyi kezdeményezést! Ígérjük, ott leszünk a nyitáskor a fényképezőgépünkkel.
