Erre a lehetőségre vártunk, hogy szociális alapon, rokoni és baráti segítséggel temethessük el magunkat. Nem kell félni, hogy ha aljasul feldobjuk a talpunk, azzal sokszázezres költségbe verjük a családot. Mert a gondoskodó állam mindenre gondol, akinek nincs pénze flancos urnás szentmisés alámerülésre, annak itt a lehetőség: temettesse el magát a rokonokkal, ásót az állam ad.
És hogy nem humbug ez az egész, íme a nap híre:
A szociális temetés koncepciójáról Prutkay János, a Belügyminisztérium szakértője kiemelte, hogy a rászoruló hozzátartozók számára szabadon választható, ingyenes alternatívát teremtenének…. A szociális temetés feltétele lenne, hogy az eltemettető vagy az általa felkért személy vállaljon személyes közreműködést a temetés során. Ezek közé tartozik egyebek mellett az elhunyt felöltöztetése, a sírhely kiásása, a ravatalozás, búcsúztatás, illetve a koporsó, urna leengedése, behantolása.
Elképzelem, ahogy jön a haveri kör, és sorsot húznak, ki kit ás el, mos le, ravataloz fel, ki spriccel szentelt vizet, ki veti rám az utolsókat (mármint földet). Persze, ne legyünk túlzóak, mert tényleg minek súlyos összegeket fizetni holmi temetésért, hiszen lehet ezt házilag is! Nagyapáink-apáink kalákában építették a házat és a balatoni vityillót. Eztán pedig a kedves állam megengedi, hogy szociális alapon kalákában temetkezhessünk. Mindenki bedobja amije van. Ráadásul a népi hagyományok és azok tisztelete ugye, hiszen dédapáinkat és dédanyáinkat sem a temetkezési vállalat földelte el (falun), a keresztfiak vitték a fejfát, az ásót és a koporsót.
A hír így folytatódik tovább: „A temető fenntartója köteles lenne külön parcellát kijelölni a koporsós vagy urnás szociális temetkezési helyek számára, az állam pedig a kellékeket (koporsó, urna, sírjel) biztosítaná.” De jó! Lesz majd a temetőben is szegénynegyed! És nem kell azt a cikit megérni, hogy az úrhatnám polgár nagymisés temetésén a jólöltözött rokonság azzal szembesül, hogy mellettük csórikámék ássák a nagymama sírját.
De legalább lesz rajta jel, ez is valami
És a lehetőségek határtalanok, a szociális temetés mintájára bedobhatnánk a „szociális műtét” intézményét. Sérve van, de pénze nincs? Több évet kéne várni a nagyinak a hályogműtétre, a család meg nem tudja a félmilliót betenni a borítékba? Az öntevékeny műtőszobában a fizetésképtelen beteg hozzátartozói kaphatnának egy műtőágyat, az állam biztosítaná a szikét, esetleg az érzéstelenítőt, aztán csak van a rokonok közt egy hentes, vagy legalább egy szabó. Ha nem, akkor jöhet a szociális temetés.
