Az acb galéria és az Irokéz gyűjtemény tulajdonosával , Pados Gáborral egy kétrészes interjút közölt nemrégiben az artportal. A beszélgetés végén Nagy Gergely újságíró rákérdezett arra is, mi a helyzet most Szombathelyen. Milyen az Irokéz, a művészet és a város viszonya, mi van a Képtárral?
Hogy mi a helyzet Szombathelyen a Képtárral? Pados Gábor az interjúban így válaszolt:
- P.G.: Ez az intézmény, vagyis a Szombathelyi Képtár mégiscsak a város polgárai által megvett téglajegyekből jött létre, a hetvenes években kezdték, és 1985-ben nyílt meg. Egy akkori helyi politikus, egykori megyei tanácselnök, Gonda György „agymenése” volt már akkor az, hogy létre kellene hozni egy modern képtárat – mint ahogy számos más kulturális intézmény is az ő kezdeményezésére jött létre. Ma Gondáról még egy fa sincs elnevezve Szombathelyen, nem hogy utca. Az első olyan kortárs múzeum volt ez a háború után Magyarországon, amely kifejezetten erre a célra épült, azóta is csak két ilyen épület jött létre Budapesten kívül, a debreceni MODEM és a Paksi Képtár. Szombathely abszolút a magáénak érezte ezt a helyet, nagyon sokan jártak a megnyitókra. Fantasztikus gyűjtemény jött itt létre, leporolták a Derkovits-anyagot, elindították a textil-biennálék sorozatát, nem sorolnék föl itt most mindent. A rendszerváltás után megváltozott a helyzet, ma pedig a képtár látogatottsága gyakorlatilag zéró, ötkor bezár… ha egy mai városi politikus ezt látja, akkor ugyan mitől gondolná, hogy ez az intézmény fontos?
Ez az ország szerintem mentálisan ment tönkre.
Folytatom: a képtár mellett létesült az Iseum múzeum, illetve régészeti tárház, mellette ott egy kínai áruház, ami régen malomépület volt. Nos, itt Schrammel Imre múzeum létesül. Ő ugyan Szombathelyen született, de sok szálon Pécshez kötődik, és ott azért a keramikus szakmának sokkal inkább megvannak a hagyományai – dehát mégis Schrammel múzeum létesül nyolcszázmillió forintból. Most mondjam azt, hogy az Irokéz Gyűjtemény fel sem merült? Nem hiszem, hogy bárkit érdekelne, hogy csak a hatvanas évek-hetvenes évek nélküli időszakokból óriási anyagunk van, abból a két évtizedből pedig szintén további ezres nagyságrendű mű, hogy a világ legjelentősebb múzeumaival, galériáival és kurátoraival dolgozunk együtt, hogy benne vagyunk a nemzetközi vérkeringésben. Úgy látszik, a kultúrában is padlót kell fogni ahhoz, hogy valami új kezdődhessen, hogy egyáltalán fölfogjuk, hogy mi van ebben az országban.
