Mostanában egyes terjesztők egy egyszerűbb, munka- és időkímélőbb módszert helyeznek előtérbe. Bejutva a lépcsőházba a szórólapokat szétszórják a postaládák előtt. Tessék, tessék, vigyék-vigyék! Szabad a gazda! Elvégre egyre inkább terjed az önkiszolgálás.
Ami pedig megmarad, azt a soros lépcsőház-takarító majd összegyűjti és a szemétbe dobja. Dolgozzon már meg azok helyett, akiknek a szórólapokból haszna lesz, illetve, akik pénzt kapnak azért, hogy tisztességes módon terjesszék azokat.
Ha pedig nagyobb szél kerekedik, a bejárati ajtó nyitogatásával akár az első szintig is felrepülhetnek a szétszórt színes papírok. A földszinten lakók pedig akár a küszöbükről is összeszedhetik a meg nem rendelt kiadványokat.
Ha pedig a terjesztő nem tud bejutni a lépcsőházba, nemes egyszerűséggel bedugja a köteget a kilincs alá, vagy az ajtóra szerelt faszerkezetbe.
De a fantázia végtelen, így a zászlótartó is kiváló helyként szolgálhat a szolgáld ki magad módszernek. Legfeljebb egy idő után a környék is úszik a szórólapoktól. Valaki majd csak összetakarítja. Addig is a reklámot szolgálják.
Mondjuk meg őszintén, vannak, akik talán fel is lélegeznek, hogy nem tömködik tele rendszeresen a szűk postaládájukat. Olyannyira, hogy a fontos postai küldemények, értesítések sem férnek már be. Így akár el is veszhetnek egyes levelek, értesítések.
Tudjuk jól, a szórólap-terjesztők sincsenek tisztességesen megfizetve. De erre talán nem az lehetne a reakció, hogy a haszonélvezők és a terjesztők helyett másokat dolgoztatnak. Még álmunkban se forduljon elő, hogy a postás szétszórja a lépcsőházban a küldeményeket, mondván, mindenki keresse meg és vigye, ami az övé.
