A sztereográfia az volt a 19. századnak, mint a most nekünk a virtuális valóság sisak. A New York Public Library (New Yorki Könyvtár) gyűjteményében pedig több tízezer sztereografikus kép segítségével nyerhetünk betekintést a múlt századi New York mindennapjaiba.
A 19. századi térhatású képek nagyjából ugyanúgy érik el a 3D hatást, mint a mai virtuális valóság sisakok. Anno a tévé megjelenése előtt a családok azért jöttek össze otthon, hogy sztereoptikonozzanak egy kicsit.
A sztereoszkopikus fényképezés a binokularitást használja az emberi látás utánzására. Ez azt jelenti, hogy a két szemünk közt van egy kis távolság (van köztük egy orr), ami azt jelenti, hogy minkét szem kicsit más szögből látja a világot. Ebből a két képből az agyunk összerak egyet, és ez adja meg nekünk a térbeli mélység csodáját.
Pont, mint az igazi
A sztereoptikonnál a térhatás úgy jön létre, hogy egy pár kétdimenziós kép kerül egymás mellé, ami ugyanazt mutatja, csak kicsit más szögből - ez helyettesíti a jobb és bal szem által látottakat -, és ismét az emberi agy gyártja le nekünk a 3D-s képeket. Persze ehhez az is kell, hogy az eszköz elválassza a két képet, hogy az egyik kép csak az egyik szemhez jusson el.
A kígyózó sztereoszkópia az a technika, ami egyesíti a két sztereografikus képet és egy animált GIF-be sűríti az egészet. Ezt alkalmazták a New York Public Library Lab munkatársai, hogy mindenki számára elérhetőek legyenek ezek a képek, szóval nem kell speciális eszköz a megtekintéshez, elég egy monitor.
A két közel azonos fotót egy duplaobjektíves fényképezőgéppel készítették, aminek a képeit ha kinyomtatjuk, akkor a két kép egymás mellé kerül.
Amikor még nem volt tévé
1850 és 1910 között a sztereografikus fotók jelentették az otthoni szórakoztatást, ez volt a második olvasás, vagyis a személyes szabadidős tevékenység
- mondja New York Public Library munkatársa.Pont olyan volt, mint ma a tévé, a hifi, kisebb csoportok használták otthon, iskolában vagy a klubban.
1850 és 1930 közt a világ fotósai több millió sztereoszkópikus képet készítettek. A minőség már változó volt, az éles eredeti ezüstnyomattól az olcsó másolatokig minden megtalálható volt, és az arany középút, a féltónusos fotomechanikai eljárásokkal készített képek.
A sztereoszkópok mérete is változó volt, a kis kézi verzión egy pár képet lehetett megnézni, a bútorméretűek már 50, vagy annál is több nézetet mutattak.
A sztereó képek készítői is nagyon változatosak voltak
- mondta a New York Public Library munkatársa.Az 1880-as években a lelkes amatőröktől a híres művészekig mindenki terjed a skála, előbbiek inkább a családi eseményeket, utóbbiak pedig a privát, nagyon jó minőségű képeket készítették, amiket kiadókon keresztül adtak el. Az 1890-es években már képzett profik fotóztak és nagy kereskedelmi forgalmazóknak, mint alkalmazott, vagy külsős szerződés alapján
- tette hozzá.
A film, filmhíradók és az illusztrált magazinok terjedésével a sztereoszkópiának bealkonyodott, és 1930-ra szinte teljesen ki is halt ez a műfaj. A New York Public Library digitális gyűjteményében pedig több tízezer sztereografikus képet találhatunk.
Via The Guardian
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
