A szombathelyi Kresz-parkban töltöttük a vasárnap délutánt a kisfiammal. Rendezett környezet, gyönyörű idő, jól elvoltak a gyerekek egymással, mindenféle összezörrenés nélkül, ezért különösen elégedett voltam, amikor haza indultunk.
Ahogy sétáltunk a patakparton meg is jegyeztem magamban, hogy milyen szép itt minden, sehol egy szemét. Aztán elértünk a hányattatott sorsú Brenner-villához, amin persze mindig elszörnyülködök, de most más is volt itt, a patakban.
Lehet, hogy valaki a kacsáknak szánta a nagy melegben pihenőszék gyanánt ezt az irodai ülőalkalmatosságot, az viszont biztos, hogy nem a vízben a helye.
Íme a szék
