„Olyan meleg van télen, hogy ki kell nyitnunk az ablakot, és az utcát fűtjük. Amit majd nekünk kell kifizetnünk.”
Gyakori panasz ez olvasóinktól, akik olyan távhős lakásban élnek, ahol nem lehet szabályozni a fűtést. Amikor körbekérdeztünk egy kicsit ismerőseink között, kiderült, hogy nem is olyan ritka, hogy túl vannak fűtve a lakások.
De van az éremnek másik oldala is. Olyan panaszt is kaptunk, hogy nincs elég meleg, hiába vannak nyitva a radiátorok, és csukva az ablakok.
Nem mindegy, hányadik a sorban a lakás
Ezért utánanéztünk és utánakérdeztünk a dolognak, és kiderült, hogy
egyrészt a fizika az oka a nagy különbségeknek.
A radiátorok gyakorlatilag hőcserélőként működnek. A beléjük vezetett meleg víz átmelegíti a radiátort, az pedig a környező levegőt. Közben azonban a benne lévő meleg víz lehűl, és egyre kevésbé lesz meleg.
Azokban a lakásokban, ahová még jó meleg víz jut, meleg van. Ahol már hűvösebb a víz a radiátorokban, ott meg hűvösebb.
Másrészt azonban a lakossági fűtési rendszerek elmaradt fejlesztését is a fűtővíz hőmérsékletének emelésével lehet kompenzálni.
Ennek következtében a lakásokban érzékelt hőmérséklet-különbségek még fokozottabban jelentkeznek.A probléma tehát gyakran a fűtési rendszerrel van. A régi, hagyományos távhős rendszereket úgynevezett egycsöves rendszernek hívják. Ez a legegyszerűbb módszer.
Itt a radiátorok gyakorlatilag sorban vannak kötve, bemegy a melegvíz az első radiátorba, onnan a másodikba, a harmadikba, és így tovább a lépcsőház legfelső lakásának utolsó radiátoráig. Ahonnan a kihűlt vizet egy másik csövön visszavezetik a hőforrásba, ahol újra felmelegítik, aztán kezdődik az egész elölről.
Könnyű belátni, hogy a sorban az első lakásban még jó meleg a víz, ami aztán, ahogyan a sorba kötött radiátorokon áthalad, egyre több hőt veszít, vagyis egyre jobban kihűl. Az utolsó lakás radiátoraiba már csak langyosnak nevezhető a víz, ami sokkal kevesebb hőt tud leadni a környező levegőnek.
A szolgáltató ebben az esetben annyit tud csinálni, hogy a lehető legmelegebbre fűti fel a vizet,
hogy az utolsó lakás radiátorai is meleg vizet kapjanak. Ennek viszont az a következménye, hogy a sorban elől lévő lakásokba forró víz érkezik, ami aztán túlságosan felfűti a lakást.Tehát, ha egy lakásban túl meleg van, ez annak az ára, hogy az ugyanazon rendszeren lévő többi lakásban is meleg legyen. Ebben a rendszerben a radiátorokat nem is lehet elzárni, mert akkor elzárnák a meleg víz útját, és a többi radiátoron nem lenne fűtés.
Két cső sokkal jobb, mint egy cső
A modernebb távhős rendszereknél ez a probléma már nincs. Az úgynevezett kétcsöves fűtési rendszernél a radiátorok párhuzamosan vannak rákötve a fővezetékre.
A fővezetékről az egyik cső bevezeti a meleg vizet a radiátorba, onnan egy másik cső visszavezeti a fővezetékbe. Így a sorban hátrébb lévő radiátorok is az eredeti hőfokon lévő vizet kapják, amitől kiegyenlített a fűtés a rendszer egész hosszában. És egyik lakást sem kell túlságosan felfűteni ahhoz, hogy a többi lakásban is elég meleg legyen. A radiátorokat is lehet zárni, ez nem befolyásolja a többi lakás fűtését.
Szombathelyen mintegy 10 ezer távfűtéses lakás van, ebből 2300-2400 lakásban még a régi, egycsöves távhős rendszer működik,
ezekben fordulhat elő túlfűtés, vagy túl kevés fűtés.Információink szerint hamarosan indul egy program, aminek célja, hogy a régi, egycsöves rendszereket átépítsék kétcsövesre, ráadásul egyedi szabályozással és mérőórával. Amint erről bővebbet megtudunk, tájékoztatjuk olvasóinkat.
