Hogyan szökkent szárba a Technika-1?
A műhelykoncepció nem új, Pozsár Peti cégtársamnak született meg a fejében legalább három éve, de egyrészt sosem találtunk rá megfelelő helyet, másrészt mindenkinek megvolt a maga munkája, ezért parkolópályára tettük. Aztán nekem tavaly szólt a volt osztályfőnököm, aki iskolaigazgató-helyettes lett itt a POLI-ban, hogy látja, milyen dolgokat csinálunk a Hello Wooddal, nagyon tetszik neki, és találkozzunk, beszéljünk. Találkoztunk, beszéltünk, mondta, hogy vannak üres helyiségeik, és találjuk ki, mit lehetne kezdeni velük. Ebből nőtt ki a Technika-1, közösen kialakítva az iskolával. És persze az sem utolsó szempont, hogy nekünk a Hello Wood miatt egy csomó eszközünk összegyűlt az évek alatt, és szerettük volna őket év közben is hasznosítani.
Ki a célközönség?
Bárki, akinek van kedve fával foglalkozni. Ez lehet egy anyuka, aki bejön a gyerekével kardot készíteni, lehet egy lakásfelújítás közepén álló fiatal pár, aki itt könnyebben tud egy izgalmas polcot készíteni, de lehet profi asztalos is, akinek nincs helye. És persze számolunk a középiskolásokkal, később pedig hátrányos helyzetű gyerekeket is bevonnánk.
Hogy néz ki a dolog? Idetelefonálok, időpontot egyeztetünk, és hogy mit szeretnék csinálni, és már mehetek is?
Sőt, idetelefonálnod sem kell, a technikaworkshop.hu-n van órarend, és be tudsz jelentkezni egy szabad idősávra. Aztán ha itt vagy, akkor van melletted egy műhelyvezető, aki kezeli azt a gépet, amit nem ismersz, ha pedig egy képzésen elsajátítod a kezelését, akkor már te magad is dolgozhatsz vele. Természetesen miután aláírtál egy papírt, hogy értesz hozzá, és nem vágod le vele az ujjad.
...de ha megtörténik, az az én felelősségem :)
Azt azért tényleg nem szeretnénk, ha levágná valaki az ujját, azért a műhelyvezető árgus szemekkel figyel, hogy egy nyolcéves ne hadonásszon egy szalagfűrésszel.
Mi a Hello Wood?
Egy építészeket, designereket és képzőművészeket megszólító éves nemzetközi alkotótábor Csórompusztán, ahol kísérletezés folyik a fával formai és szellemi tekintetben egyaránt. A hatalmas és látványos installációk mellett a táborban a közösen alkotás, a csapatmunka és a létrehozás közben a tanulás élményét is megtapasztalhatják a résztvevők, miközben a Hello Wood számos tudományos és művészeti területet is integrál, közösséget épít és összeköti a laikus nézőt az alkotó tervezőkkel.
Oké, szóval itt vagyok. És akkor onnantól kezdve bármennyi fával bárhogy trükközök, ahogy nekem tetszik?
A bármennyi fa annyi, amennyit hozol, mert ingyen fa nincs. Persze, most az elején, ha betéved valaki, azzal szívesen feldolgozunk egy-két diribdarabot.
Ez alatt az alig másfél hét alatt, amióta bedurrantottátok a projektet, mekkora nyitottságot észleltetek a külvilágtól?
A sajtó szinte egymást könyökölte a nyitáskor, ami számunkra teljesen meglepő volt, ahogy az is, hogy egy hét alatt négyezerrel megugrott a facebookos követők száma. És mi máris nagyon sűrűnek érezzük az üzemet, folyamatosan jönnek az érdeklődők. Most például itt járt pár gyermekvédelmi gondoskodásban élő fiú, akikkel nyáron felépítettünk egy hatalmas Mesefát, velük - a Meseközpont Alapítvánnyal - is tervezünk még, kéthetente iskolabútor-tervező workshopok lesznek, és így tovább. Ezzel együtt inkább az a jellemző, hogy valaki bejön, megnézi, elviszi az árlistát, de vannak, akik már rendesen bejárnak dolgozgatni.
A sharing economy világában, amikor lassan mindenből lesz közösségi verzió a taxizástól kezdve (Uber) a lakáskiadásig (Airbnb), ez a berobbanó érdeklődés tényleg ennyire meglepő volt?
Tényleg úgy gondoltuk, hogy lassan elindulunk, aztán majd fokozatosan lesz belőle valami. Most viszont úgy érezzük kicsit magunkat, mint az az ember, aki megy az utcán, és rámutatnak, hogy ő az a híres ember, tudod, miközben neki még fogalma sincs arról, hogy híres. Erre egyszerűen nem számítottunk, de nagyon örülünk neki. Sőt, van már önkormányzat is, amely szólt, hogy náluk nyithatjuk a következőt, adják a helyet és a szerszámot.
Nem lehet, hogy a hirtelen jött népszerűségbe belejátszott az IKEA-s szereldmagad-bútorok szimplasága, meg úgy egyáltalán az, hogy ahogy menő lett a kézműves sör meg a specialty kávézó, úgy a barkácsmozgalom is újra feltörőben van?
Sokan már a frissen nyíló kocsmáikat is maguk alakítják ki, vagy éppen megértették, hogy az internet tele van ötletekkel, amit otthon is megvalósíthatnak. Tény, trendi lett az, hogy saját magad csinálj valamit magadnak. A városi ember meg talán eleve vágyakozik az iránt, ami vidéken még megy, hogy alkosson valamit a kezével. Ehhez meg a fa nagyon jó materiál. De manapság már építészeti pályázatokon is nagyon nagy számban kerülnek elő faszerkezetek.
Vannak már egy-egy adott témára fókuszáló workshopjaitok?
Épp most szombaton lesz madáretető-készítés, az ünnepek közeledtével karácsonyfatalpat csinálunk, de vannak bevezető kurzusok a szerszámhasználatra, és így tovább, ezeken folyamatosan gondolkodunk. De persze a jövőn is gondolkodunk, hogy hogyan tudjuk ezt a sztorit rentábilisre kipörgetni.
Szponzorok?
Ők szerencsére folyamatosan jelentkeznek, a héten is volt olyan, aki azt mondta, hozza a szerszámait ingyen, használjuk őket, és válasszunk munkavédelmi felszereléseket is. Végeredményben ennek majd egy önfenntartó rendszerré kell válnia. De vannak jó előjelek, bérletet például ajándékba is vettek már.
A fa szeretete örök?
Én bízom benne, hogy sosem fog kihalni. Főleg, hogy kifejezetten egyre több alternatív anyag vagy alkatrész készül már fából. És jó volna azt hinni, hogy a Hello Wooddal helyi szinten is szerepünk volt abban, hogy a fát megszerettessük az emberekkel.
