Bekerítve: kicsiben élni. Ez a címe Won Kim fotószériájának, amely egy szokatlan - bár az iszonyatos népsűrűség miatti helyhatékonyság nyomán a japán fővárosban több helyen is hasonlóképpen működő - szállodába vezeti be a tekintetet. Itt ugyanis sufniméretű, szobának is csak hatalmas jóindulattal nevezhető fülkékben lelhetnek átmeneti szállásra a turisták, amelyekben még felállni is bajosan lehet. Azaz nem bajosan, hanem konkrétan nem lehet.
Az egyes helyiségeket rétegelt falemezek választják el egymástól, ablak és ajtó nincs, csak egy függöny jelenti a határt külvilág és privát szféra között.
A fotókon látható emberek egy része, akiket a saját, őket körülvevő tárgyaikkal mutatok meg, csak rövid ideig vendégei a létesítménynek. Lehet, hogy mindössze megnézik Tokiót, munkára várnak, vagy pénzt gyűjtögetnek egy jobb placcra. Másoknak viszont állandó lakásaik az apró kabinok. Számomra az volt az igazán érdekes, hogy ezek az emberek hogyan használják ki ezt a kevés helyet, ami megadatik nekik
- írja az alkotó a fotóprojektjéről.Masszázsért fotót
Van, amelyik spártaian lecsupaszított, van, amelyikbe már ideiglenes könyvespolcot is épített a lakója, sőt, kidekorálta - ahány ember, annyi megoldás. De ennél is érdekesebb, hogy Kim hogyan férkőzött a bizalmukba: akik bevállalták a fotót, azoknak nyújtott egy 15 perces vállmasszázst. Hiszen mégiscsak egy közösségbe került arra az időre, amíg ő maga is beköltözött.
És akkor a fotók, lehet bátran gondolkodni, hogy mekkora bevállalás ez, mennyi lemondás, vagy éppen milyen nagy kaland:
( via)
