Aennyi esélye van az ellenzéknek? Ami ma látszik: több mint eddig. Ami ma nem látszik: az mire lehet elég? - írja hosszú elemzésében Török Gábor politológus.
Török szerint három dologban a következő választás erősen eltér majd a korábbiaktól, ezek erősíthetik az ellenzék esélyét, vagy legalább a reményét.
Az ellenzék esélyeit erősítő tényezők
1. A gazdasági helyzet változása
Amióta a Fidesz kormányon van választások előtti periódusban még nem kellett gazdasági válsághelyzetben (dekonjunktúra körülményei között) politizálnia. 2010 óta azt tapasztaltuk, hogy amikor kedvezőbb volt a gazdasági helyzet, akkor a Fidesz-KDNP felfelé mozdult, amikor visszaesett, a kormányoldal népszerűsége is csökkent.
Ha a választások előtti másfél év valóban jelentős gazdasági visszaeséssel jár együtt, elképzelhető (az eddigiek alapján valószínű), hogy az valamilyen mértékben roncsolni fogja a kormányoldal támogatottságát.
2. Az ellenzék választási taktikája
Ha az ellenzék a 106 választókörzetben valóban képes lesz egy-egy jelölt mögé odaállni, az egyértelműen új helyzetet teremt. Mindez persze nem azt jelenti, hogy meglelték a csodafegyvert, egyszerűen csak 2011 óta először van most esélyük arra, hogy teljesítsenek egy olyan előfeltételt, ami nélkül semmi esélyük sem lenne.
3. A Fidesz hosszú kormányzása
2022-ben már 12 éve kormányoz majd a Fidesz-KDNP, ami nyilván más megvilágításba helyezi a hatalmi kérdést, mint az első vagy a második ciklus végén. A politikai berozsdásodás és a választói ráunás egyaránt erősebb lehet, mint volt korábban. Nehezen vitatható, hogy az idő soha nem a hosszú ideje kormányon lévőknek dolgozik, sokkal inkább az egyik legnagyobb ellenségük.
A Fidesz esélyeit erősítő tényezők
Török azt írja, van három olyan tényező, amelyek mind azt erősítik, hogy 2022 sem lesz érdemben más, mint a korábbi választások, hiszen ezek a dolgok semmit sem változtak.
1. A hatalmi gépezet működése
A politikai logika abszolutizálása, a folyamatos kampányüzemmód, a politikai kommunikáció primátusa a korábbi választásokon is nagy előnyére vált a Fidesznek. A hatalomgyár ma is kiválóan működik, ráadásul az erőforrások (pénzben, intézményekben, emberekben) ma már szinte korlátlanul állnak rendelkezésre.
A hatalomgyár jelentősen képes tompítani a válság okozta – ma még nehezen felmérhető - politikai károkat, és fájdalmas sebeket tud ejteni az ellenzéki együttműködésen és stratégián is.
2. A Gyurcsány-kérdés
Török szerint ezt az egyszerűség kedvéért a "se kiköpni, se lenyelni" megfogalmazással lehet a legjobban jellemezni. Bár a korábbi miniszterelnök elutasítottsága az idő előre haladtával értelemszerűen valamelyest csökkent, de a probléma nem oldódott meg.
Gyurcsány jelenléte folyamatosan állásfoglalásra kényszeríti az ellenzéki politikusokat és megunhatatlan témát ad a sajtónak. A hatalomgyár pedig nyilvánvalóan mindent megtesz, hogy a téma folyamatosan napirenden is maradjon: erősíti Gyurcsány Ferenc és pártja jelentőségét az ellenzéki térfélen, ezzel is elvágva minden esetleges dezertálás útját a saját szavazótáborában, és a konfliktus lehetőségét állandóan segítve az ellenzéki oldalon.
3. Az ellenzék állapota
Az ellenzék kicsit sincs jobb állapotban, mint a korábbi választások előtt volt, sőt, ha lehetséges, még rosszabb a belső helyzetük. Legalább három területen akut és folyamatos az ellenzék válsága: vezetési, tartalmi-tematikai és anyagi téren.
Ma az ellenzéknek nincs olyan politikusa, akik akár első számú vezetőkké is válhatnak egy adott ponton. Karácsony Gergely áll ehhez a szerephez legközelebb, de az ő esetében egyelőre az ambíció sem mindig világos.
A másik két kérdés még súlyosabb. Az ellenzéknek saját magára, céljaira, témáira nézve szinte alig van mondanivalója, ha azt kérnénk a szavazóktól, hogy jellemezzék az egyes ellenzéki pártokat, az Orbán-kormány leváltásán túl alig akadna valós, pozitív mondat.Ehhez jön, hogy az erőforrásokról terén az ellenzék nyilván ma rosszabb helyzetben van, mint korábban volt: pénze, médiája, hátországa biztosan nem több, inkább kevesebb, mint az előző ciklusokban.
Konklúzió
Török azt írja, hosszan mérlegelhetnénk, hogy mi ér többet: a válság, a közös ellenzéki fellépés és a hosszú kormányzás az egyik, vagy a hatalomgyár, a Gyurcsány-kérdés és az ellenzék állapota a másik oldalon.
Hogy mi hat majd erősebben a következő választások előtt, mennyit hozhat az ellenzéknek az egyik, mennyit vihet tőle a másik. A tisztességes válasz nyilván ma, másfél évvel a választás előtt nem lehet más, mint a "nem tudom". Tudjuk, hogy miken múlhat, de nem tudjuk, hogy melyik lesz erősebb, meghatározóbb - vonja le a következtetést a politikai elemző.
Török Gábor teljes elemzését itt olvashatja el.
