A szombathelyi víztorony ügye évtizedek óta húzódik. Az 1926-ban átadott emblematikus épület 1978 óta használaton kívül van.
Bár annyira nincs szem előtt, mint a Savaria Szálló, a város lakói számára mégis irritáló az épület elhagyatottsága, folyamatos pusztulása.
Az elmúlt évtizedekben több nagyívű elképzelés is napvilágot látott, hogy mindegyik hamvába haljon.
A tavaly elindult, a közgyűlés által megszavazott projekt közel sem olyan nagyívű, de legalább történik valami.
Egy turisztikai pályázat keretében 500 millió forintot EU-s pénzt nyert a város, amely ezek szerint egy időre felfüggeszti a Brüsszel elleni harcot, és a pénzt a víztoronyra és környezetére költi.
Bár az összeg hatalmasnak tűnik, ezt egy ilyen jellegű és korú épület elég gyorsan benyeli, különösen ha közbeszerzéssel van súlyosbítva a kivitelezés. (Gondoljunk bele, a stadion ennek az összegnek a 36-szorosába került.)
A mostani felújítás azt is jelenti, jó pár évtizedig nem történik más a víztoronnyal. Más szemszögből viszont örülhetünk, hogy végre történik valami.
Mi történik most?
A városházától kapott tájékoztatás nemcsak a pénz van meg, hanem időközben a tervek is zöld utat kaptak a hatóságoktól.
Most éppen a közbeszerzést írják ki, és ha sikeres lesz, a munkálatok jövő év első felében indulnak.
Amihez annyit teszünk hozzá, hogy nem ártana sietni, mert a projekt pályázati dokumentációja szerint mindennek készen kell lennie jövő év végére.
Mi is épül?
Azon kívül, hogy egy komplett ráncfelvarrást kap az épület, a földszinten egy kiállítótér és egy teraszos kávézó és nyílik.
Az első emeleten lesz egy üvegfalú kilátó, és a többi emelet is megmászható lesz csigalépcsővel.
A pénzből jut a közeli kölcsönzőre is.
Most izgatottan várjuk, hogy lesz-e kivitelezője mindennek, azaz, hogy ennyi pénzből hogyan lehet mindezt megoldani.
Aggodalmunk tovább nő, ha a vásárcsarnok megakadt közbeszerzésére gondolunk.
Vannak, akik a kávézóval is szkeptikusak, mondván a hely nem generál akkora forgalmat, hogy azt gazdaságosan lehessen majd működtetni.
