Nem volt „nagy durranás”, tudtam is, hogy nem lesz az. Mégis miért választottam a hideg sör és a nyugatos EB sátor helyett a meleg Budapestet és napjainkban sok port felkavart, de Magyarországon alig ismert vallás elleni demonstrációt? Nos, a keménymag olvasóközönség biztos emlékszik még a szcientológiáról szóló írásunkra Mindent a pénznek, semmit az észnek - Szcientológia, az orwelli rémálom? 2008. May 27. 14:03 , (aki nem, annak erősen ajánlott, hogy itt pótolja) mely annyira nagyot ütött, hogy többek között a magyar felekezet egyik legprominensebb alakja, Dr. Lenkei Gábor is olvasói levélben reagált rá.
Sajnos itt ismét szembekerültem a téma nagy rákfenéjével: valahogy a hivatalos és a nem hivatalos vélemény sok esetben még köszönőviszonyban sincs egymással. Én viszont egyszerű lélekként nem szeretem az efajta paradoxonokat, így arra a következtetésre jutottam, hogy az itt elásott kutyát csak saját szememmel tudom meglelni. Ki kell tehát menni a terepre. Szcientológus azonban nem rejtőzik minden bokorban, ezért épp kapóra jött a magyar Anonymus által szervezett második tüntetés, ahol szerintem remek benyomást lehet gyűjteni, mivel egy embert vagy csoportot elég jól jellemez, hogyan kezelnek egy problémát. És egy biztos: ez a tüntetés nem habostorta.
Szóval fogtam magam a fényképezőgépem és a Blaha Lujza tér mellett, az Erzsébet körúton lévő Budapesti Orghoz mentem, ahol június 14-én a tüntetés zajlott. A felállás könnyed: tucatnyi tüntető a körút egyik, kb. ugyanannyi szcientológus a körút másik oldalán (plusz kettő a tüntetők között).
Rajtam kívül más médiás nem akadt amikor ott jártam, de képrögzítő felszerelésben nem volt hiány. Kicsit olyan volt, mint egy háború, amit fényképezőkkel és kamerákkal vívnak: a szcientológusok filmezték a tüntetőket és a tűntetők fényképezték őket. Teleobjektívekkel lőttek egymásra keresztbe az Erzsébet körúton.
Képi dokumentálás oda-visszaNekem sem volt kegyelem: ha én kattintottam, ideológiai hovatartozás nélkül jött rá három válasz. Ennyire még sosem sztároltak… A dolog magyarázata egyébként egyszerű: még az alapító, L. Ron Hubbard hagyta hátra híveinek, hogy a barátságtalan elemek "kezelésében" - állítólag későbbi nyomozáshoz, zaklatáshoz - sokat segíthet az állandó kép és hangfelvétel készítése. Hogy ez mennyit használ, nem tudom, de eléggé komolyan veszik.
Persze Anonymus seregében mindenki álarcos harcos. Az előző tüntetéshez képest nagy fejlődés (a négyszeres létszám) mellett az egyencucc a Guy Fawkes maszk. Volt férfi, nő, alacsony, magas, biciklis, sőt, ottjártamban futott be a gépesített motoros egység. A fő fegyverek a táblák és a szórólapok voltak, melyeket a gyalogosokna és az autósoknak is osztogattak.
Minthogy a lapokon lévő álláspontot már ismertem, és ők nem barátkozni jöttek ide, nem alakult ki tartós párbeszéd köztünk. Egyébként is nehezemre esik egy maszk mögül kinéző szempárral beszélgetni. Arra mindenki kiváncsi volt, hogy honnan szalasztottak, de szerencsére itt lapunk nem számított ellenségnek.
Ezzel eddig meg is volnánk. Az "Anonok" nem voltak vérmesek, bár sokat rontott a szórólapozáson, hogy a járókelők egy része láthatólag megrémült a maszktól. Nem hinném, hogy sokan értették, miért van ez a cirkusz. De lássuk a másik oldalt.
Távolról integet, közelről arcba mászik a szcientológusAz első benyomásom pozitív: az utcán sétálgató szcientológus aktivisták nem ettek embert, hovatovább természetes mosollyal, lelkesen fogadtak - bár egy idő után idegesítő, hogy bárkit akarok fotózni, az integet. Köztük járt egy másik hölgy - aki ellentétben a füzetecskéket osztogató társaival nem viselt egyenpólót - nyakában messzelátó objektívvel szerelt kamera és fényképezőgép. Ezen az oldalon parkolt a rendőri biztosítás, ami egy kisbuszban unatkozó pár közeget jelentett. Talán ezt kiegészítő, szcientológus biztonsági ember lehetett az a termetes nyakkendős alak, aki végig ott mászkált a pesti Org ( így hívják az egyház egyes területi központjait - a szerk.) előtt, láthatóan céltalanul.
Már épp azt gondoltam, hogy a paranoid fényképezés kivételével nem lesz itt semmi extra, de ekkor jött maga Dr. Lenkei. Elsőnek csinált vagy nyolc képet - amit arra már pózolva tűrtem -, majd kedvesen de kissé „nyomulósan” szóba elegyedett velem. Értem itt ezalatt, hogy a bemutatkozó kézfogás kapásból fél percesre nyúlott.
Lenkei Gábor és az óvodás reakcióÉs innentől minden olyan fura. Mert van az, hogy az ember hagyja magát fényképezni, sőt, felszólít, hogy csináljanak róla. Oké. És van az, hogy utána közli, hogy na akkor ő most megtiltja azt, hogy az arcát közzétegyük, mindezt olyan hangnemben, mintha a gyerektől venné el a játékot a homokozóban. Valahogy kiheverem… Eme a gesztusra csak had idézzek pár sort, ami véletlenül épp pár napja egy olvasói levélben érkezett:
Lenkei Gábor vagyok. A nevemet, az arcomat adtam a termékeimhez, ha megkérdik, a nevemet, az arcomat adom a vallásomhoz.
Szerintem ez kínos. Nem tudok amellett sem elmenni, hogy egy orvos, főleg akinek a profilja az egészségmegőrzés, miért dohányzik. Nekem ez vesszőparipám, így sajnos elkövettem azt a hibát, hogy e gondomat meg is osztottam vele. (Utólag is sorry!) Érdekes volt az a reakció, hogy
ha szcientológus lenne, tudna emberi módon kommunikálni.
De ezt is kiheverem. Mindazonáltal érdekes az a tan, melyre utalt a doktor úr, miszerint nem illik (a szó nagyon erősen megnyomva) az embereket minősíteni. Biztos félreértem, de nekem ebből az jön le, hogy akkor ne kritizáljunk senkit. Persze ez néha felülíródik, hisz most a kritikára kritika volt a válasz, és ebben a formában ez a mentalitás engem inkább emlékeztet a cenzúrára.Furcsa volt a közben megjelenő (valószínűleg elég jelentős beosztású) hölgy is, aki - miután már ott voltam vagy húsz perce - hirtelen előjött azzal, hogy az ő rendezvényén ne fényképezzek. Kár, hogy közterületen voltunk, és nem tudom, hogy ez mennyire volt az ő rendezvényük...
Végülis alternatív megoldásként végigjártuk az összes jelenlévő szcit és egyenként tiltotta le mindenki arcának megjelenítését. Érdekes, de teljesen jogos eljárás. Tisztelet annak a három aktivistának, akik a hölgy negyedszeri(!) kérdésére is azt válaszolták, hogy felőlük megjelenhet az arcuk. Ők hisznek valamiben, ami szerintük jó és ezt bátran, tiszta lelkiismerettel vállalják. De miért pont pár beosztott, és azok miért nem, akik nemcsak jobban átláthatják, de irányíthatják is a vallást? Lehet, hogy itt van valami, amit ők tudnak, én nem… Ezért az sem áll össze, hogy miért kérdezik meg valakitől többször ugyanazt, ha értelmes választ ad rá. Na jó, van tippem…
Ha úgy érezeték írásomból, hogy bajom van a szcientológiával, ez nem véletlen. Nem, mert nem érzem magam jól egy olyan környezetben, ahol az emberrel öt centiről beszélnek, akkor is, ha hátrál. Nem, mert nem szeretem, hogyha valaki nem a neki tetsző választ kapja, akkor újra kérdez. Nem, hogyha valaki a saját elveit nem tartja tiszteletben. Sok vád éri az Anonymust a szcientológia részéről, hogy nem adják arcukat véleményükhöz. Mondják ezt azok, ahol pont a vezetők ugyanebben a cipőben járnak.
Hogy mit láttam ma? Keveset. De az a kevés nagyon nem győzött meg. Nem tudom, hogy mennyi igaz azokból a vádakból, amik az egyházat érik, de egyvalamiben biztos vagyok: belülről biztosan nem olyan csilivili a dolog, mint a kirakatban lévő könyvek borítója…