Hogyan sikerült a múltkori évzáró kamarai rendezvény a Tóvendéglőben?
Ez valójában három rendezvény volt forgószínpadszerűen. Először egy záró elnökségi ülést tartottunk, ahol értékeltük 2018-at, ezt követte az évzáró küldöttgyűlés majd az ünnepélyes évzáró. Ez utóbbi volt sajtónyilvános.
Hány tag tagja van most a Vas megyei kereskedelmi- és iparkamarának?
18 ezer regisztrált vállalkozás van a megyében, azaz ennyien fizetik be azt a bizonyos évi 5 ezer forintot. Közülük 450 olyan önkéntes tag van, aki ezen felül is fizet tagdíjat. Arányaiban ez talán nem olyan fényes, de mégiscsak a legnagyobb demokratikusan működő megyei szervezet, aminek önkéntes, azaz civil tagjai vannak.
Az évértékelőről jut eszembe, hogy nem láttam a kamara képviselőit a Vas megyei
Top 100 bemutatóján
Autóipar és elektronika: ezek a legnagyobb Vas megyei cégek
2018.
December
04.
17:50
.
A kamara ott volt, hiszen számos elnökségi és rendes tag képviseltette magát a cégek részéről. Mi külön valóban nem kaptunk meghívót, a rendezvény szervezői szerint technikai hiba történt. Hogy az elemzések között nincs ott a miénk, azt persze már nehezebb technikai hibának tekinteni.
A jelenlévők mindegyike roppant pozitívan értékelte 2017-et. A kamara mást mondott volna?
A TOP 100 egy fontos összegzése a korábbi folyamatoknak, de ugyanakkor a megye gazdaságának csak egy szűkebb szeletét mutatja be. Mi - kapcsolatrendszerünkből kifolyólag - nemcsak a számokra, de a gazdasági élet megannyi más területére is rálátunk. Az osztrákok például úgy gondolják, megrekedtünk, vagy legalábbis nem tudják, mi történik nálunk az utóbbi időben. És amikor rákérdeznek, nem is nagyon tudok nekik mit mondani, mert minden adathalmazból ki lehet ragadni olyan elemeket, amelyek alátámasztják a sikerbeszámolókat, de olyanokat is, amelyek azt bizonyítják, hogy a helyzet közel sem ilyen rózsás. A számok helyett mi előnyben részesítjük a gazdasági élet szereplőivel való közvetlen kapcsolatot, véleményük meghallgatását és tolmácsolását, azon dolgozva, majd a döntéshozatalnál vegyék ezeket figyelembe. Néha ez sikerül is …
Ebből most nem derült ki, hogy a kamara optimista-e annyira, mint a politika?
2010 óta globális konjunktúra van. Ha a magyar GDP most sem nőne évi 3-4%-kal, akkor nagyon nagy baj lenne. Mellesleg körülbelül ekkora támogatás jön az EU-tól. Megjegyezném, hogy Vas megye gazdaságának kb. háromnegyedét (!) a külföldi tulajdonú cégek teszik ki, olyanok, melyek a termékeiket nem itt értékesítik, tehát nekik majdnem mindegy, milyen a magyar piac, sőt az is, a magyar ügyvezető mit gondol a világról. Ami viszont érinti őket, az a nyomasztó adó- és járulékrendszer vagy a mostani, szinte sokkszerű cafeteria változtatás.
És ez nekünk jó?
Én mint lokálpatrióta azt szeretném, ha minél több magyar tulajdonú középvállalat lenne, ha ezek tartanának el minket. Jelenleg a 18 ezer Vas megyei cég közül körülbelül 50 ilyen van. Kevesen tudják, de jelenleg Vas megye több szempontból is az egyik leghátrányosabb terület, ez a legkitettebb az egész országban, leginkább érzékeny az exportra, arányaiban itt van a legtöbb külföldi működőtőke, súlyos munkaerőhiánnyal.
Ez utóbbiról sokat hallunk. Valójában mekkora gondot okoz?
A kamarai elnökségi tagok ezt azonosították be a legnagyobb problémának, és valamiféle hosszabb távú stratégiát sürgetnek, mondván Nyugat-Dunántúl többszörös hátrányban van a közeli Ausztria szakképzett munkavállalókat elszívó hatása miatt. Előre tudható volt, hogy amíg ekkora különbségek vannak a bérek között, addig automatikus agy- és karelszívás lesz. A szegény és nagy munkanélküliséggel küszködő Magyarországon a cégek sokáig el voltak kényeztetve, de néhány évvel ezelőtt megfordult a trend, a szakképzett munkaerő eltűnt az országból. Közben a vezetők egy része nem tanulta meg, hogyan tartsa meg a munkaerőt, milyen motivációs rendszert alakítson ki. Nem példa nélküli, hogy az ügyvezető sorban veszi a BMW-ket, néhány hétre elutazik egzotikus tájakra nyaralni, miközben az alkalmazottak minimálbért kapnak vagy nincsenek bejelentve. Szóval nemcsak a politika aludt ebbe bele. A nagyvállalatok közül többen jelezték, hogy azért nem fejlesztenek, mert nem tudják a munkaerőproblémát megoldani. Miért is építsenek új csarnokokat, vegyenek gépeket, ha utána nem lesz ember, aki ezeket működtesse? Másfelől tegyük hozzá: számos pozícióra, ahol a kínált bér nem versenyképes, nem meglepetés, ha nehéz embert talalni.
És akkor meg is érkeztünk a fizetésekhez. Országos viszonylatban talán nem rosszak, de a megye gazdasági teljesítményéhez képest mindenképpen le vannak maradva. Sokan mondják: ha megemelnék a fizetéseket, megoldódna a munkaerőprobléma is.
A probléma mélyebb elemzésébe most nem mennék bele, de annyit elmondanék, hogy nem véletlenül támogatjuk a szombathelyi mérnökképzést: nagyon hiányoznak a minőségi munkahelyek, a szellemi hozzáadott érték. Másrészt nem biztos, hogy jó, ha belehajszoljuk a cégeket egy bérversenybe, mert még mindig jobb 200 ezret keresni, mint semmit.
Mennyire stabil az itt lévő nagy cégek helyzete? Korábban már volt olyan, hogy egyik napról a másikra szedték a sátorfájukat. A kamarához gondolom befutnak az ilyen jellegű információk.
Igen, néha valóban érkeznek rossz hírek, és ilyenkor összerezzenünk. A Vas megyei multinacionális cégek addig maradnak, amíg profitot termelnek a tulajdonosoknak. Vannak felhősebb időszakok, de azt hiszem, ezek a cégek maradni, sőt fejleszteni akarnak, akkor is, ha a környezet nem minden tekintetben optimális.
És mi van a kisebb cégekkel?
Nagyon szeretnénk, és dolgozunk rajta, hogy az itt működő nagy, multinacionális cégek működési tapasztalatait, szervezeti felépítését és hatékonyságát megosszuk a kis és közepes vállalkozásokkal. Ez országosan is követendő példa lehet, a részleteket majd februárban dolgozzuk ki.
Ez biztos segít majd nekik, de nem változtat azon, hogy a legtöbb magyar kisvállalkozás hónapról-hónapra él, megnőni nem tudnak, ellenben napi gondokkal küszködnek. És ez így van évtizedek óta, és nem is nagyon látszik, hogy történne valami.
Itt a kamaránál az egyik legfőbb problémaként a gazdasági szabályozók gyors és sokszor értelmetlen változtatását azonosítottuk be mint gazdaságidegen és fejlődést gátló tényezőt. Ehhez jön még az adók és járulékok rendkívül magas szintje, ami egyrészt rontja a versenyképességet, másrészt indokolatlan, hiszen jelenleg lenne lehetőség ezek csökkentésére. És valljuk be, még 2018-ban is nagyon sok vállalkozás úgy indul Magyarországon, hogy nem méri fel az erőforrásait, nincs hosszú távú stratégiája, nem gondolja át, hogy pontosan mit is jelent egy vállalkozást vinni, és itt nem csak az anyagiakról van szó. És nem biztos, hogy az emberek tehetnek erről, mert Magyarországon mégiscsak kimaradt egy fél évszázad a kapitalista működésből, nem élnek azok a több generációs családi tapasztalatok, bonyolult kapcsolatrendszer, ami Ausztriában megvan, és amiért az ottani gazdaság sokkal simábban és hatékonyabban működik. A kamara ebben valamennyire tud segíteni, ha megkeresnek minket.
Nagyon érzékeny belpolitikai kérdéssé vált a megváltozott túlóratörvény. Van erről hivatalos véleménye a Vas megyei kereskedelmi és iparkamarának?
Nem volt téma a korábban említett elnökségi ülésen, így hivatalos álláspont nincs. Annyit azonban el tudok mondani, hogy a kamara mégiscsak egy munkáltatói szövetség, és a munkáltató nem bánja, ha a foglalkoztatás szempontjából rugalmasabb lehetőségei vannak. A túlóratörvény az én olvasatomban annak az elismerése, hogy nagy baj a munkaerőfronton.
A közelmúltban publikáltunk egy
komolyabb írást
Mi történik itt, az ukránok elveszik a magyarok munkáját?
2018.
October
12.
07:39
a régióban megjelent ukrán munkavállalókról. A bevándorlásellenes kampány közepette ennek érdekes politikai felhangjai is vannak. Mit gondol erről a jelenségről a kamara?
Valóban megjelentek a megyében a külföldi és a nem magyar munkavállalók. Rendkívül magas a körükben a fluktuáció, és az sem lehet tudni, hogy meddig maradnak itt. A régió nagyvállalatainak a felelősen gondolkodó vezetői már most készülnek arra az időszakra, amikor a globális technológiai folyamatok eredményeként - hogyan is fogalmazzak - ismét elég szabad munkavállaló lesz a piacon. Ha egy cég évekig nem talál megoldást a munkaerő-problémákra, akkor más megoldás után néz. A munkavállalóknak is készülnie kell, leginkább tanulással, képzéssel, arra, hogy nagyon rövid idő alatt nagyon megváltozik majd a világ.
