A végjáték kezdete a Karmelita erkélyén

Orbán kezéből kicsúszott a dolgok ellenőrzése és irányítása, Orbán kapkod és maszatol. Eddig sem kormányzott, most már napról-napra túlél csupán. Rezeda véleménycikke.

Tegnap született egy úgynevezett 2000-es határozat arról, hogy a kormány alá tartozó szervek október 31-ig tulajdonképpen a béreken kívül semmit nem fizethetnek ki. Érdekesek ezek a 2000-es határozatok, amelyeket nem kell közölni a Magyar Közlönyben sem, ilyképp nem tudható, pontosan mi is van bennük, nem mintha végeredményben nem lenne totálisan mindegy. De az.

Az van benne, ami, azaz, kifizetési stop, ez pedig arra utal, hogy amint két napja írtam, elég nagy gond lehet az államháztartással, hiába álltak neki tegnap maszatolni azzal, hogy nem is pénzhiány miatt született a félig-meddig titkos határozat, hanem mert Orbán személyesen akarja ellenőrizni a pénzek mozgását.

A szende kérdésünk ezzel kapcsolatban az volna, hogy ez mennyivel jobb minekünk, hiszen, ha így van, az nem egyebet jelent, mint a diktatúra újabb bimbaját, amiről is a PC újságírók váltig tagadják, hogy volna, autokráciának nevezve, meg mindenféle kiforgatott eufemizmusokat használva Magyarország (nem köztársaság) társadalmi berendezkedésére, ami diktatúra, csak félnek kimondani.

A diktatúra legáltalánosabban az, amikor egyetlen személy vagy párt minden hatalmat abszolút módon gyakorol, anélkül, hogy bármilyen törvény vagy intézmény akadályozná ebben. Mindezek után tessenek belegondolni Magyarországba, a Fideszbe és legfőképp Orbánba, majd pedig helyeslőleg bólogatva igazat adni nekem már csak azért is, és akkor is, amikor azt mondom, hogy a tegnapi kifizetési stop is erre utal, azon túl természetesen, hogy amúgy roskadozik a ház és hámlik le a vakolat.

Magyarország nyakig ül a fekáliában, és nem csak a már jelzett társadalmi berendezkedése, hanem a pénzügyi helyzete miatt is, ami gyalázatos, és nem a szankciók miatt, ahogyan azt sulykolni igyekeznek.

Mert tegnap az az érdekesség is megtörtént a kifizetési stop félig titkos meghirdetése mellett, hogy Kocsis Máté – felébredve az aranyhalai miatti szomorúságból – törvényjavaslatot nyújtott be arról, hogy a jövőben száznyolcvan napokkal lehessen meghosszabbítani a veszélyhelyzeti kormányzást, azaz, a rendeletekkel való uralkodást, ami azt jelenti, az országgyűlésnek évente kétszer elég ezt megszavazni, más esetekben szükség rá nincsen.

Értelme eddig sem túl sok volt, innentől azonban tisztább és egyértelműbb a helyzet, a demokráciának még az elnyűtt maradékai is eltűnnek, miközben a Fidesz azon van felháborodva, hogy az Európai Parlament ezt nemrégiben ki is mondta.

Jelzem, innentől teljesen érdektelen, hogy ki mit mond, és arra is megkérem a nyájas olvasót, minden olyan sajtóterméket – még az úgynevezett függetleneket is – amelyek úgy közelítenek akármely közéleti témához, mintha itt ellenzéknek, azok szavának vagy bármely cselekedetének bármi értelme volna, ha olyan hangnemben tálalják önöknek a híreket, Magyarország lerohadását, akárha ahhoz valakinek is Orbánon kívül bárkinek bármi köze is lehetne, kérem, ne vegyék komolyan, mert nem releváns.

Attól a pillanattól fogva, amikor a tegnapi 2000-es rendeletet kiadták azzal a magyarázattal, hogy Orbán a kormányzati szervek – tehát az egész ország – pénzügyeit személyesen tartja kézben, nincs miről beszélni.

Ez egy szerelmes vallomás a diktatúráról, s ha valaki más jelzővel illeti, akkor hazudik, és mocskosul át akarja verni önöket. Az sem vigasztaló ebben a helyzetben, hogy amit látunk, az már a végjáték, az összeomlás kezdete, amiről szintén évek óta mondogatom, hogy el fog jönni, és fájni fog nagyon.

Ím itt van. Annyi van csupán hátra, hogy milyen formában omlik össze a rendszer, kit temet maga alá, illetve, hogy a diktátor mennyire őrül meg mindeközben, mint ahogyan az összes megteszi és megtette ezt a történelemben hasonló helyzetekben. Orbán kezéből kicsúszott a dolgok ellenőrzése és irányítása, Orbán kapkod és maszatol. Eddig sem kormányzott, most már napról-napra túlél csupán.

Mert tegnap, amikor mindezek történtek vele és velünk, csak arra volt képes, hogy a nemzeti konzultációról beszéljen, annak elfogadását és elindítását jelentse be, mint annak a napnak a legfontosabb hírét, amelyben amúgy a 2000-es határozatukkal az is eldőlt, hogy bárki, aki állami szervnek dolgozott, annak beszállítója vagy pénzügyileg köze van hozzá, lesheti a pénzét, mert nem kapja meg, amíg Orbán – vagy a pénzügyminisztere – rá nem bólint.

Ezzel pedig olyan csődök indulnak el – az összes többi mellett –, amelyek magukban hordozzák, a nagy egész, Magyarország csődjét is, de erről is írtam már, ám lehet, sokan csak azt hitték, viccelek. Hát, nem. Gondolkodjunk el a kilátástalan jövőről.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Vélemény

Valódi tájékoztatásra vágysz? Vagy elég a propaganda? Dönthetsz! Támogasd a Nyugat.hu-t