Eljutottunk odáig, hogy az egyszeri ember is kicsit rendszergazda kénytelen lenni, a saját magáé legalábbis, ha lépést akar tartani a korral. Az ún. smartphone-ok járványszerű terjedése ezt már-már megköveteli, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy szuperintelligens mobilunkon milyen gyorsan érjük el a GPS-t, hogy mennyire gördülékeny a használata, és mondjuk lefagy-e közben.
Ennek megfelelően érdekes kérdést feszeget a New York Times korábban szoftverfejlesztőként is dolgozó újságírója. Vagyis inkább rávilágít: ha a Google-höz köthető Android szoftvert futtató telefont keresünk, ott a Motorola Droidja kettese, a HTC csúcskategóriás készülékei, a Sony Ericsson Xperiája, a Samsung Fascinate-je vagy az LG Ally-je, és még egy sor másik érintőképernyős, villámgyors, hasznos funkciókban lubickoló darab (már az olyan, számítástechnikában otthonosan mozgó cégek is bejelentkeztek, mint a Dell vagy az Acer). Ha viszont Apple operációs rendszerrel támogatott telefonra fáj a fogunk, akkor egyetlen választásunk van csak: az iPhone.
Már ez a rövid lista is jól jelzi, hogy az Apple nagy harcok előtt áll a mobilpiacon - főleg, hogy az amerikaiak már most több Androidos készüléket vásárolnak, mint iPhone-t. Ez a fajta megmérettetés, amikor egy zászlóshajó hirtelen riválisok laza szövetségével néz szembe, nem lehet újdonság a csilivili almás multi számára: a korai nyolcvanas években egy rakás PC gyártó, akik Microsofttal adták el gépeiket, a perifériára szorították az Apple-t, akinek nem sokon múlott, hogy akkor végleg kivonuljon a piacról. Most viszont ideje lenne észbe kapniuk, ha nem akarják, hogy ez megismétlődjön.
Lazítania kéne az Apple-nek a kőkemény kontrollon
Az észbe kapásnak azonban a saját házuk táján kell elkezdődnie: a technológiai újításokat követők előtt jól ismert tény, hogy az Apple a szigorúnál is szigorúbb kontrollal engedi útjára találmányait, és néhány lépése miatt - finoman szólva - nem az a benyomás formálódik a bizonyos körökben amúgy nagyon is divatos vállalatról, hogy ő volna az üzleti korrektség mintapéldánya.
Kezdjük a kompatibilitási korlátokkal: ha Apple terméket vásárolunk, akkor ahhoz Apple kiegészítőket tudunk csak venni, s ha neadjisten zenét szeretnénk hallgatni vele, azt kizárólag az iTunes-on keresztül tehetjük meg. Alkalmazásokat szeretnénk tölteni az iPhone-ra? Semmi gond, de ezt is csak az App Store-ból tehetjük meg. Alkalmazásokat szeretnénk írni iPhone-ra? Megoldható, de a redőny le van húzva, ha a tehetséges külső fejlesztő nem az Apple által megadott programnyelvet használja. Aztán volt itt még gond a rivális Google Voice letiltásával, az Adobe Flash plugin bojkottálásával, meg úgy általában azzal a gőggel, ahogy a cég lereagálja az őt ért kritikákat (az internetes közvélemény szerint vérlázító volt az is, ahogy az iPhone 4 antennaproblémája kapcsán mosdatták a szerecsent).
Az iPhone még tartja az előnyét - egyelőre
A fő kérdés tehát az: egy olyan cég, ami arculatát - az elegánsan minimalista dizájnon túl - arra építette, hogy már-már totális ellenőrzést gyakoroljon saját kütyüi felett, győzhet-e egy olyan erősen versenyorientált piacon, ahol az ellenfelek engedélyezik a nyílt forráskódú szoftvereket?
A fenyegetés komorabb felhőkként tornyosul Steve Jobs és az Apple feje fölé, mint valaha, hiszen az okostelefon-biznisz szárnyal, és nem csak az Androiddal kell megküzdeni, hanem például a Windows frissen bejelentett rendszerével, a Windows Phone 7-tel is. Mondjuk ezt persze úgy, hogy az iPhone 4 legyűrhetetlennek tűnő előnnyel indul, az Apple-részvények értéke pedig már így is 50 százalékot ugrott ebben az évben.
Ettől függetlenül a tét hatalmas, hiszen az látszik körvonalazódni, hogy a telefonpiac robbanása nagyobbnak ígérkezik, mint amekkora a személyi számítógépek versengése valaha is volt. Abban viszont több szakértő is egyetért, mint amennyien nem, hogy a mobilpiacon nem lesz olyan tarolás, mint amilyet a Microsoft végrehajtott a PC-knél. Mindenesetre az iPhone-nak fel kell kötnie a gatyáját, mert a legtöbb újhullámos telefon már bőven felveszi vele a versenyt.
