Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Veszélyeztetett korú, krónikus betegségekben szenvedő édesanyám ellátás nélkül maradt

Mai történet a Markusovszky Kórházból – olvasónk beszámolója.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Levelet kaptunk egy olvasónktól, amely az ő, és nem utolsósorban beteg édesanyja kálváriáját meséli el. Kommentár nélkül közöljük teljes terjedelmében:

A szabad sajtó nem létezhet nélküled. Támogasd a Nyugat.hu-t!
Támogatom

„A történtek röviden: a veszélyeztetett korú, krónikus betegségekben szenvedő édesanyám ellátás nélkül maradt.

Kifejtve még szörnyebb.

Péntek, szeptember 4.

Szabadságon vagyok, mivel összejött több elintézni valóm is. Reggel 9-kor útra kelek, elintézek mindent, dél körül érek haza. Becsukom magam mögött az ajtót, hangosan köszönök, de semmi válasz. Még egyszer. Valami halk motoszkálást hallok anyám szobájából. Bemegyek hozzá, betakarózva fekszik. Kérdezem jól van-e, mondja, hogy nincs. Kisebb vita után elmegyek gyógyszertárba lázcsillapítóért. Hazaérek, beveszi, negyed óra és talpon van. Rövid tanakodás után felhívom az ügyeletet. Nekik nem tetszik a dolog! Ügyelet ugyanis 16:00 után van. De a háziorvos csak 11-ig rendelt. Nem baj, akkor is oda kell menni.

Félredobom a telefont öt perc szitkozódás. Mindegy, három órát kibír, ki kell, hogy bírjon. Láz még párszor felszökik, majd lemegy. Eljön a várva várt 4 óra. Kiborító, de egy gép azonnal felveszi a telefont, majd hallom, hogy kicseng és számol... mindegy, fizetek a várásért, gondolom így próbálják ösztönözni, hogy ne tartsam sokáig a vonalat. 6:32 várakozás után végre egy orvos, aki épp ügyel, ő majd biztosan megmondja a tutit. Gyors kontaktellenőrzés után ( volt-e a Balatonon, én hol dolgozom, voltam-e a Balatonon vagy külföldön) a lényegre is tér. Pár kérdés után eldönti, hogy semmi komoly, majd hétfőn a háziorvos... Közbevágok, két szívműtétje volt, kivettek egy tüdőlebenyt is, cukorbeteg. Az ügyeletes orvos is közbevág, ha súlyosbodik hozzák be. F@szom. Este még egy lázcsillapító. Az én avatatlan szemeinek az egyik mandula be van dagadva és fehér lepedék van rajta. Dr. Google meg is mondja mi a baj. Hál' ég, nem korona, de gyógyszer kell. Azt pedig Dr. Google ]nem írhat fel.

Szombat, szeptember 5.

Reggel van. Szegény, szarul fest. Nem nagyon tud nyelni. Ez még nem életveszély, az ügyeletet hiába hívom. Láza nincs, korona mentő nem fog jönni. Hívok egy orvos ismerőst. Szerinte veszélyes a helyzet az egyéb krónikus dolgok miatt. Próbáljam meg bevinni a kórházba. Ilyen is régen volt, de tudtam parkolni a kórház előtt, mármint szabályosan. Maszkot fel, irány a sürgősségi. Na, ott volt csuda világ. Bemenni ugye nem lehet, mert covid. Odakinn egy csapat ember egymás hegyén-hátán. Olvasom az ajtón a feliratot, ha ön beteg, csengessen. Ó, hát idegbeteg vagyok én, nyomom is a csengőt. 30-40 másodperc múlva meg is jelenik egy kedves hölgy. Elpanaszolja édesanyám a fájdalmát, de az egészségügy büszke huszára egyszerre a protokollal vág vissza " hát nem hallották a TV-ben ?! ". Elmesélem neki a pénteki nap telefonálgatásait. De vagy nem érti, vagy nem foglalkozik vele, hisz a protokoll mást mond. El kell futnia. 3-4 perc és visszatér. Beinvitál a légzsilip-be, mert bezáródik az ajtó. Természetesen rajta nincs maszk. Majd ismétlés, tv protokoll, stb. Felteszem a nagy kérdést, most akkor itt marad ellátás nélkül?! Majd a válasz "IGEN, majd a háziorvos". Ezen a ponton valószínűleg kicsit elkezdhetett vörösödni a fejem, mert a kedves egészségügyi dolgozó azonnal megkért, "ne rám haragudjon". Akkor legalább egy gyógyszert írjanak fel neki, és már itt sem vagyunk. "Mit képzel, ez nem egy orvosi rendelő!" Kisebb szópárbaj következik, az eü huszár hangzatos kondíciókkal és betegségekkel dobálózva magyarázza el, hogy a doktor úrnak miért nincs ideje, én pedig ismételgetem, hogy "köszönjük szépen, viszont látásra". Kövérgázas induló a szép szabályos parkolóhelyemből...

Most szombat 11 óra van. Várjuk a hétfő reggel 8 órát. Még 45 óra.”

(Név és e-mail cím a szerkesztőségben)

Ui: Munkatársaink jövő héten utána járnak, valóban ez-e a megszokott ügymenet ebben a helyzetben. Addig is tanulságul közöltük a levelet.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Jelentem

Hirdetés