2003 hőhullámos nyara. Kocsonyaként remeg a felhevült légtömeg a Rohonci út aszfaltja felett. Ésszel rendelkező ember meg sem közelíti a nyílt utcát, vagy csak vízparthoz utazás okán. Néhány saroknyira, egy családi ház megnyugtatóan hűvös szuterénjében egymás után kerül rá a lemezjátszó tűje a legfrissebb drum & bass lemezekre. A szobát megtölti a gandzsával kevert Golden Virginia dohány illata, amitől a fülek jóval befogadóbban nyílnak rá az éppen megszólaló zenékre. Kitárhatnánk az ablakot, de nem tesszük, mert bár senkinek nem ártunk azzal, hogy fotelekbe tapadva éppen jól érezzük magunkat, rettegünk a törvény vasöklétől. Nem normális állapot.
Hogy mennyire nem az, arra számos, a témában felvilágosult ország után nemrég Németország is ráeszmélt, és idén április elsejétől legalizálta a személyes használatra tartott marihuánát. "A harc meghozta gyümölcsét, húsvéthétfőn jön a kannabisz legalizálása! Kérjük, hogy felelősen éljenek ezzel az új lehetőséggel, és segítsenek megvédeni a gyermekeket és fiatalokat. A mai nap remélhetőleg a vég kezdete a feketepiac számára" - írta ki Karl Lauterbach egészségügyi miniszter a Twitterre a döntés meghozatalát követően.
Nagyjából ugyanebben az időszakban kerül be a hírekbe, hogy több mint 6 millió forintra büntette a Médiatanács a nem megfelelő korhatári besorolás miatt a Rádió 1-en futó Balázsék című műsort, miután adásba kapcsoltak egy hallgatót Amszterdamból, aki saját bevallása szerint éppen egy dzsointot füstölögtet. Nem megfelelő korhatári besorolás, így az indoklás.
A hír olvasása közben újra érzékelni vélem a "nem normális állapot" démonjait magam körül, amik ott, a hideg pincében karcolgatták karmaikkal a tarkómat. Hiába nem szívok már 15 éve, ezt a bűntudatot máig lehet triggerelni. Szürreális, mert amikor legördítek egy sört, nincs ilyen, pedig az alkohol a betekert növénnyel ellentétben valóban okoz halált, nem is keveset. Világszerte évente 3 millió emberét. De van még egy ennél is nyomasztóbb statisztika:
a World Population Review 2023-as térképén Magyarország az első helyezést érte el világszinten, eszerint a társadalmunk minden ötödik tagja krónikus alkoholfüggő.
Persze a szesszel való vicceléssel nincs gond, évtizedek óta a kollektív magyar humor elidegeníthetetlen része a belocsolt sapkás ember. Az ártalmatlan füvesre is lesújtó drogpolitika van, szeszpolitika a kanyarban sincs, ahogy látnivaló sem. A borgőzös karaván halad, bele a sírgödrökbe, a négy fal között történő családi részegterrorral meg csak akkor van foglalkozva, ha vér folyik.
Nekem több barátomat, családtagomat építette le vagy ölte meg az alkohol. Az alábbi sorok olvasójának sem kell valószínűleg sokat gondolkodnia, hogy a szűk környezetében van-e ilyen ember. A felesleges, buta drogosozás helyett ezzel kéne foglalkozni. Azzal, hogy hányan élnek napi rettegésben amiatt, hogy a házastársuk a munka után még beugrott a talponállóba. Azzal, hogy a vastagbélrák a második leggyakrabban előforduló rosszindulatú daganatos megbetegedés hazánkban, évente több mint 3 ezer ember halálát okozva. És nem egy cigibe csavart növény növeli meg 63 százalékkal a kialakulásának kockázatát.
Mi pedig gyorsan ideírjuk, ami szintén nem kevésbé szürreális, hogy az alábbi cikk nem dicsőíti vagy reklámozza tudatmódosító szerek fogyasztását, csupán az azok megítélése közötti szédítő aránytalanságokra hivatott rámutatni.
