„Nekünk az utazás nem a hobbink, hanem az életünk” – mondja Mihály Gábor, a Vas megyéből származó világutazó, akit tényleg nem túlzás így nevezni, hiszen feleségével, Anitával 4 kontinensen 41 országban jártak már, céljuk, hogy nyugdíjas korukra a világ összes országát kipipálják. Van még erre bőven idejük, hiszen mindössze 36 évesek.
Július 20-án kezdődik az egymás között csak „Skandináv expedíciónak” nevezett útjuk, melynek során hat olyan országban járnak majd, ahol eddig még nem voltak. A sarkkörön túlra indulnak. Ezzel Gábor húsz éve dédelgetett álma valósul meg, még gyerekkorában határozta el, hogy egyszer eljut Európa legészakibb pontjára, a Nordkampra, ahol egyszer csak véget ér az út, nincs más, mint a Barents-tenger, a Jeges-tenger és az Északi-sark.
12 országon át vezet az útjuk. Időznek Norvégiában, Svédországban, Dániában, Finnországban, Észtországban, Lettországban és Litvániában. A többi országon csak átutaznak. Ráadásul ezt a körülbelül 10-11 ezer kilométert lakóautóval teszik meg.
Gleccsereket, vízeséseket, gyönyörű szigeteket, nemzeti parkokat, városokat, halászfalvakat is megnéznek majd és a Mikulást is meglátogatják Finnországban.
Még a Covid alatt is utaztak
A házaspár minden útját jó előre megtervezi. Mindig is szerettek utazni, de öt éve kezdték el igazán intenzíven. Évente 15-20 országba jutnak el, ezek között mindig 5-6 olyan ország van, ahol még nem jártak. Sok helyre viszont visszajárnak, mert ezekben még van bőven felfedezni való. Minden évben ehhez a tervhez próbálják meg tartani magukat, hogy összejöjjön a nagy álom, azaz hogy a Föld összes országába elutazzanak.
A tervtől még a koronavírus-járvány idején sem tértek el. „A lezárások idején, ha Ausztriából könnyebb volt utazni, akkor onnan utaztunk, ha Magyarországról, akkor pedig onnan. Voltak útlemondásaink, de mindig adódott másik lehetőség, ha valamelyik ország nyitott, egyből kihasználtuk” - meséli Gábor, akitől azt is megtudjuk, általában már év vége előtt összeállítják a következő évi menetrendet és csak néhány hetet bírnak ki utazás nélkül, de akkor már nagyon „be vannak sózva” – ahogy a férj fogalmazott.
Miből és hogyan lehet ennyit utazni?
Joggal merül fel a kérdés, honnan van ennyi szabadságuk és miből finanszíroznak ennyi utazást. A házaspár külföldön él és dolgozik. Salzburg mellett, egy családi vállalkozásnál helyezkedtek el mindketten, többi mint 10 éve.
„Nekünk sincs több szabadságunk, mint másoknak, okosan kell gazdálkodni a napjainkkal. Ausztriában sok olyan egyházi ünnep van, ami munkaszüneti nap. Figyelni kell az ünnepnapokat és ki lehet hozni akár egy hetet, akár kilenc napot is úgy, hogy csak néhány nap szabadságot veszünk ki” – magyarázza a kalandor és hozzáteszi, tény, hogy előny az, hogy külföldön vállaltak munkát, jobban keresnek, mint Magyarországon, de nekik más hobbijuk nincs, az utazásokra tesznek félre, erre költenek. Minden pénzüket élményekbe fektetik, amik a kapcsolatukat is erősítik.
Figyelnek arra is, hogy legyenek olyan hétvégéik, amikor otthon pihennek, olyankor pedig nagyon jó nosztalgiázni. Gábor az elmúlt években igazi profi lett abban, hogyan érdemes szállást keresni, mikor kell repülőjegyet foglalni, hogy a legolcsóbban jöjjenek ki. Mindent ők maguk szerveznek le a vízumtól az autóbérlésig. A férfinek saját blogja is van, ahol utazásaikról számol be.
Vízipipázás a sivatagban, a csillagok alatt
És van is miről beszámolni, izgalmakból nincs hiány. Mindenhol megnézik a látnivalókat, de leginkább az országoknak a turisták előtt kevésbé ismert, igazi arcát akarják megismerni. A 41 általuk már meglátogatott ország nagy része európai, de voltak az Egyesült Államokban, az Egyesült Arab Emirátusokban és Jordániában. Jordániát autóval járták be, akárcsak Egyiptomot.
Gábor Egyiptomban 3000 kilométert vezetett le a szörnyű forgalomban. Ott nincsenek szabályok, lámpák, sávok az utakon. Kairóban egymás hegyén hátán mennek az autók. Az utakon 20-30 centiméteres kátyúk tátonganak. Éjszaka kivilágítatlan autókkal közlekednek, az autópályákon jönnek szembe tevék és gyalogosok is. A Nílus völgyén ellenőrző pontokon, fegyveres katonák között keltek át.
A világutazók azt is elmesélik, számukra Egyiptom csalódás volt: „sajnos sokan arra mennek, hogy a turistákat lehúzzák”. Jordánia sokkal barátságosabb: „aludtunk a sivatagban is egy sátorházban. Beduin vacsorát kaptunk, beszélgettünk a helyiekkel, kint a sivatagban vizipipáztunk és néztük a csillagokat. Az egyik legszebb élményünk.”
Az afrikai országokban a fehér ember két lábon járó pénztárca
Jártak Tanzániában, Zanzibárban és Kenyában is többek között. Kenya gyönyörű ország, de nagy a szegénység. Nairobiban a szállodájukat fegyveres katonák őrizték, megmondták Gáboréknak, melyik utca biztonságos, oda mehettek, de ők nyomornegyedben is jártak.
Azt tapasztalták, az afrikai országokban a fehér embert két lábon járó pénztárcának nézik. Nem velük, hanem egy ismerősükkel történt Nairobiban, hogy amikor nem akart pénzt adni, megszúrták egy injekciós tűvel.
Lánykérés természetesen külföldön
„Érdekes volt látni, amikor egy tanzániai kis faluba értünk este, szinte teljes sötétség volt, nem találkoztunk senkivel. Egy helyen volt fény. Ahogy közelebb értünk, láttuk, egy háznál volt egy darab tévé, ott ültek negyvenen és azt nézték” – emlékszik vissza a házaspár, akiknek az eljegyzése is természetesen külföldön történt.
Gábor a Kanári-szigeteken kérte meg Anita kezét. A reptéri átvilágításnál a nadrágzsebében maradt az eljegyzési gyűrű. Az ellenőrző ponton nagyon diszkrétek voltak, finoman jelezték Gábornak, hogy az egy gyűrű. A férfi bólogatott és rámutatott Anitára, aki a jelenetből semmit nem vette észre. Aztán a reptéri dolgozók mosolyogtak egyet és továbbengedték Gábort. Végül tökéletesen sikerült az eljegyzés.
Nyitott, barátságos amerikaiak
Bulgáriát nem zárták a szívükbe, Szófiában ledöbbentek, amikor esti sétájukon csótányok tucatjait látták. Ahogy fogalmaztak: konkrétan az egész város tele volt 4-5 centis csótányokkal.
Kedvenceik az európai mediterrán országok, mint Spanyolország, Görögország, Olaszország. De abszolút pozitív élmény volt számukra az Amerikai Egyesült Államok is, hogy mennyire barátságosak, nyitottak, kedvesek ott az emberek, még New Yorkban is. Át is vették az amerikai mentalitást, viszont ezek után visszacsöppenni az osztrák és a magyar hétköznapokba kicsit kiábrándító volt.
Gáborék szerencsésnek érzik magukat, hogy megismerhetik más népek kultúráját, gondolkodásmódját. Úgy hiszik, az utazások tapasztaltabbá, okosabbá teszik az embert, nekik is sokkal szélesebb lett a látókörük. A sok látnivaló pedig elmondhatatlan örömöt és boldogságot okoz nekik. Úgy érzik, ettől igazán szép az életük.
Nekünk van négy évszakunk, iható a csapvíz
Amikor arról kérdezem a házaspárt, tervezik-e, hogy máshol telepednek le, áthelyezik-e a bázist Ausztriából, rögtön rávágják: nem, nekik hazahúz a szívük Magyarországra. Később szeretnének majd a családjuk közelébe költözni. A férj szülei még mindig Bajánsenyén élnek, akikhez, amikor tudnak, hazajönnek. Ők szerettették meg Gáborral az utazást, a földrajzot. Amikor kisgyerekként megtanult olvasni, rögtön elkezdte bújni a térképeket, megtanulta az országok fővárosait, már akkor elhatározta, bejárja a világot, ehhez pedig társa is lett.
„Az emberek sokat panaszkodnak, hogy milyen az élet Magyarországon. Valóban vannak nagyon gazdag országok, de nagyon szegények is. Nekünk van négy évszakunk. Sokan nem becsülik, hogy tiszta víz folyik a csapból, van fűtés, klíma, van munkahely és itt nincs háború” – zárja beszélgetésünket Gábor, aki azt ígérte a „Sarkköri expedíciójukról” is beszámol majd lapunknak.
