A 2024-es adventi vásár kicsit más, és kicsit ugyanaz, mint az előző volt Szombathelyen. Feltűnnek a régi, jól megszokott elemek, mint például a Mikulás szánja a rénszarvassal, a félgömb a Városháza előtt és a többi világító dekoráció. Persze, ezekből nem is vágyunk újra, amíg a standokon kellően jó a felhozatal.
Azért a kínálat is nagyon hasonló, vannak visszatérő árusok, mint a mézes a plüss macival, idén is lehet sapkát, usánkát, kesztyűt és sálat venni, de szerencsére egy dolgot nem: gagyi árukat. Az elmúlt pár évben kialakult ez az új irány, amit talán nyugodtan nevezhetünk minőségbiztosításnak, és ez Szombathely kirakodóvásáros rendezvényein a mai napig tettenérhető, és üdvözítő.
Így, aki kilátogat, az biztos lehet abban, hogy nem egy ócska, talán egyszer sem használható vacakra dobja ki a pénzét. A Császárkő felől érkezve rögtön kapunk lángost, kürtőskalácsot és forró teát is, de a vásár legnagyobb attrakciója egyértelműen a kalapácsos-katalpultos céllövölde. Rendkívül ötletes és szórakoztató helyszín, ahol érdemes próbára tennünk a szerencsénket, az erőnket és az ügyességünket is!
Bár 16 méter nem tűnik soknak, függőlegesen mégis az. A vásár szökőkút körüli részét egyértelműen az idénre kissé összement óriáskerék uralja. Azt kell mondanunk, hogy megfizethető árú a történet, hiszen a legkisebbeknek (6 éves korig) ingyenes, 18 éves korig 2000 forint, felnőtteknek 2500, míg a négy fős családok 7500 forintért mehetnek egy kört.
Az óriáskerékhez egy hasznos tippet is adunk: érdemes nagyobb csoportokkal együtt érkezni, mert a beszállások alatt megtett körök nem számítanak bele a 3 perces teljes körbe, így kicsit többet kaphatunk a pénzünkért. Megéri, mert a látvány lenyűgöző fentről.
A szökőkút másik oldalán az elvarázsolt erdő és a Mikulása háza található. A minilabirintus jó ötlet, de a kartonfigura Télapó azért hagyott bennünk némi hiányérzetet. A Kőszegi utca felé a város karácsonyfája ragadja meg az ember tekintetét. Szép példány, de a nappalinkba aligha tudnánk betuszkolni.
A nagy fenyő mellett található a kis játszósarok, ahol a függőleges körözést a vízszintes váltja, hiszen a körhinta kicsiknek és nagyoknak is önfeledt mókázást kínál. Nekünk is kedvünk lett volna bepattanni az egyik kisautóba, de a körhinta ezen elemét már kinőttük, a szánhoz viszont még nem éreztük magunkat elég öregnek.
Ezúttal is van hús- és hentesáru a vásárban, még szarvaskolbász is - de a Mikulásnak egy szót se! Ennek tőszomszédságában nagyon finom sajtokat lehet kapni. Az általánosságban elmondható, hogy a vásár gasztro mezőnye elég erős, nehéz lenne csak egyet kiragadni. Sok idő van még karácsonyig, addig bőven végig lehet kóstolni mindent; jelentős túlsúly felhalmozása nélkül is.
Természetesen a forralt borozás se maradhatott el, a nem reprezentatív felmérésünk győztese a Szentháromság szobor tövében lévő forralt boros stand, ahol egy zöld szőnyeg teszi komfortosabbá a forró nedű elfogyasztását. A forralt rozénak karácsony íze van, kicsit a mézeskalács felé hajlik, de csak pont annyira édes, amennyire muszáj, ideális benne a fűszer-összeállítás.
Összességében hangulatos kis vásár lett, nincs túltolva, és a teától a mézen át a diótörőkig elég sok mindent lehet kapni. Jó a kézműves és a tömeggyártott termékek aránya is, és csak reméljük, hogy idén nem rontják el az élményt azzal, hogy ugyanazt az egy karácsonyi válogatás CD-t játsszák nyitástól zárásig.
