Szeptemberben Erdélyben, májusban Horvátországban jártunk. Mindkettő feledhetetlen élmény volt, az utóbbiról szól e beszámoló.
Első napunkon a Karlovacko sört ugyan nem kóstoltuk meg Karlovachban, de a Josephine sétány emlékoszlopán örömmel fedeztük fel szülővárosunk, Szombathely nevét is. Itt megtekintettük a nagyszerű épségben maradt Zrínyi-Frangepán várat, és megemlékeztünk iskolánk névadójáról, Zrínyi Ilonáról is, aki nemcsak hős várvédő volt, hanem igazi szülő, pedagógus, hiszen a tíz év alatt - míg gyermekeit nevelhette, taníthatta -, olyan mélyen el tudta bennük ültetni az önfeláldozó élet magjait, hogy azok később az ugyan osztráknak nevelt, de a magyar szabadságtörekvések élére álló fia, II. Rákóczi Ferenc szívében virágoztak ki.
Aztán Zadarban csoda várt ránk. Nem az óváros, bár az is lenyűgöző a maga eredetiségében, mintha több száz évvel visszamennénk a történelemben, mikor utcáin sétálunk. A csoda a tengerparti móló, mely zenél! A móló falába fúrt folyosók egy-egy lyukban végződnek a sétány járdáján, mint egy elfektetett orgona. Így a tenger hullámai, hangokat gerjesztenek, s valami földöntúli, bálnadalhoz, szirénénekhez hasonló melódiát hoznak létre. Órákig elhallgattuk volna, olyan megnyugtató!
Estére érkeztünk szállásunkra, a Neretva folyó és a tenger drámai találkozásánál, sziklaóriások között megbúvó Omisba. A további napokon innen indultunk Splitbe, Klissza várába és Dubrovnyikba.
Splitben a halpiac sok(k)színű kínálata láttán többen ujjongtak, néhányan az orrukat fogva menekültek. A császári palota márványoszlopai, szobrai láttán azonban ámulva csodáltuk a római szobrászok mesterműveit. Megmásztuk a kilátót, fényképezkedtünk egy new yorki turista társaságában, a piacon fügét, epret vettünk. Klissza várához felkapaszkodva gyönyörködtünk a végtelen kilátásban, s megemlékeztünk az itt, szülei felajánlásból született Árpádházi, később Szent Margitról.
Harmadnap Dubrovnikig állandóan fényképeket készítettünk a buszból, mert szinte minden kanyarban új, szebb táj és látvány tárult elénk. A tenger csodálatos, ezerszínű, ezerarcú élő, hatalmas, egyszerre lenyűgöző és félelmetes valami. Ezt a változó, mindig megújuló természeti jelenséget minden reggel és este verssel is megünnepeltük. Dubrovnikot a várfalon körbesétálva néztük meg több ezer, mindenféle nyelven karattyoló turistával társaságában. És persze nem maradhattak ki A trónok harca kultfilm forgatási helyszínei meg a szuvenírbolt sem, ahol a rajongók beleülhettek a filmből ismert kardokból épített trónba. Visszafelé Makarskánál a habokba vettettük magunkat, és még tengeri csillagot és tengeri uborkát is kézbe foghattunk!
Esténként Omisban a mólóra, a tengerre mentünk sétálni, vagy a szűk középkori utcácskákon kanyarogtunk. Utolsó napunk két úticélján Trogirban és Sibenikben már hamisítatlan nyári hangulat fogadott: turistáktól zsúfolt utcák, tikkasztó hőség, fagyi minden mennyiségben. Azért még így is volt erőnk a pálmafákkal szegélyezett tengerparti sétány után felkapaszkodni a szűk harangtoronyba, ahol a kilátás minden fáradtságért kárpótolt.
Kora délután indultunk haza, közben egy jókora zuhét is megúsztunk. Késő este aztán minden buszról leszálló gyerek arról érdeklődött, foglaltak-e már a szülők valahol szállást a nyárra. Mert ha nem …. Omis jó úti- cél!
