Nézd, őt a nagymamám ismerte!
- szólal meg előttem egy hölgy és egy csinos nő képére mutat.Tényleg?
- kérdezi a párja, kissé hitetlenkedve.Igen, úgy tudom, barátnők voltak
– válaszolja.
Őróla meséltem, a dédnagyapám barátja volt.
– mondja egy fiatalabb srác a barátnőjének.
Most nem tudom megmutatni őket, mert nagyon sokan vannak. Jöjjünk majd vissza megnézni. Az egész család meghalt Auschwitzban...
– sétál ki előttem a teremből egy pár.
Milyen helyes csaj volt!
– beszélget két fiú egy fiatal, szép lány portréja előtt.Csak néhány mondatfoszlányt kapok el a beszélgetésekből, de azt gondolom, ez így helyes. A kiállítás elérte célját, emberi arcot kaptak az áldozatok, úgy hogy nem a borzalmakat látjuk.
Magyar emberek voltak, Szombathelyen éltek, dolgoztak
Ezt már Puskás Tivadar polgármester emeli ki, miután Czenki Zsuzsanna a Savaria Múzeum igazgatóhelyettese Hoffmann János Ködkárpitjából idézve teszi elevenné a kétdimenziós portrékat.
Szombathelyen megszakadt valami, nagyon kevesen jöttek vissza. Családokat szüntettek meg létezni.
– összegez Puskás.
Schőner Alfréd főrabbi a múltat köszönti és Isten áldását kéri Szombathelyre. Elképesztően kevesen jöttek vissza a munkaszolgálatból, a zsidó hitközség tagjainak száma drasztikusan lecsökkent, körülbelül harminc főre a II. világháború előtti háromezres számhoz képest.
Az életet kell megmutatni és nem a borzalmakat
Pécsi-Pollner Katalin holokausztkutató maga is érintet, hiszen náluk otthon nem voltak családi fotók. Csupán egyetlen kép maradt az unokatestvéreiről, de ezt sem tudta magáénak érezni, mert nem ismerte a képen szereplőket.
Az ilyen kiállításokon egyénenként jelennek meg a szereplők, saját környezetükben, így az agyunk óhatatlanul is történetet fűz hozzájuk. A kilencvenes évek óta pedig már nem a borzalmak megmutatása a cél, hanem az élet és a mindennapok, ami sokszor megrázóbb.
Érdemes ellátogatni a 2015. február 28-áig tartó kiállításra, ami úgy idézi meg Szombathely múltját és az emberi sorsokat, hogy nem akar többet mutatni, mint ami. Portrék, amelyeknek mind külön története van.
