Eldönthetik, szeretik vagy vandalizmusnak tartják a műfajt, rühellik vagy velünk együtt lelkesen kutatják Szombathely lepusztult sikátoraiban, házfalain az újabb és újabb falfirkákat, poénos street art üzeneteket. Merthogy vannak, nem is kevesen, akik a mai napig stencilekkel vagy festékszórókkal járják Szombathely utcáit. (A képgalériára kattintva ezt is meglátják.)
Az urban art, street art vagy nevezzük egyszerűen csak graffitinek témáját most a Szombathelyi Szépítő Egyesület és az AGORA Szombathelyi Kulturális Központ közös szervezésében Horváth Zoltán dobta fel. A témában ma délelőtt kaptunk egy filmvetítéssel egybekötött izgalmas előadást. Örültünk is neki, évekkel ezelőtt mi is lelkesen kutattuk a szombathelyi graffititörténelmet, egy egyetemi szakdolgozatot is írtunk a témában (keretes anyagunkban ebből is idézünk).
Mint a penész a kenyéren, úgy jelennek meg a nagyvárosok pusztuló városrészein, kiürített gyáregyüttesein, korhadó koszló épületein ezek a falfirkák és tagek. A graffitisek (a műfaj keletkezéstörténetéről legalul olvashatnak) jellemzően a nagyvárosok halálra ítélt pontjait gondolják újra, kiszínezik, magukra szabják, újrahasznosítják őket.
Nem beszélve a street artról, amit különösen kedvelünk, ami mögött (a bandanév és az amerikai hiphop-kultúrából átvett jelelésen túl) már komolyabb képzőművészeti teljesítmény és üzenet is áll. Persze nemegy graffiti Szombathelyen is túlmutat egy egyszerű falfirkán, már valódi műalkotás. Azt viszont mi sem szeretjük ha egy vadonatúj, frissen átadott házfalra ráfújnak, persze értjük, önkifejezés meg minden, de akkor sem.
A szombathelyi graffiti-kultúra a kilencvenes évek elején jelent meg, alapvetően németországi mintára
Kezdetben csak pár hiphopos srác „tolta”, akik magukat rappereknek tartották, és többnyire egyszerű, egy- vagy kétszínű tageket hagytak maguk után. Az első banda a HNC volt, ez a banda (tagjai ma már negyven év körüliek) kezdte el a fújást.
A kettőezres évekig Szombathelyen a hiphopos körökben négy nagyobb és nívósabb graffitis társulást tartottak számon:
A graffitisek fő találkozóhelye a kilencvenes években az MMIK (Megyei Művelődési Központ) előtti tér volt, itt gyülekeztek a deszkások, és itt „bratyiztak” össze a graffitisek is. Akkoriban a legfőbb dolog, ami összetartotta őket, az a hiphop zene volt. Kazettákat cserélgettek, ugyanazokba a bulikba jártak, ez volt a legfőbb szervező erő. Többen mindkét csoportosuláshoz tartoztak, deszkáztak és fújtak is egyszerre. A társaság átlagéletkora akkoriban 15–16 év volt.
Akkor, a kilencvenes évek közepén internet nem lévén, többnyire német újságokból ismerkedtek a műfajjal. Sokat néztek zenei csatornákat, hallgattak fekete zenét, videoklipekből merítették az inspirációkat. A szombathelyiek a graffiti fénykorát 1998–2007 közé teszik. Több éven át volt egy törzshelyük is, a Long Island, egy alternatív hiphoppartik helyszínhelyéül is szolgáló szórakozóhely. A belváros szívében, egy hajdani night club helyén 2002-ben nyitott meg, két évig üzemelt. A falát is graffitisek festették ki.
A 2010-es évekre a csoportok többsége feloszlott, vagy más városba helyezték át működésüket.
A graffitis szubkultúra első nagy időszakát a kilencvenes évekre teszik (ahogy fent, a keretben olvashatták), de itt a bizonyíték, a műfaj azóta sem halt el, és folyamatosan változik. A mai napig újabb tagek, stencilek és street art munkák jelennek meg Szombathelyen is. Ezeket örökítette meg, fotózta le Horváth Zoltán is, akinek szombathelyi graffitis képeiből galériánkban is láthatnak egy remek válogatást:
Horváth Zoltán egyébként a szombathelyi alkotókra nem tért ki, nem is tudjuk kik állnak a legújabb falfirkák vagy urban artos munkák mögött, hogy csoportokba verődve, vagy magányosan festenek-e.
Egy biztos, érdekes és érdemes ilyen szempontból is körbejárni Szombathelyt, megvizsgálni, hol milyen graffitiket és üzeneteket találunk: bejárni a vasút környékét, megfigyelni kicsit jobban az SZTK falát, a piac és az aluljáró környékét.
Bronxi mese, avagy egy kis graffititörténelem
A szó az olasz ’sgraffito’-ból ered, jelentése: ’firkál’. Görögországban karcolt feljegyzésekkel teli ókori anyagtöredékekre leltek, Pompejiből pedig választási jelszavakat, rajzokat és obszcén jeleneteket ábrázoló falfirkák kerültek elő. Raphael Garucchi archeológus volt az első, aki a ’graffiti’ szót bevezette (Graffiti de Pompéi, 1856), amikor a pompeji falfeliratokat kutatta.
Az első ismert graffiti vagy 3500 éves, és a Szakkarai piramisok közelében található. A firkált hieroglifáknak valami ilyesmi jelentésük volt: "Nagyon tetszik Dzsószer fáraó piramisa." A vikingek is, Angliától Konstantinápolyig mindenütt runa-írásos név-feliratokat hagytak maguk után. A római katakombákban 33-ban is találtak hasonló vésett feliratokat.
A francia forradalom alatt pedig állítólag nagyszámú politikai graffiti jelent meg. Egy bécsi különc pedig hírhedt volt arról, hogy a nehezen megmászható sziklafalakra kiírta, hogy: »ITT JÁRT KYSELAK!”
A második világháborúban a náci propagandagépezet is falra festett jelszavakkal igyekezett zsidók, kommunisták és disszidensek ellen uszítani. Politikai üzenetet tartalmazó falfirkákkal a ’60-as, ’70-es évek diákmozgalmi aktivistái is tiltakoztak. Az 1968-as párizsi megmozdulások idején a szituacionisták által inspirált falfeliratok jelentek meg a városban: „NE TRAVAILLEZ JAMAIS” (Ne dolgozz sose) és „IL EST INTERDIT D’INTERDIRE” (Tilos tiltani)
A mai modern graffiti szülőhazája az Egyesült Államok keleti partja volt.
A műfaj a ’70-es években, New York szegénynegyedeiből indult: Brooklynból és Bronxból. Táptalaja a hip-hop kultúra, amelynek történetét 1953-tól datálják. (Attól a momentumtól kezdve, amikortól épülni kezdett New Yorkban a Bronxot kettészelő Cross-Bronx Expressway.)
Magát a műfajt, amely a szignózásból alakult ki, a szegénynegyedekbe szorult, nyomorult létkörülmények közt tengődő gettólakók: feketék, olasz és latin bevándorlók leszármazottai hívták életre. A szegény srácoknak csak két lehetőségük volt: a kokain vagy a hiphop.
A hiphop egy underground kultúra lett: életfelfogás és gondolkodásmód. Identitást és életcélt adott. Volt, aki breaktáncolt, volt, aki lemezeket pörgetett a blockpartykon, mások mikrofonba szövegeltek, és egy páran a falakra kezdtek festeni.
Ez első graffitisek mára a szubkultúra emblematikus figurái: Taki 183, Julio 204, Cat 161 és Combread (aki az összes Manhattan környéki falon és metróállomáson otthagyta névjegyét)
A graffiti újkori története egy Taki nevű amerikai férfivel kezdődött, aki 1970-től mindenhova firkálni kezdte a „Taki 183” szöveget. Az egyenruhásoknak komoly fejtörést okozott a „183” megfejtése. Kiderült, hogy az ősgraffitis ebben az utcában lakott. Hamar követői akadtak. A falfirkálás járványszerűen terjedt.
A graffitisek kezdetben többnyire valódi vagy becenevüket használták, de hamarosan álnevek mögé bújtak. Szignójukat egyre több és egyre feltűnőbb helyre „tolták”. Az első nagyszabású tag-ek New York vonatain tűntek fel. Az 1980-as évek közepére annyira elszaporodtak a vonatfestők, hogy állítólag nem akadt olyan jármű, amelyen egyetlen négyzetcentiméter festetlenül maradt volna. Pár év alatt a hiphop, vele együtt a graffiti végigsöpört az USA-n.
A ’80-as évek elején átszivárgott az öreg kontinensre is. Berlin az európai graffitisek Mekkája lett, a szombathelyiek közül mindannyian oda vágynak, ott szeretnének egyszer „garázdálkodni”. Az általam megismert „utcaművészek” Párizs mellett az európai stílus metropolisának tartják. A berlini graffiti kultikus alakja Odem, aki bizonyos független berlini vad stílust (wildstyle) teremtett meg.
A graffiti kicsivel később, mint amolyan „nyugati szemét”, a rendszerváltozás környékén jutott el Magyarországra, egész pontosan először Budapestre
A hip-hop zenét először Fenyő Miklós hozta be, állítólag Nyugat-Berlinből kopírozta a műfajt. (Zenei téren előfutárnak tekinthető még a Kontroll Csoport, esetleg a Rapülők, ám a hazai hiphoposok nem valószínű, hogy őket tartanák számon, mint „nemzeti” hiphopos ősöket.) 1991–92 körül az akkori tizenéves fiatalok rögtön ráharaptak az új művészi és önkifejező formára, egyre-másra tűntek fel az első tag-ek a „körúton”. Aztán az illegális falfirkászat vidéken is egyre több hívet szerzett magának.
„Magyarországra ’92–’93 környékén jött be, első firkászok közé tartozik a PNC (Pride Not Crime) csoport.
