2019-ben itt az új jégkorszak: A nacionalista kormány megbukik, nincs többé botránybaloldal se maffiajobb

Mi lenne, ha csak esne és esne a hó, és a Svábhegyen nyáron is síelhetnénk? Izgalmas felolvasást kerekített a szombathelyi társulat Térey János antiutópiájából, a Legkisebb jégkorszakból.
 
 

2019-ben itt az új jégkorszak: A nacionalista kormány megbukik, nincs többé botránybaloldal se maffiajobb

Mi lenne, ha csak esne és esne a hó, és a Svábhegyen nyáron is síelhetnénk? Izgalmas felolvasást kerekített a szombathelyi társulat Térey János antiutópiájából, a Legkisebb jégkorszakból.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

2019-ben itt az új jégkorszak: A nacionalista kormány megbukik, nincs többé botránybaloldal se maffiajobb

Mi lenne, ha csak esne és esne a hó, és a Svábhegyen nyáron is síelhetnénk? Izgalmas felolvasást kerekített a szombathelyi társulat Térey János antiutópiájából, a Legkisebb jégkorszakból.

Különleges színház lett ez a Legkisebb jégkorszak, egyszeri kiadás, tegnap esti bemutatóval a WSSZ-ben. Szimpla felolvasóestre számítottam, gondoltam eljön Térey János, felvezetésként Jordán Tamás elbeszélget vele, aztán egy színész felolvassa az új darabját. Nem ezt kaptuk, felolvasószínház volt.

Félkörben sorakoztak a székek a dobogón, a társulat jelentős része felvonult ebben a jeges apokalipszisben. (Előre is bocs, de nem fogok senkit sem kiemelni, a sámán anarchista csapattól kezdve, Jordán Tamáson át mindenki kitett magáért:)

Ha tudtam volna (ha a szombathelyiek tudták volna), milyen unikális és egyszeri előadás készülődik itt az újév elején, amiben maga a költő-író Térey vállalta a narrációt, hát mi is jobban beharangozzuk. Az online jegyárusítás épp akadozott, a rendszer hetekkel ezelőtt már teltházat jelzett, holott jó, ha a kisterem felében-harmadában ültek nézők. Biztos vagyok benne, többen lettek volna kíváncsiak erre...

A Legkisebb jégkorszak kicsit összerendezettebb formában, így ahogy van, színpadon is megállná a helyét

Felolvasva talán még jobban is, mint színről-színre nagyszínpadon dramatizálva. (Nehéz teljes kiállításban elképzelni, annyira mozgalmas, sokszereplős.) Elég negyed óra, én már látom a díszletet és a jelmezeket, a befagyott Budapestet, benne a Svábhegyet, és a prémekbe burkolt új magyar elitet.

Díszlet és jelmezek helyett kapunk viszont egy jóízű estét, sziporkázó színészekkel, poénos kiszólásokkal, jó értelmezésekkel. A színészek gesztusokkal, hanggal sok mindent képesek elsőre is eljátszani, előttünk emésztik ezt az eklektikus, szövetében mai, szövevényes, többrétegű szöveget. Hallatlanul izgalmas az átváltozást kívülről figyelni, meddig felolvasás, és mikortól és mitől lesz valami színház.

Térey darabja egy antiutópia, ami a nem is távoli jövőben játszódik, 2019-ben

Egy olyan lehetetlennek tűnő világállapot kellős közepén, amikor az izlandi vulkánok és az Etna véletlen, egyidejű kitörése új jégkorszakot bocsát Európára.

Magyarországon pedig épp túl vagyunk a választásokon, a nacionalista kormány megbukik, nincs botránybaloldal és maffiajobb, az új, karizmatikus szociáldemokrata miniszterelnök (Kálmánchelyi Zoltán) koalíciót köt a jobbközéppel, hogy, idézzük Téreyt, megőrizze a vezérdemokrácia szervezett káoszát. Vége az autokráciának, létrejön az államformák legjobbika, és ahogy a sármos újdonsült vezető is megállapítja: „A korrupciót visszaszorítottam a búsba, S az autoriter rendszer romjain Újjáépült a demokratikus jogállam…”. A nyugati fejlődés főáramába visszatértünk.

Még egy kis idézet ettől a politikustól, amivel Térey behúz egyet jobbra is meg balra is:
„Másfelől a ballib megmondóemberek / Hisztije és laza, impotens pöcsölése… / Ezek közt nem választani kell, hanem átlépni harcukat. / Elődeink ott követték el a hibát, hogy elfelejtettek / Beágyazódni az európai térbe. Lázadásuk / előbb gazdasági, majd politikai csődbe vitte őket. / És egyszer csak, naná, megzendült az ég. / Szövetségeseink, a nyugati demokráciák halódnak, / A keleti autokráciák pedig gyanúsak… / A cél mégis az önszabályozó gazdaság.«” ”

Virágozhatna a tökéletes demokrácia, ha nem esne folyton a hó

Ha az égiek nem törölték volna el az évszakokat, és nem zúdítottak volna Európára pokoli hideget. Elsőre persze jó bulinak tűnhet: befagy a Duna, megnyílik a síparadicsom a Svábhegyen. Aztán már nem olyan egyszerű, ha elfogy az élelem, és nincs járható út, akkor jön a káosz.

Színházakban egyelőre ne keressék

A Legkisebb jégkorszak keletkezéstörténetéről annyit, hogy 2015-ben jelent meg a sztori először, egy sokszáz oldalas, még ennél is jóval több szereplőt felvonultató verses regény formájában. Ezt dolgozta át drámává Térey, és ebből készült egy kivonat erre a szombathelyi felolvasásra.

Térey még biztosan finomít rajta, ahogy az előadás után Jordán Tamásnak is a beszélgetésben elmondta: „nagyon megtanultam magamat húzni. A színészek is úgy tudják mondani a mondatokat, hogy aztán már nekem sem tetszik”

Térey még elárulta, amikor darabot vagy regényt ír, nem használ folyamatábrát, csak a munkafolyamat közepétől. Először a helyszínt találja meg, aztán jönnek sorra a szereplők. A Legkisebb jégkorszakban is a Svábhegy volt meg először, Budapest legmagasabb pontja, mint helyszín. Jókairól hallani, arról viszont kevésbé, hogy az államszocializmusban építészetileg mennyire tönkretették. És arról sem igen tudunk, hogy a Bauhaus villák pincéiben a német megszállás idején a Gestapo embereket kínzott, és ezt ahogy szokás, az ÁVO folytatta. Ezt is beleépítette a darabba.

Másrészt azt is látja, míg a szegénységpróza mennyire jelen van ma is a magyar irodalomban, a felső tízezerről alig szólnak darabok, ezért is akart erről írni.

Elmesélte még, hogy a darabjainak általában nincs könnyű útja, nem csodálkozik azon, hogy a szakma első reakciója általában az, hogy ezt lehetetlenség színpadon bemutatni. Ugyanezt mondta Mundruczó Kornél is A Nibelung-lakóparkról, aztán legendásan jó előadást faragott belőle. Ha egy rendező beleszeret a darabba, akkor keresztül tudja vinni a színészeket is azon a folyamaton, hogy megszeressék a szövetét és karaktereit.

A Legkisebb jégkorszakot én sem gondolnám színházbarátnak, elsőre túl kusza, túl sok szereplős, bonyolult helyszínek sorát vonultatja fel. De amúgy a története jól követhető, nem is bonyolult, talán közben még pár dramaturgiai csavart is elviselnék. Például nekem hiányzik egy intrikus szarkeverő, a Jago típusú fazon a politikai klientúrából (amilyen a Vitéz Mihályban Mertz Tibor karaktere volt). De ez csak személyes észrevétel.

Egy kis ízelítő abból, milyen is lehetne, ha valaki vállalkozna rá, hogy színpadra viszi:

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés