Nem vitás, Tarantino író-rendezőként az egyik legjobb színész. Anélkül van reflektorfényben, hogy a vászonra kerülne, minden egyes karakteréből az ő foga fehérje villan elő, minden egyes mondat az ő szájízét hordozza. Játszik, és kibaszottul élvezi. Nincs ez másként új vállalásában sem, a Becstelen Brigantykban ( Inglourious Basterds), amit ha egyetlen jelzőhalmozással kellene leírni, akkor véres humorú történelmi spagettiwestern - egyenesen az 1940-es évek nácik által ellepett Franciaországából.
A történet szerint Aldo Raine, egy kőprosztó, de elszánt amerikai tiszt (Brad Pitt) kiválaszt magának nyolc, szigorúan zsidó származású faszagyereket, akikkel végigmészárolgatnak néhány német katonai előőrsöt. Céljuk, hogy cselekedeteiknek méltó híre menjen, és a megszállók effektíve a gatyájukba hugyozzanak - valamint, hogy fejenként begyűjtsenek száz náci skalpot. A brigantik ténykedése később tudtukon kívül összefonódik egy zsidó-francia mozitulajdonos lány sorsával, akihez a komplett német vezérkar akar filmvetítést szervezni. És ezt persze senki nem akarja annyiban hagyni.
Háború helyett duma
Ne dőljünk be azonban a bemutató trailernek, ami az akció-dialógus mérleget kissé csalafintán állítja be: valójában az az utóbbi felé billen el, az alkotás nagy előnyére - tulajdonképpen meg is köszönhetjük ezt Tarantinónak, hiszen véres atlétában végrehajtott pörgőrúgásokat akármilyen sarki Steven Seagal be tud mutatni némi huzalozás segítségével, itt azonban a színészi teljesítmények a manapság megszokott hollywoodi mércéhez képest jócskán a kirakatba vannak tolva. Következmény: kurva jó színészek kellettek.
Így a gyakran feszültségtől terhes párbeszédekből - amik egyébként a történet tér- és időbeli elhelyezése nyomán három különféle nyelven: angolul, németül és franciául csordogálnak, olykor egyikből a másikba átváltva - hiánytalanul precíz jellemrajzok bukkannak ki. Közülük még a pszichopata propagandaminiszter Göbbelsen (Sylvester Groth), és a legállatabb brigantin (Eli Roth) is túltesz a zsidóvadászként emlegetett Hans Landa SS-tiszt (Christoph Waltz), aki tenyérbemászóan behízelgő modorosságával, mindig lassan és úriasan felvezetett szövegével, nárcisztikus kommentárjaival még Brad Pitt néha izzadságszagúba hajló játékát is maga mögé utasítja.
Komolytalanságból komoly művészi érték
Adott tehát egy egészen pazar színészi keret, és egy rendező, aki mindig is a leplezetlen hatásvadászság híve volt, amit oda-odavetett popkulturális és filmügyi utalásokkal, pofátlan poénokkal, B-kategóriás hulladékmozikból vett elemekkel, bulváros vérfröcsköléssel és sokáig emlegetett párbeszédekkel szokott megoldani. Igen ám, de itt felettébb kényes a téma, amit eddig csak olyan komoly mozikban dolgoztak fel, mint a Ryan közlegény megmentése vagy a Schindler listája.
De Quentin Tarantino nem egy komoly ember. S mégis, ahelyett, hogy a kényes téma alatt beszakadna a hártyajég, ő fogja magát, és felcsapott gallérral végigkorcsolyázik rajta: van itt cizellált náci és tuskó zsidó, wiener schnitzel és viccesakcentus-poén, Hitler és Göbbels, végeredményül pedig nagy-nagy röhögések a nézőtéren. QT túllépett a polkorrektség nagykönyvén, de nem törölte bele a talpát, és mindenkit megjutalmaz azzal, ami neki jár: a gyilkos szándékúakat halállal, minket pedig egy kitűnő esti szórakozással. Nem kéne kihagyni.
Külföldi lapok az Inglourious Basterdsről
Time: "Nincs kizárva, hogy Tarantino nem csak a történelmet tréfálta meg, de a rajongóit is, akik azt hiszik, hogy egy Hollywood stílusú háborús mozira ültek be. Amit aztán ténylegesen kapnak, az az év legagyafúrtabb, legőrültebb, legnagyszerűbb európai játékfilmje"
Rolling Stone: "Vajon a Brigantyk megosztja a nézőket? Benne van a pakliban. Az viszont biztos, hogy egy hithű mozirajongó egyszerűen nem fog tudni neki ellenállni"
New York Post: "Bár nem lesz nagyapáink kedvence, Tarantino roppant elmés bosszú-fantasyja a legnagyobb élmény lehet, amit ezen a nyáron a mozikban szerezhet az ember"
Miami Herald: "A Brigantyk nem olyan forradalmi, mint amilyen a Ponyvaregény volt, de ugyanattól az energiától, képzelőerőtől és pofátlanságtól sziporkázik"
Entertainment Weekly: "Tarantino megrészegült történelmi álmodozásában a gonosztevő Hitler és Göbbels groteszk bohócok, a brigantyk szélsőségesen kemény zsidók, a nők pedig a végzet asszonyai"