Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.
Szivarínség
A szegény embert még az ág is húzza – tartja a mondás. Nem elég a világháború, a rekvirálások sora, de 1916 májusában még a szivarhiánnyal is számolni kellett.
„Néhány hónap óta szivarinség köszöntött a dohányzás szenvedélyének professzionátus hiveire. A nagyobb keresletnek örvendő szivar- és cigarettafajták teljesen kifogytak a trafikokból s a közönség kénytelen volt azt a szivarfajtát szivni, a miből éppen volt valamennyi az üzletekben. A közönség nagy gyanakvással fogadta a szivarhiányt, mert ebből nem tudott más következtetést levonni, mint hogy – dohánydrágulás készül.”
Erkölcsrendészeti nagytakarítás
1916-ban a közvélekedés szerint a közrend állapota Szombathelyen tűrhetőnek volt nevezhető. Nem úgy az erkölcsrend! Egy szép májusi éjszakán 42 gyanús nőszemélyt vettek őrizetbe a rend éber őrei.
„A rendőrség tegnap razziát tartott Szombathelyen. Már a délutáni órákban átvizsgálták a parkokat, a kültelki utcákat s a kétes alakokat beállitották a rendőrségre.
Az éjszaka folyamán a razziázó rendőrtisztek végigjárták a kávéházakat, vendéglőket, az éjjeli mulatóhelyeket és a kasszirnőlakásokat.
A razzia eredményét látva megállapítható, hogy a rendőrség ébersége folytán az alkalmi- és a notorius bünözők száma a legkisebbekre redukálódott. Az is ritkaság, hogy férfiak közül egyetlen gyanus alakot nem kellett előállitani. Igazoltatni azonban annál többet kellett.
Főképpen a katonakötelezettség miatt, amit miniszteri rendelet értelmében a rendőrségnek kötelessége minél gyakrabban végezni. Az igazoltatással járó kellemetlenségek elkerülése végett saját érdekükben figyelmeztetjük a civileket, hogy alkalmatlanságukat, szabadságolásokat, vagy felmentésüket igazoló irásaikat hordják magukkal, hogy azt a hatósági közeg kivánságára felmutathassák.
Ennek a tegnapi razziának különösképpen erkölcsrendészeti fontossága volt. És ez is csak arról győzött meg bennünket, hogy az efajta razziát mennél sürübben meg kell ismételni. Mert amennyire türhetők és elfogadhatók a közrendészeti viszonyok, annyira türhetetlenek az erkölcsrendészetiek.
Nem mintha a rendőrség nem forditana kellőképen gondot, sőt, - elismeréssel legyen mondva – ezirányban is megtesz minden lehetőt, de a bünöző nők, akik között nagy számmal szerepelnek egész fiatal, 14-16 éves gyereklányok – csak végig kell nézni a korzón – a háboru folytán létszámban megfogyatkozott rendőrség éberségét raffinált módon tudják kijátszani.
Hogy ennyire üdvös erkölcsrendészetileg és közegészségügyileg is az efajta razzia, bizonyitja az a szép szám, amennyi gyanus nőszemélyt előkellett állitani. A rendőrség negyvenkét nőt vett pártfogásba, akiket orvosi vizsgálat alá vettek.
Az orvosi vizsgálat a negyvenkét nő közül hármat talált nemi betegnek, akiket azonnal kórházba küldtek. A venereás betegek ellen való küzdelem – erre is van miniszteri rendelet – mennél gyakoribb razziát kiván s hisszük, hogy a jövőben az ilyen közerkölcsrendészeti nagytakaritások ismétlődése valamennyire javitani fog a ma fennálló veszedelmes állapotokon.”
A szőllősi-úti sétány
A Vasmegyei Napló munkatársai olvasói levélben kapták a panaszt, miszerint a szombathelyi közterek – s különösen a szőllősi patakparti sétány – ádáz gyermekkezek pusztításának köszönhetően se nem üdék, se nem tiszták; sőt a madárdal is kezd elhalni ott, ahol az apróságok vandálkodnak!
„A Szépitő egyesület pár évvel ezelőtt gondozásba vette a Gyöngyös partján vezető szőllősi utat s azt kellemes üdülőhellyé varázsolta. Példás tisztántartásáról ma is gondoskodik, ugy szintén az esti 10-óráig tartó kivilágositásról. Érthető, hogy a jobb levegő után vágyó közönség szivesen ellátogat a város ezen elég hozzáférhető, pormentes és kellemes sétányára. Hisz nagy választékban nincsen részünk! Az utóbbi időben – sajnos boszantó dolgokat lehet ott tapasztalni.
Nem akarjuk kiszinezni néhány kerékpáros bravuros tempóját, mellyel ott végigszáguldanak, hangsulyozzuk azonban, hogy ezt a vandalizmust, mely a fák és cserjék csonkitása körül napirenden van, kifakadás nélkül hagynunk nem lehet és nem szabad! Holott a dolog egyszerünek látszik és a rend ismét helyreáll. Tiltsák meg a szülők szigoruan gyermeküknek, hogy a fákat, virágokat és a madarakat bántalmazzák.
Egy kis jóakaró figyelmeztetéssel hálára kötelező nevelői és figyelmezői eljárást végeznek… Főkép hasznos szolgálatot tehetnének ügyünknek gondos uriasszonyaink, kiknek tán halvány sejtelmük sincs arról, hogy a gyermekekre felügyelő dada minő dicsérettel honorálja a kicsikéket, ha azok minél jobban megdézsmálják a diszcserjék bokrétás virágait. Végül tegyék magukévá bizonyos vonatkozásban, mint ez külföldön is megvan a felügyelet kérdését a nagy közönség rendszerető tagjai. Semmiféle elnézésnek nincs helye, ha tetten érjük a garázdálkodókat…
Köztereink, sétányaink csak igy lesznek és maradnak üdék, tiszták, kedvesek és madárdalosak.”
Vidám vasiak a lövészárokban
1916 májusának közepén különös levél érkezett a Vasmegyei Napló postaládájába. A harctérről jelentkező honvédek humorát megcsillogtató meghívót teljes terjedelmében közölte a lap.
„Az agyoncsaphatatlan magyar humor még a lövészárok borzalmai között sem hagyja el hős fiainkat. Kemény, ádáz harcok után, ha elül a harci zaj s pihenni tér a lövészárok népe, vagy amikor naphosszat tétlenségre vannak kárhoztatva, kedves, bohókás dolgok is eszükbe jutnak, humorizálnak s közben hazafelé száll a gondolatjuk.
A dekungban még az is eszükbe jut, hogy fel kéne viditani egy kicsit az otthonvalókat. Ez járhatott az eszükbe derék fiainknak, mikor összeültek s elküldték a Vasmegyei Naplónak a vasi közönség számára „meghivójukat”. Más irást nem is tettek levelükbe, a küldőjét is csak ugy tudjuk, hogy hátul ott áll a boritékon: Feladó: Palkó József szak. vez. 18. honv. gy. e. tábori posta 50. Hőseink a következő „meghivót” küldik a vasmegyei közönségnek:
Meghivó
Az északi harctéren harcoló 18. h. gy. e. 9. század 4. szakasz legénységének 1916. V. hó 25-én tartandó mulatságára a Putilovka parton. kezdete este fél 8 órakor.
A cimzett vendéglő összes termei, ugyszintén tágas kerthelyiségei a műpártoló közönség részére ismét megnyilik válogatott programmal, melyre a vasmegyei t. közönséget tisztelettel meghivja a legénység. Belépődij szivar és cigareta.
Sorrend a következő: Gyülekező a lövészárok szalonjaiban, melynek ablakain panorámaszerü kilátás nyilik. Mindenki 300 drb. élest és egy jól ismétlő puskát kap ingyen. A táncmulatság reggelig tart, kitünő cigányzenével.
Zenészek: Mannlicher Pista, ennek felesége Bajonét Sári, Géppuska Bandi a világ leggyorsabb zenésze, a hajmáskéri Ágyus Jancsi és végül a Tarack Karcsi bőgős.
Néha megjelenik a nagymama suhogó lépteivel a 42-es. A Berta nagysága csak hátulról diszkréten dolgozik s küldi szeretet-adományait. A Srapner Gyuri a magasból hinti bonbonjait. Ennek ikertestvére pedig repülőn érkező vendégeket rajongja körül.
Este kivilágitás és mesés raketta játék. Az erősebb férfiak külön kézigránát diszkoszdobásban gyakorolhatják magukat. A mulatságról visszatérőket Mozgókonyha Andris kitünő menázsival látja el ingyen.
A mulatság szabályai:
1) a drótakadály elé érkező zajos és kellemetlen vendégek eltávolitása;
2) hivatlan vendégek elfogandók, csizmájuk azonnal le és felhuzandók
3) ha a drótkeritéshez nyúl, lelövendő, mert a kiállitott tárgyhoz nyulni tilos;
4) a fedezék tetején sétálni nappal életveszélyes, éjjel nem tanácsos;
5) az érdemfakereszt kiosztásnál olvasható irás legyen;
6) a felejthetetlen sebesültek ingyen utazásban részesülnek;
7) szabad a szórakozás, de az ebből eredő károkért felelőséget nem vállalunk, a fő az, hogy baj nélkül maradjon meg a rendezőség.
A mulatság rendezősége: Rendező főparancsnok Kováts Albert zászlós, főrendezők Kováts Sándor és Palkó József szakaszvezetők, Kováts György cigányvajda, Lukács Imre őrmester. Rendezők: Adamik János, Wendler László, Simon József, Zlatarics Pál, Bauer János, Tóth István, Tóth Sándor, Botyák Ferenc, Béresi Antal, Horváth János. A kézigránát diszkoszdobás és bombaparancsnok Szecsődi József őrvezető.”
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
